Kell-e gazdasági válságtól tartanunk?

Elemzések2019. szept 19.Harsányi Péter

Szükséges-e az eurózóna lassulásának tükrében Magyarországon monetáris vagy fiskális gazdaságélénkítést végrehajtani? Ha igen, akkor milyen intézkedésekre van nagyobb esély, és melyek lennének a leghatékonyabb lazító lépések? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a Takarékbank, és a K&H Bank vezető elemzőivel.

A magyar gazdaság jövőre a potenciális szintje körül bővülhet, azaz nagyságrendileg 3,5 százalékos lehet a növekedés mértéke. Ezzel összhangban tartósan is fennmaradhat az eurózónával szembeni 2-3 százalékpontos növekedési többletünk.

Következésképpen most nem látni a monetáris vagy fiskális politikai beavatkozás szükségességét, bár a rendezetlen Brexit veszélye, a kereskedelmi háború, az eurózóna és Németország recesszió közeli helyzete jelentősen növeli a bizonytalanságot.

Jelenleg leginkább a közép és hosszú távú GDP növekedés gyorsítását célzó versenyképességi intézkedésekre van szükség, de a későbbiekben fokozatosan előtérbe kerülhet a további adócsökkentés kérdése is, úgymint a munkára rakódó terhek mérséklése, a szochó csökkentése, vagy az szja kulcs 9 százalékra történő mérséklése. Utóbbi növekedésösztönző többlete a több százalékpontot is elérheti 2-3 éves időtávon.

Takarékbank, Horváth András

A magyar gazdaság növekedése jelenleg teljesen stabil képet mutat, a nyári építőipari, ipari és kiskereskedelmi adatok alapján az általunk jelenleg várt 4,8 százalékos növekedés akár 5 százalékig is felkúszhat, illetve 2020-ban és 2021-ben is 3,5 százalék felett maradhat a növekedés, amennyiben nem következik be teljes globális recesszió.

Így az eurózónához képesti növekedési többletünk tartósan 3 százalék körül alakulhat, kiváltképp, hogy a sokat emlegetett német-magyar ipari és üzleti ciklus az utóbbi hónapokban teljesen szétvált, a német ipari recesszió ellenére a hazai ipar növekedése töretlen. Ez alapján nem igazán látszik akár monetáris, akár fiskális élénkítés szükségessége.

A magyar gazdaság a második negyedévben így is Európa leggyorsabban növekvő gazdasága volt, és az egész éves tendencia is hasonlóan alakulhat a következő évek szintén várhatóan dobogós helyezéseivel együtt.

A magyar monetáris politika jelenleg is meglehetősen expanzív és a high pressure economy (magas nyomású gazdaság) egyik fő indukálója a hazai gazdaságban, akár az alacsony alapkamatszintet, a régióban a leginkább negatív reálkamatokat, a növekedési hitel- és kötvényprogramok QE-szerű lazító lépéseit, akár a bankközi likviditást növelő eszközöket nézzük.

A külső monetáris környezet az utóbbi hónapokban támogatóvá is vált ezzel kapcsolatban, mind a Fed, mind az Európai Központi Bank újra a lazítás útjára lépett, és léphet még inkább a kereskedelmi háborúktól és a globális recessziótól való félelmek jegyében, így a MNB mozgástere is érdemben megnőtt.

Az évek óta tartó folyamat eredményeként viszont az inflációs nyomás már igen élénken jelentkezik a magyar gazdaságban, habár a legfrissebb adatok szerint pont csökkent a mutató, 3,1 százalékos headline és 3,2 százalékos adószűrt maginflációig.

A tartósan expanzív politika hozzájárulhat az inflációs cél feletti alapfolyamatokhoz a meglévő olyan strukturális tényezők mellett, mint például a hazai és a környező gazdaságok bérrobbanásának inflációs hatása, amire értelemszerűen nem tud hatást gyakorolni a hazai monetáris politika. Ezen felül, habár árfolyamcélja nincs és a spekulációk elkerülése végett nem is lehet egy jegybanknak, a high pressure monetáris politika az érdemi inflációval és a globálisan alacsony reálkamatszinttel nyomást helyez a hazai fizetőeszközre, pontosabban nem védi azt, ahogy azt látjuk is az árfolyamon a globális bizonytalanságok közepette.

Így az importon keresztül érkező infláció erőteljesebb lehet, illetve az euróban számolt bérkonvergencia is lassul. A hazai fiskális politika viszont érdemi fegyelmezettséget mutat évek óta.

Az idei költségvetési hiány is 1,5 százalék alatt lesz a várakozásaink szerint, így közelítünk az anticiklikus fiskális politikához, vagyis a gazdaság jelenlegi erőteljes növekedési fázisában mozgástér felhalmozására törekszik a kormány a hiány 0 százalék közelébe szorításával.

Ezzel párhuzamosan pedig az államadósság szintje is 68,7 százalékra csökkent a múlt negyedévben, ami közel 10 százalékponttal alacsonyabb, mint a 2013-ban erőre kapó növekedési ciklus elején. Így mára érdemi mozgástér épült fel egy esetleges fiskális expanzióra, akár az éves dinamikus (flow), akár az állományi (stock) mutatókat nézzük.

Az egyelőre nem látszik, hogy erre mekkora szükség lesz a következő időszakban a német és európai recessziós környezet, a kínai-amerikai kereskedelmi háborúk, a brexit továbbra is teljes bizonytalanságága, a kötvénypiac és egyéb menedékeszközök árazása alapján a piacok érdemi recesszióra való felkészülése közepette, mivel ezekre a folyamatokra alapvetően politikai és jegybanki döntések hatnak, és egy-egy találó twitter üzenet is képes globális folyamatokat megfordítani a jelenlegi volatilis helyzetben.

Az idei 5 százalék körüli növekedés tükrében tehát nem látjuk szükségét további keresletélénkítésnek a jelenleg is zajló infrastrukturális beruházásokon túlmenően, viszont a következő két évben a 4 százalék feletti növekedés eléréséhez akár már szükség lehet fiskális lépésekre.

Erre az egyik leghatékonyabb eszköz egyértelműen a már eddig is bevetett adócsökkentés, azon belül is a munkára rakodó terheket érintve, mint a kifejezetten pozitív hatású szochó-mérséklés, de a következő fázisban a munkavállalói adócsökkentéseknek kellene következnie a kulcsfontosságú versenyképességi tényezők fejlesztésével párhuzamosan.

A sokat hangoztatott 9 százalékos szja kulcs megvalósulásának addicionális növekedésösztönző többlete a több százalékpontot is elérheti 2-3 éves időhorizonton.  A magyar nettó bérek régiós relatív versenyhátránya is csökkenne, mivel a bruttó bérből történő jelenlegi 33,5 százalékos elvonás még mindig kiugróan magas globális összehasonlításban.

Bár a lépés következtében közel 10 százalékkal növekvő nettó bérek a fogyasztást és a megtakarítási rátát is egyszerre tudnák növelni a különböző jövedelmű lakossági csoportokban.

Egy ilyen csökkentéssel a munkavállalókon túl a vállalkozások is jól járnának költségoldalról, de még az állam is profitálna belőle, mivel a dinamikusan növekvő nettó bérszint a továbbra is jelenlévő inaktívak táborából többeket a munkaerőpiacra csábíthat.

Ugyanakkor a külföldi munkavállalás vonzerejét is érdemben csökkentheti a lépés, és hozzájárulhatna a visszavándorlás erősödéséhez, különösen a képzett, magasabb jövedelmű rétegek esetében, ami a költségvetésben jelentkező kiesést is mérsékelné, mivel egyben növekedne az adófizetői bázis is.

K&H Bank, Németh Dávid

Meglátásunk szerint monetáris lazításra most nincs szükség, mert már most is nagyon alacsony a kamatszint, az infláció enyhén a cél felett van, illetve a lakossági és a vállalati hitelállomány dinamikusan növekszik, így a hitelezést sem kell jelenleg tovább élénkíteni.

Az Európai Központi Bank lazító intézkedéseit nem szükséges lekövetnünk, mivel az MNB korábban már elindította a Növekedési Hitelprogram Fix-et és a Növekedési Kötvényprogramot, melyek bőségesen támogatják a gazdaságot, ráadásul a Növekedési Kötvényprogram szükség esetén kibővíthető.

A magyar gazdasági növekedés jövőre 3,5 százalék környékére mérséklődhet, ami nem tesz indokolttá fiskális beavatkozást sem, hiszen így is a potenciális szintje körül bővül a hazai gazdaság, ami ráadásul biztosítja a 2 százalékos növekedési többletet az eurózónával szemben.

A belső motorok erősek, a beruházások magas szinten vannak, a lakossági fogyasztás továbbra is robosztus, ezért a belső fogyasztás felpörgetésére sem kell most összpontosítani.

A külső lassulás ugyan részben begyűrűzhet a hazai iparba, ami egyelőre azért nem látszik, mert korábbi beruházások még hajtják a szegmenst. A szolgáltató szektor ugyanakkor stabil és erős maradhat, míg a foglalkoztatottság is magas szinten alakulhat.

A feldolgozóiparban jelenleg számos betöltetlen álláshely látható, így inkább azok tűnhetnek el, ha helyenként kisebb leépítésekre kerülne sor a feldolgozóiparban. Ennek eredményeképpen aggregált szinten nem várjuk a foglalkoztatás csökkenését, ami változatlanul kedvező fogyasztási tendenciákat sejtet.

Jelenleg leginkább a közép és hosszú távú GDP növekedés gyorsítását célzó versenyképességi intézkedésekre van szükség, és fontos, hogy a fiskális politika is erre fókuszáljon a jövőben.

Az eurózóna lassulása egyébként részben úgy is kompenzálható, hogy olyan külpiacokat keresünk, ahol még van növekedés. Ez azonban egy hosszabb folyamat több korlátozó tényezővel, a vállalatok is több év alatt tudnak csak komolyabb piaci részesedést felépíteni külföldön.

Az előrejelzéseink során azzal a feltételezéssel éltünk, hogy nem lesz rendezetlen Brexit, és nem durvul el jobban a kereskedelmi háború Kínával és Európával szemben sem.