Ki lehet von der Leyen utódja?

Ursula von der Leyen szándékát a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) hétfői berlini rendezvényén tartott sajtótájékoztatón jelentette be. A CDU hivatalosan Ursula von der Leyent fogja jelölni az Európai Néppárt (EPP) csúcsjelöltjeként - írja elemzésében Tárnok Balázs.

A következő lépés tehát az lesz, hogy az EPP március 6–7-i bukaresti kongresszusán az európai pártcsalád a jelenlegi bizottsági elnököt jelölje „Spitzenkandidat”-ként.

A csúcsjelölti rendszer lényege, hogy az európai pártcsaládok kiemelkedő jelöltekkel kampányolnak az európai parlamenti választásokon, és az európai parlamenti választást európai viszonylatban megnyerő pártcsalád csúcsjelöltje legyen az Európai Bizottság következő elnöke.

A rendszer 2014-ben született meg, akkor még működött, hiszen az EPP csúcsjelöltje Juan-Claude Juncker volt, és miután az EPP szerezte a legtöbb mandátumot az Európai Parlamentben a 2014-es EP-választás során, végül a tagállamok vezetői őt jelölték az Európai Bizottság elnökének.

A rendszer 2019-ben viszont elbukott; bár az EP-választásokat akkor is az EPP nyerte, az Európai Néppárt csúcsjelöltje, Manfred Weber végül nem lett a Bizottság elnöke, mert a tagállamok vezetői nem találták őt alkalmasnak a feladatra.

Ekkor érkezett Ursula von der Leyen jelölése, ami egyben a csúcsjelölti rendszer furcsa halálának volt tekinthető.

Az Európai Unióról szóló Szerződés 17. cikk (7) bekezdése értelmében 

az európai parlamenti választások figyelembevételével és a megfelelő egyeztetések lefolytatása után az Európai Tanács minősített többséggel eljárva javaslatot tesz az Európai Parlamentnek a Bizottság elnökének jelölt személyre vonatkozóan. Ezt a jelöltet az Európai Parlament tagjainak többségével választja meg.

A Bizottság elnökére tehát az EP-választások eredményének figyelembevételével az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács (EiT) tesz javaslatot minősített többséggel.

Ez egyrészt azt jelenti, hogy vélhetően az EP-választásokon legtöbb mandátumot szerző párt soraiból kerül majd ki az állam- és kormányfők jelöltje. Másrészt azt is jelenti, hogy nem szükséges konszenzus a jelöléshez, egyetlen államnak sincs vétójoga. 2014-ben Jean-Claude Junckert annak ellenére jelölte az Európai Tanács, hogy Magyarország és az Egyesült Királyság ellenezte a jelölést. Az EiT jelöltjét az Európai Parlamentnek abszolút többséggel meg kell választania, ami a következő lépcsőfok.

Ehhez az szükséges, hogy az EP-választások eredményeként létrejövő új Parlamentben kialakuljon egy olyan többség, ami beáll a jelölt mögé. Ezért is van szükség arra, hogy az EiT az EP-választások eredményét figyelembe vegye a bizottsági elnök jelölése során.

Bár a Spitzenkandidat-rendszer nem az alapító Szerződésekben rögzített eljárásrend, és az semmilyen tekintetben nem köti az uniós intézményeket, a csúcsjelölti rendszer nem is ellentétes a Szerződésekkel, és továbbra is a politikai gyakorlat része.

Az európai szocialisták már január közepén bejelentették, hogy Nicolas Schmitet állítják csúcsjelöltjükként, az Európai Néppárt pedig a márciusi bukaresti kongresszuson szavaz a néppárti Spitzenkandidatról, aki legnagyobb eséllyel Ursula von der Leyen lesz.

Amennyiben ez megtörténik, és a felméréseknek megfelelően az EPP nyeri a júniusi európai parlamenti választást, majd ezt követően az állam- és kormányfők Ursula von der Leyent jelölik a Bizottság elnökeként, az azt is jelenthetné, hogy újraéled a 2019-ben eltemetett csúcsjelölti rendszer.

Másfelől nem nehéz belátni, hogy von der Leyen lehetséges újrázása teljes mértékben függetleníthető a csúcsjelölti rendszertől. Az újrázás alapvetően nem szokatlan az Európai Bizottság elnöke esetében az elmúlt évtizedek hagyományait alapul véve. Jacques Delors, az Európai Bizottság francia elnöke, aki a testület egyik legsikeresebb vezetőjének is tekinthető, 1985 és 1995 között két ciklust töltött ki, csakúgy, mint a portugál José Manuel Barroso 2004 és 2014 között.

Ursula von der Leyen jó eséllyel vág neki az újrázásnak, hiszen az EPP magabiztosan vezeti a közvélemény-kutatásokat, másrészt a tagállamok többsége nem fogalmazott meg eddig ellenvetést von der Leyen lehetséges újrázása kapcsán.

Ursula von der Leyen jelölését a Olaf Scholz szocialista német kancellár is támogatja, aki a sajtóértesülések szerint korábban hozzájárult von der Leyen NATO főtitkári pályázatának megakadályozásához. A Guardian szerint von der Leyen legnagyobb riválisa a posztért Észtország miniszterelnöke, Kaja Kallas lehet.

2019-ben is csupán szűk többsége volt von der Leyennek az EP-ben; akkor a 2019-es választást követő nagykoalíciós megállapodás értelmében jelölését a konzervatív Európai Néppárt, a szocialisták és a liberális Renew frakció támogatta 383 szavazattal (csupán 9 szavazattal túllépve a szükséges többséget).

Amennyiben azonban a 2024-es EP-választás eredményeként a 2019-es felálláshoz képest jelentősebben átalakul az Európai Parlament akár a jobboldali, akár tágabb értelemben vett radikális politikai formációk előretörésével, az veszélybe sodorhatja a centrális politikai erőteret az EP-ben, és ezáltal Ursula von der Leyen újraválasztását is.

Mit jelentene von der Leyen újrázása az Európai Unió szempontjából? Von der Leyen hivatalba lépésekor geopolitikai bizottságként vizionálta újonnan felálló testületét, ezt a keretezést pedig erősítették az elmúlt öt év eseményei; a koronavírus járvány okozta válsághelyzet, és különösen Oroszország Ukrajna elleni agressziója.

A szakértők többsége a világrend átalakulásáról értekezik, amely folyamatnak egyik legjelentősebb megnyilvánulási formája éppen az orosz–ukrán háború. Az Európai Unió keresi a helyét ebben az átalakuló világrendben, ideértve az orosz–ukrán háború jelentette biztonsági fenyegetettségben betöltött szerepet, de a hatalmi centrumokkal, így különösen az Egyesült Államokkal és Kínával fenntartott kapcsolatok értelmezését is.

Az új európai politikai irányvonaltól nem függetleníthető az amerikai elnökválasztás kimenetele sem, így különösen Donald Trump lehetséges visszatérése, az európai kapcsolatrendszer belengetett átalakítása és Ukrajna támogatásában vállalt eltérő mértékű amerikai közreműködés előrevetítése.

Ezek mind érintik az új európai szerepvállalást és szerepfelfogást, erősíthetik azt az elköteleződést, hogy az Európai Uniónak aktívabb szerepet kell vállalnia a kontinens biztonságának megteremtésében.

Kézenfekvőnek tűnhet tehát a geopolitikai bizottság gondolatának folytatása, amennyiben ehhez meglesz a szükséges politikai támogatottság az EP-választásokat követően is.

Ursula von der Leyen néhány napja azt fejtegette, hogy ha maradna az Európai Bizottság élén, a testületen belül külön biztost jelölne ki a védelempolitikának.

A magyar kormány szempontjából Ursula von der Leyen lehetséges újraválasztása kevésbé tűnik kedvező forgatókönyvnek. Budapestnek az elmúlt években folyamatosan konfliktusai voltak von der Leyennel, illetve az általa vezetett Bizottsággal. 2020-ban von der Leyen elnöksége idején kezdeményezte az Európai Bizottság a jogállamisági eljárást a magyar kormánnyal szemben, ami az uniós források felfüggesztését eredményezte.

A magyar kormány továbbá plakátkampányt indított, amelynek központi szereplője Ursula von der Leyen volt, így jelenleg kevésbé tűnik valószínűnek, hogy a magyar kormány támogatni fogja Ursula von der Leyen jelölését az Európai Bizottság elnöki tisztségébe.

Az Európai Tanács jelöléséhez azonban nem szükséges konszenzus, így akár Magyarország megkerülésével is nevezhetik az uniós állam- és kormányfők von der Leyent a Bizottság elnökének.

Megválasztásához azonban az is szükséges, hogy a június 6–9. között tartott európai parlamenti választás eredményeként létrejövő új Európai Parlamentben kialakuljon egy olyan többség, amely megválasztja őt a tisztségbe.