Két orosz régióban fegyverrel szavaznak

Mától hivatalosan is megkezdődött a három napos esemény, melynek lényege, hogy az immár Sztálin óta leghosszabban uralkodó, és már rég ellenzéki jelölt nélkül induló, így leválthatatlan orosz elnök, Vlagyimir Putyin sokadszor is megválasztassa magát. Színjáték, amely 3 napig tart, miközben a tényleges, versengésen alapuló választásokat egy nap alatt megtartják máshol.

Háborús választás

Sok jelentősége nem lenne a dolognak a világ szempontjából, ha Putyin nem indított volna háborút Ukrajna ellen két éve, azzal a céllal, hogy leigázza az országot, és így visszaépítse az egykori orosz-szovjet birodalmat, melynek a demokráciából sem jutott igazán, bár legalább egy darabig élvezhették a relatív jóléti társadalom életformáját, különösen a nagyvárosokban.

Most így háborús helyzetben zajlik a választás, melyben mindkét harcban álló ország igykszik látványosan megmutatni magát a nagy esemény idején. Oroszország Donyeckben támad a fronton és falvakat foglal el, Ukrajna oroszországi olajfinomítókra mér csapásokat, termelésüket megakasztva. Az ukrajnát támogató nyugat közben próbálja összeszedni a pénzt és a fegyvert, amivel felartóztathatja Oroszország előrenyomulását.

Van történelmi hagyomány

Az életfogytig uralkodás az ország történelmében szinte állandó volt: a cárok halálukig voltak a trónon, akárcsak a kommunista pártfőtitkárok 1917-től a kommunizmus bukásáig, utóbbiak közül egyet puccsoltak meg, a Sztálin után következő Hruscsovot. Olvasóink egy része még emlékezhet rá, hogy évente haltak meg az egymást előre meghatározott sorrendben követő öregurak 1982-85 között, míg végre egy fiatalabb következett, Mihail Gorbacsov személyében, aki

szakított a birodalmi gondolkodással, és elengedte régiónkat a szovjet tömbből.

Jelcini káosz

Őt azonban megdöntötte politikai vetélytársa, Borisz Jelcin, aki ezt úgy tudta megtenni, hogy a Szovjetunión belül létehozta az orosz elnöki posztot, amire lelkesen meg is választották, bár ellenjelölt akkor sem volt. Utána, hogy ténylegesen is az övé legyen a hatalom, szétoszlatta maga fölül a Szovjetuniót, a határok rendezése nélkül, amivel megteremtette a mai gyilkos háború alapjait.

Jelcin azonban gyenge kezű elnök volt: a kommunizmust megszüntette, de csak egy szélsőséges vadkapitalista rendszert tudott létrehozni, végül önként átadta a hatalmat a fiatal és energikus Putyinnak, akit az első két alkalommal lelkesen meg is választottak, miután stabilzálta az ország gazdaságát.

Kérészéletű demokrácia

Az ugyan nem mutatott jól, hogy egy volt szovjet titkosügynök kezébe került az ország, de eleinte ennek nem látszottak a hátrányai. A jelcini alkotmány rendjét, miszerint egy ember két ciklusra lehet elnök, eleinte betartotta, de csak úgy, hogy megkerülje azzal, hogy Dmitrij Medvegyevet bábként a maga helyére ültette. Utána visszavette a hatalmat, az alkotmányt többször átalakította, az ellenzéket ellehetetlenítette, így semmi nem állt már útjában örökös hatalmának.

Oroszország lakónak nagy része közben a korábbiakhoz képest jobban és árubőségben élt, szabadon utazhattak: mindezt lehetővé tették a hatalmas olaj-, és gázbevételek. Putyin megelégedhetett volna azzal, hogy népének viszonylagos jólétet teremtett, de ez már nem volt elég neki:

feléledt benne a történelmi birodalom visszaállításának vágya.

Orosz rulett

A volt szovjet köztársaságokat saját embereivel próbálta uralni, de ez ellen egy részük fellázadt, a bábokat forradalomban döntötték meg. Így lett ez Ukrajnában is 2014-ben, amikor elűzték Putyin emberét, és ezzel megindult a konfliktus, amely azonban befagyott. 2022-ben viszont Putyin 19-re lapot húzott, mondhatni orosz rulettet játszott, ami nem jött be neki. Minden oldalról rátámadt Ukrajnára, azt hitte, pár nap alatt elfoglalja, de ebből Kijev környékén csúfos bukás lett.

A látható ellenzék

Ukrajna keleti és déli részét azonban megtartotta, azóta zajlik az állóháború, hol az egyik, hol a másik fél előretörésével, a hátországokra is kterjedve bombázások, deróntámadások, szabotázsakciók által. Ukrajna mögé állt a nyugati világ, lényegében a Nato, és immár az egykori, Lenin elleni polgárháborúhoz hasonlóan megjelent az orosz ellenzék azon része is, aki hajlandó fegyvert fogni a leválthatatlan elnök egyre inkább sztálini rendszere ellen. 

Ők már tavaly is beszivárogtak oroszországba, most azonban Kurszk És Belgorod régiókat szállták meg tankjaikkal, az elnökválasztásra időzítve, fegyvereikkel, tankjaikkal szavazva. Túl nagy esélyük nincs a putyini haderővel szemben: amit el tudnak érni, hogy megmutatják maguk, jelzik, hogy nem csak Putyin létezik, és ezzel beárnyékolják azt a képet amit a rendszer magáról fest, miszerint a külföldre menekülők kivételével mindenki odavan Putyinért.

Örökös háborús felhatalmazás

Putyinnak a 3 napos színjáték most nem csak azért kell, hogy megmutassa a látszólagos felhatalmazást, hanem hogy népe formálisan a háború folytatására hatalmazza fel, tartson az bármeddig, és járjon bármivel: adóemeléssel, hadigazdasággal, áruhiánnyal, ha kell, sorozással.