Kezdhetünk aggódni a Facebook miatt?

A Meta vezetője olyan intézkedéseket jelentett be, amelyek nagyon régóta állnak viták kereszttüzében. Igyekszem bemutatni ezeknek a bejelentéseknek a kontextusát és ezen belül elsősorban a politikai és technológiai hátterét - írja Ződi Zsolt, az NKE Információs Társadalom Kutatóintézet tudományos főmunkatársa a ludovika.hu oldalán.

A bejelentés 

Zuckerberg az öt pontba foglalt intézkedéscsomagot azzal vezeti fel, hogy szeretne „visszatérni a gyökerekhez”, hiszen eredetileg azért alapította a Facebookot, hogy „hangot adjon az embereknek”. 

Mint Ződi Zsolt írja: ez még akkor is hatalmas tódítás, ha tekintetbe vesszük, hogy a nagy techcégek igencsak hajlamosak az ilyen, önmagukat egy nemes célt követő szervezetnek, és nem alapvetően a profitszerzésre optimalizált vállalkozásnak beállítani. A Facebook ugyanis a kezdetekkor főleg a leselkedésről – a mások profiljainak böngészéséről –, és a kapcsolatépítésről, később pedig hirdetések eladásáról szólt. Az, hogy a Facebook a szólás egyik legfontosabb terepévé vált, tulajdonképpen inkább „nem várt mellékhatás”, de biztos, hogy nem elsődleges cél.

Ez a nemes cél azonban egyre jobban elveszett, mondja Zuckerberg. A kormányzatok és a „hagyományos média” arra kényszerítették a Facebookot, hogy egyre többet cenzúrázzon, sokszor politikai megfontolásokból.

Ez a mondat rengeteg kérdést felvet és egészen komplex problémahalmaz / történet rejlik mögötte, amit igyekszem röviden összefoglalni.

Egyfelől az a kérdés, hogy mi a „politika”, másfelől hogy ezen belül milyen kategóriákra gondolhat Zuckerberg. A helyzet ugyanis az, hogy a nyilvánvalóan jogszerű és pozitív tartalmak (kiscicás videó) és a nyilvánvalóan jogellenesek (gyermekpornográfia) közt van egy hatalmas szürke zóna, amelyet a szakirodalom elnevezett jogszerű, de taszító (angolul jobban hangzik: „lawful but awful”) tartalomnak.

Ezeket a tartalmakat a Facebook vagy eltávolítja, vagy a terjedésüket lassítja („shadowbanneli”). Ha megnézzük a Facebook eltávolítási statisztikáit (a világszintűek itt, a lekérdezhető európaiak pedig itt találhatók), akkor itt tizenkét féle kategóriát találunk, amelyek közül csak három egyértelműen jogellenes, a többinek vagy csak bizonyos esetei, vagy csak bizonyos országokban (gyűlöletbeszéd) azok, és vannak egyáltalán nem jogellenes (csak felkavaró) tartalmak is, mint a pornográfia, az erőszak ábrázolása, a bullying vagy a kéretlen reklám (spam).

Nyilván egy néhány perces bejelentésben nem lehet minden részletre kitérni, de azt sugallani, hogy a „szürke zóna” moderálása a „kormányzatok” és a „hagyományos média” miatt történik, enyhén szólva is csúsztatás. A szürke zóna legtöbb elemét a Facebook a legkorábbi időktől elsősorban a gazdasági érdekeit előtérbe helyezve saját elhatározásból moderálta.

A nagyon általános megfogalmazás ellenére elég valószínű, hogy Zuckerberg egy konkrét ügyre (is) gondolhatott a mondat megfogalmazásakor. Még tavaly augusztusban volt hír, hogy egy levélben azt írta, hogy „megbánta,” hogy engedett a kormányzati nyomásnak és „cenzúrázta” (ez nem tudjuk, mekkora arányban volt teljes törlés és terjedéslassítás) a Covid-19-cel kapcsolatos „dezinformációnak” minősülő posztokat. A megbánásnak lehet köze ahhoz is, hogy még 2022-ben több déli állam beperelte a Biden-kormányzatot, hogy nyomást gyakorol a közösségi médiafelületekre.

Ebből lett a Murthy v Missouri ügy, amely megjárta a Legfelsőbb Bíróságot is, amely 6:3 arányban úgy döntött, hogy nem alkotmánysértő, ha a kormányzat kapcsolatba lép a közösségi médiacégekkel és esetleg javasol nekik valamit.

A Facebook a „nyomás” miatt kénytelen volt egyre komplexebb rendszereket építeni, amelyek százalékosan ugyan keveset hibáztak, de még 1%-nyi hiba is milliókat érint.

Ez a kijelentés részben igaz, részben azonban ismét csak van benne némi ferdítés, illetve felelősséghárítás. Az tökéletesen igaz, hogy a Facebookon olyan gigantikus mennyiségű tartalom keletkezik (naponta kb. 1 milliárd poszt), hogy ennek egy töredék százaléka is a sokmilliós nagyságrendben mozog.

Az azonban biztosan nem igaz, hogy a komplex rendszerek építése, sőt általában a zavaró tartalmak moderálása a hagyományos sajtó és a kormányzat nyomására történt volna. A zavaró tartalmak moderálása már a Facebook kezdeteitől jelen van, de a 2010-es évek közepéig nagyobbrészt bejelentésre törölték a posztokat, általában emberi moderátorok.

A rendszereket (tartalomfelismerő mesterséges intelligenciákat) a Facebook azért kezdte el építeni, mert az (ismét hangsúlyozva, nagyobbrészt önként vállalt) „kézi” tartalommoderálás a mennyiségek miatt tarthatatlanná vált. Milliárdos nagyságrendben nem lehet kézzel moderálni. És mivel a tartalmak szerteágazóak (tartalmilag, kulturálisan, területileg stb.), az egyes rendszereknek hihetetlenül kifinomultaknak kell lenniük, hogy képesek legyenek felismerni pl. az iróniát vagy a nem explicit gyűlölködést, mondjuk, egy mémben.

A közelmúltbeli választások azonban kulturális fordulópontot jelentek – mondja ezután Zuckerberg –, amely a szabad véleménynyilvánítás felé mutat.

A közösségi médiában a szólásszabadság és a „biztonságos online tér” csak egymás rovására érvényesíthető. Minél biztonságosabb akar egy közösségi médiaszolgáltatás lenni, annál jobban fogja csorbítani a szólásszabadságot. Ugyanakkor természetesen hatalmas véleménykülönbségek vannak azzal kapcsolatban, hogy hol kell megtalálni az egyensúlyt. Az USA-ban politikai oldalak vállalták fel a két oldal képviseletét.

A republikánusok a szólásszabadság, míg a demokraták a biztonságos online tér mellett tették le a garast. Ráadásul – ahogy már ez a politikában csak lenni szokott – mindkét oldal érzelmileg is mozgósító erejű címkéket ragasztott a másikra.

A republikánusok „woke” jelzővel illették a demokratákat, azzal vádolva őket, hogy elszakadtak a józan észtől, és fontos társadalmi kérdések megvitatását akadályozzák meg (mint pl. a bevándorlás és a genderkérdés), valamiféle homályos politikai korrektség jegyében, addig a demokraták a demokráciára és a társadalomra veszélyes gyűlöletbeszéd és dezinformáció pártolásával vádolták az ellenoldalt. Trump és a republikánusok győzelmével úgy tűnik, hogy a szólásszabadság hívei elsöprő többségbe kerültek. Zuckerberg valószínűleg ezt nevezi „fordulópontnak” (tipping point).

Az elemzés teljes szövege EZEN a linken érhető el. A szerző az NKE Információs Társadalom Kutatóintézet tudományos főmunkatársa.