Ki kaphat távmunka-költségtérítést?

Elemzések2020. dec. 11.Kis Judit

Jó irány és némiképp a távmunka-szabályozással kapcsolatos űr betöltésére is alkalmas a novemberben született távmunka-kormányrendelet, de szükség lehet további pontosításokra. Költségtérítésként havonta legfeljebb a minimálbér 10 százalékának megfelelő összeget (ez jelenleg bruttó 16.100 forint) kaphat munkaadójától a távmunkában foglalkoztatott munkavállaló.

Vakulya Csaba, ügyvéd, az RSM Legal munkajogi szakértője az RSM blogján publikált cikkében a rendelet egészével kapcsolatban kiemelte: a munkáltató és munkavállaló a távmunkával kapcsolatban szabadon rendezhet bizonyos kérdéseket. Úgy vélte, a koronavírus második hulláma miatt bevezetett veszélyhelyzet tette sürgetővé a távmunka szabályainak rendezését, vagy legalábbis rugalmasabbá tételét.

Perlusz László

Perlusz László, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára a növekedés.hu-nak a szabályozás szükségességével kapcsolatban elmondta: a járványhullám kialakulásával került napirendre a home office-nak, mint a távmunka speciális esetének a szabályozása, ezért

a munkaadók, a munkavállalók és a kormány képviselői között már nyáron elkezdődött a párbeszéd, amelynek során olyan alapelvekben állapodtak meg, amelyek most is visszaköszönnek a kormányrendeletben.

Ezzel kapcsolatban a főtitkár azt emelte ki, hogy nagyfokú szabadságot ad a munkaadóknak és a munkavállalóknak a távmunkavégzésben, így szabadon megállapodhatnak a felek. Mint kifejtette, azért ebbe az irányba mentek el, mert

március közepétől konkrét szabályozás nélkül terjedt el a home office, és meglepően gyors volt a technikai alkalmazkodás mind a munkaadók, mind a munkavállalók szempontjából, ráadásul meglepően kevés vita volt ebből,

Hozzánk nem is jutott el ezzel kapcsolatban munkaügyi vita, vagyis összefogtak a munkaadók és a munkavállalók. Hozzátette: mindkét oldal azt javasolta, hogy a kereteket kell meghatározni, vagyis azt, hogy miben kell megállapodni, de, hogy milyen kondíciókat tartalmaz a megállapodás, azt bízzák a felekre.

Arra a felvetésre, hogy az ilyen alkuhelyzetekben a szakszervezetek szerint inkább a munkaadó van domináns pozícióban, Perlusz László kifejtette:

úgy látják, elég fejlett a munkaerőpiac és a munkahelyi alkuk rendszere Magyarországon ahhoz, hogy a felek ezt meg tudják beszélni, és a gyakorlat is ezt mutatja.

A jogszabály egyik legfontosabb eleme a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezéseinek eltérő alkalmazásáról szóló pont.

Ennek értelmében havonta a minimálbér 10 százalékának megfelelő összeget (ez jelenleg bruttó 16.100 forint) kaphat a távmunkában foglalkoztatott munkavállaló a munkaadótól - igazolás nélkül, költségként elszámolható tételként, költségtérítés címen.

A VOSZ főtitkára szerint ez az átalány jó megközelítés, és megfelelő az a költségszint is, amelyet meghatároztak.

A munkaadónak is érdeke, hogy egy ilyen korrekt összegért egy biztonságos és hatékony home office-t vegyen igénybe a munkavállalója

mondta Perlusz László.

Vakulya Csaba szerint a költségtérítéssel a rendelet gyakorlatilag bevezeti a korábban beharangozott költségátalányt.

Az elszámolás feltétele viszont, hogy a munkavállaló a munkaszerződése szerint is távmunkában legyen foglalkoztatva. A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében, a munkáltató utasítása alapján otthonról munkát végző személyek foglalkoztatása – a rendelet szó szerinti értelmezése alapján – nem esik a módosítás hatálya alá, azaz ilyenkor a költségátalány sem adható!

hívta fel a figyelmet.

A kormányrendelet rögzítette azt is, hogy a veszélyhelyzet ideje alatt a munkavállaló és a munkáltató megállapodásban eltérhet a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 196. paragrafusától.

Ez a paragrafus fogalmazza meg a távmunka lényegét, illetve rögzíti például, hogy a munkaszerződésben meg kell állapodni a munkavállaló távmunkavégzés keretében történő foglalkoztatásában. Azzal kapcsolatban, hogy mit jelent a gyakorlatban az ettől való eltérés lehetősége, Vakulya Csaba kifejtette:

a 196. paragrafus megfogalmazza ugyan a távmunka lényegét, de kevés keretet ad, így az eltéréssel nem lehet majd a munkaidő hosszát vagy a munkabért az általános szabályokhoz képest másként szabályozni.

Az igazi lehetőség talán leginkább abban rejlik, hogy a rendelet nem írja elő az írásbeli megállapodás szükségességét! Így akár szóban is megállapodhatnak arról a felek, hogy távmunkavégzés történik, vagy magát a fogalmi kört tágítják ki a távmunkavégzés kapcsán.

Azonban a munkajogász szerint ekkor is érdemes legalább írásban, e-mail formájában rögzíteni a megállapodás részleteit a munkaadó, munkavállaló között.

Perlusz László véleménye is egybecseng ezzel: home office-ban úgy is meg lehet állapodni, hogy nem módosítják a munkaszerződést, ezt úgy is lehet értelmezni, ahogyan a gyakorlatban is volt, hogy például egy e-mail váltásban elrendezi a beosztott és a főnök. 

Működnek ezek a 21. századi megoldások, mégis, a költségátalánynál valamilyen írásosságról nem lehet még lemondani: munkaszerződés-módosítás, elektronikus aláírás, vagy levélváltás; ezeket át kell gondolni

jelezte.

Bár a friss kormányrendelet jó irány, és segíti a home office szabályozását, ennek ellenére a későbbiekben mindenképpen szükséges lesz a távmunka-szabályozás áthangolása és kibővítése.

A későbbi esetleges jogviták elkerülése, a jogbizonytalanság megszüntetése érdekében pontosítani kell a szabályokon

emelte ki a VOSZ főtitkára. A home office szempontjából szabályozandó területek között említette a munkabiztonságot, munkavédelmet, az üzleti titok védelmét, és az eredményelőírások rögzítését. A számítógép elterjedésével a háztartásokban ugyanakkor különleges munkavédelmi előírásokra, vagy ellenőrzésekre egy irodai home office munka esetén valószínűleg nincs szükség.

Vakulya Csaba is kiemelte a munkavédelmi területet, hiszen a kormányrendelet, álláspontja szerint gyakorlatilag felfüggeszti a távmunkára vonatkozó speciális munkavédelmi rendelkezéseket. Helyettük a rendelet a munkáltató feladatait a munkavégzéshez szükséges, egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülmények szabályairól való tájékoztatásra szűkítette.

A munkajogász szerint ezzel gyakorlatilag a munkavállaló felelősségévé tette, hogy ennek megfelelő munkavégzési helyet válasszon magának.