Elég lesz a központi bankok tűzereje, ha beüt a válság?

Elemzések2019. aug 30.Harsányi Péter

Folyamatosan lassul a világgazdaság, miközben a lefelé ható nemzetközi kockázatok egyre nagyobbak. De mit tehet az amerikai Fed, az Európai Központi Bank vagy éppen az MNB egy komolyabb gazdasági sokk esetén?

Túl nagy a teher a jegybankokon

A Jackson Hole-ban megrendezett szokásos jegybankári találkozó nagyobb horderejű lazító bejelentés nélkül ért véget.

Sőt, az ausztrál jegybankelnök, Philip Lowe egyenesen arra hívta fel a figyelmet, hogy a jegybankok csak korlátozott mértékben tudják serkenteni a világgazdaságot, és nem képesek teljes mértékben kompenzálni a globális szinten egyre nagyobb politikai kockázatokat és sokkokat.

Lowe szerint strukturális reformokkal, és infrastrukturális beruházásokkal jelenleg sokkal jobban fel lehetne pörgetni a növekedést, mint a kamatvágásokkal.  Ezzel párhuzamosan a politikai bizonytalanság csökkenése is jótékonyan hatna a növekedésre és az üzleti hangulatra.

Az eseményen jelen volt Mark Carney, brit jegybankelnök, aki szerint egyre nagyobb egy likviditás csapdának az esélye, melynek során a globális jegybankok nem képesek ellensúlyozni az esetleges keresleti sokkokat. A jegybankok tűzerejét korlátozza, hogy jelenleg olyan alacsony szinten vannak a kamatok, mint háborúk vagy pénzügyi válságok idején.

A rendezetlen Brexit kapcsán mellesleg Carney kifejtette, hogy amennyiben egy ilyen a forgatókönyv valósulna meg, akkor valószínűleg újabb monetáris lazítás következne, azonban nem részletezte, hogy ez milyen formában valósulhatna meg. Feltehetően kamatcsökkentés és bankrendszerbeli likviditásfokozás lennének az első intézkedések. A bizonytalanság minden esetre jelenleg nagy a Brexit kapcsán.

Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke ezúttal nem jött el a rendezvényre, így tőle most nem hallhattunk iránymutatást.

Összehangolt monetáris és költségvetési élénkítésre is van tér idehaza

A hazai inflációs mutatók a Magyar Nemzeti Bank 3 százalékos célja közelében oldalaznak, a munkanélküliség ráta történelmi mélyponton van, miközben a gazdasági növekedés üteme egész Európában nálunk a legmagasabb. Egy ilyen környezetben egyelőre nem szükséges a monetáris politikán jelentősebb mértékben változtatni.

Egy mélyebb nemzetközi gazdasági válság során a Magyar Nemzeti Bank mindazonáltal kedvezőbb helyzetben lenne, mint az Európai Központi Bank (EKB), ugyanis az MNB mérlegfőösszege 2018 végére a GDP 28 százaléka alá süllyedt szemben a 2010 év végi 40 százalék feletti értékkel.

Ezzel szemben az EKB mérlegfőösszege az eurózóna gazdaságának 40 százalékát is eléri, ami csökkenti a jegybank mozgásterét és növeli annak kamatlábkockázatát.

Az MNB kisebb mérlegének köszönhetően szükség esetén további, akár nagyobb kaliberű nem-konvencionális intézkedések bevezetésére is lenne lehetőség.

Emellett egyrészről a likviditás növelésével (például a deviza-swap tendereken keresztül) nulla százalék közelébe süllyedne a BUBOR hitelkamatláb, amivel még kedvezőbbé teheti az MNB a hitelfelvételi lehetőségeket. Ezzel együtt a bankrendszerben lévő magas szintű likviditás segítene ellenállóbbá tenni a bankokat a külső hatásokkal szemben.

Idén július elejétől elindította az MNB a Növekedési Kötvényprogramot (NKP) 300 milliárd forintos keretösszeggel, aminek tükrében a jegybank jó minősítésű nem pénzügyi vállalati kötvényeket vásárol. A program növeli a versenyhelyzetet a pénzintézetek körében, ezáltal a vállalatok számára kedvezőbb hitelkondíciók alakulhatnak ki.

A Növekedési Kötvényprogram további előnye, hogy esetleges pénzpiaci sokkok idején ezt a csatornát aktívabban használhatja a jegybank a hitelezés támogatása céljából, így szélsőséges esetekben nem tudna annyira kiszáradni a vállalati hitelpiac.

A kamatok és a kamatfolyosó tekintetében már kisebb a mozgástér, ezért inkább a nem-konvencionális intézkedéseken lehet a hangsúly, ha a helyzet megkívánja.

Hazánk esetében az is jó hír, hogy a jövő évi költségvetés rendkívül óvatos, csupán 1 százalékos GDP arányos hiánycéllal számol, miközben további 1 százalékos tartalékot képez, vagyis bármikor van tér újabb gazdaságélénkítő kormányzati intézkedésekre.

Egy számottevőbb külső sokkot tehát mind a költségvetés mind a monetáris politika irányából együttesen lehetne kezelni, ezért ilyen szempontból hazánk előnyösebb helyzetben van sok más országgal szemben.

A Fed is tud lépni baj esetén

A Fed is jobb helyzetben van az Európai Központi Banknál, ugyanis az irányadó ráta az Egyesült Államokban 2,25-2,50 százalékon áll jelenleg, azaz van még honnan vágni. Ezzel párhuzamosan a jegybank mérlegfőösszege enyhén a GDP 20 százaléka alá süllyedt az elmúlt negyedévekben, ami a gazdasági növekedésnek és a Fed mérlegfőösszeg szűkítési programjának köszönhető.

A kisebb mérlegfőösszeg alapvetően nagyobb mozgásteret ad a jegybankároknak, hogy szükség esetén eszközvásárlási programokkal beavatkozzanak. A Fed nyíltpiaci bizottsága mindazonáltal még megosztott azzal kapcsolatban, hogy jelenleg mekkora mértékű lazítás lenne indokolt, ezáltal most különösen sok múlik a makrogazdasági indikátorok alakulásán.

Az EKB már nehezebb helyzetben van

Az Európai Központi Banknak közel 40 százalékos GDP arányos mérlegfőösszege kétszer akkora, mint az amerikai jegybanké. A nagyobb mérlegfőösszeg növeli a jegybank kamatlábkockázatát és korlátozza a későbbi eszközvásárlások és egyéb nem-konvencionális eszközök bevethetőségét.

Az eszközvásárlások tekintetében ráadásul a tagországok tőkekulcsai is korlátozzák az EKB esetleges eszközvásárlásait, azaz csak korlátozott mennyiségben vásárolható kötvény egy adott tagországban, aminek következtében idővel elfogyhatnak a megvásárolható állampapírok.

Miután a tőkekulcsok módosítása politikai okokból meglehetősen nehézkes lenne, az EKB elmozdulhat a gyengébb hitelminősítésű vállalati kötvények irányába, annak érdekében, hogy tudjon eleget vásárolni.

A kamatok esetében sincs már túl sok mozgástere az Európai Központi Banknak, ugyanis az irányadó ráta már nulla százalékon áll, míg a betéti kamatláb -0,40 százalék. Utóbbit lehet még valamelyest csökkenteni, ami viszont további veszteséget okozna a bankszektornak, az pedig visszaüthet szigorúbb költséggazdálkodáson és a csökkenő hitelkihelyezésen keresztül.

Lehetett hallani még olyan ötleteket is, hogy érdemes differenciálni, milyen betétekre vonatkozzon a negatív kamat, ugyanakkor egy válsághelyzetben a betéti kamatlábak kismértékű csökkentése önmagában nem fogja megoldani a helyzetet.

Összességében tehát az látható, hogy az Európai Központi Banknak már nincs túl sok eszköze, hogy felélessze az inflációt és serkentse a gazdaságot egy esetleges mélyebb válság esetén.