Kínától függhet a jövő autógyártása

A XIX. század hajnalán a szárazföldi sebességrekordot egy francia autó tartotta. A 63 km/órás sebességgel „száguldó” kocsi elektromossággal működött. Mindez meglepően hangozhat, pedig ebben az időben a nyugati világban az akksival működő négykerekűek kifejezetten népszerűek voltak. New Yorkban az első világháború előtt ezrével furikáztak az e-autók.

De mivel a hatótávolságuk nem volt olyan nagy mint a benzines kocsiké, ráadásul az áruk is borsosabb volt, ezért idővel kimentek a divatból.

Akkor persze még senki nem sejtette, hogy a robbanómotorok mekkora károkat fognak okozni. Napjainkban csak Németországban a kocsik évente több mint 110 millió tonna szén-dioxidot pöfékelnek a levegőbe. Bár a benzines autókat nehéz múlt időbe tenni, a szakértők a környezetkímélő e-autók felfutására számítanak. A Nemzetközi Energia Ügynökség becslése szerint például 2030-ban már több mint 100 millió e-jármű furikázik majd az utakon.

Most még ebből a nagy autóipari forradalomból nem sokat látni, hisz globálisan az autóknak mindössze az 1 százaléka számít elektromosnak. De ha megvalósul az áhított zöld utópia és az elektromos kocsik elárasztják a glóbuszt, akkor a jelek szerint az egész világ ki lesz szolgáltatva Kínának.

Az e-autók 99 százaléka ugyanis lítium akkumulátorokat használ. A lítium a legnagyobb mennyiségben Dél-Amerikában fordul elő. A jelenlegi tudásunk szerint a Föld készleteinek harmada Bolíviában található. De például Ausztrália is jelentős tartalékokkal rendelkezik. 

Adja magát a kérdés: akkor hogy kerül Kína a képbe? A Wood Mackenzie adatai szerint a világ lítium akkumulátor gyártásának 60 százaléka Kínában zajlik. Az ázsiai óriás, ahogy például a napelem piacon is, letarolja a világot az olcsó áraival.

A Tesla ugyan igyekszik felvenni a versenyt Kínával, de inkább kevesebb, mint több sikerrel. A tengerentúli cégek arról számolnak be, hogy hiába vennének szívesen Amerikában készült akksikat, egyelőre csak a kínai termékek felvásárlása mellett tudnak gazdaságosan működni.

Kína a teljes ellátási láncot uralni szeretné, ezért az utóbbi években a vállalatain keresztül a kitermelés terén is piacvezetővé vált. A világ legnagyobb lítium termelője a szecsuani központtal működő Tianqi Lithium lett.

Jelenleg a globális termelésnek majdnem a fele tartozik hozzájuk.

Hogy idáig eljussanak 4 milliárd dollárért be kellett vásárolják magukat a chilei Sociedad Química y Minera nevű bányászcégbe, az ausztráliai Greenbushes-ban pedig többségi tulajdont kellett szerezzenek a világ egyik legnagyobb lítium bányájában. Ahogy korábban írtunk róla, az e-kocsik gyártásához kobalt is kell, ezért a kínai cégek közben a kobalt bányákból is alaposan bevásároltak. A legtöbb kobalt lelőhellyel ugyan Kongó rendelkezik, viszont az országban működő 14 legnagyobb bányásztársaságból 8 kínai kézben van.

A következő években, ahogy erősödik az e-autó piac valószínűleg úgy lesz egyre kiélezettebb a lítiumért folyó versengés. Bolíviában a nyugati és a kínai cégek már most is igyekeznek gyors ütemben terjeszkedni. Az év elején alig pár hónappal azután, hogy a német ACI Systems bejelentette, hogy az Uyuni sómezőnél egy helyi állami céggel együtt beindítják a lítium kitermelést, egy kínai csoport a Xinjiang TBEA jelezte, hogy ők két másik lelőhelyen hajtanak végre jelentős beruházásokat.