Bizarr szerelmi háromszög körvonalazódik az EU vezetésben

A jelenlegi, ám hamarosan változó struktúrában az eddig jobbára technikai szerepet betöltő alelnökök súlya jelentősen megnő. A Politico című lap által megismert átalakítási tervek szerint az alelnökök közvetlenül rendelkezhetnének a Bizottság stábjával, ami nagyobb teret ad az érdemi döntésekbe való beleszólásuknak.

Jean-Claude Juncker távozó elnök és nagyhatalmú kabinetfőnöke, a magát később a Bizottság főtitkári posztjába ejtőernyőző, majd lemondani kényszerülő Martin Selmayr portfóliókon alapuló bizottsági rendszert raktak össze.

Az olyan területek, mint például az energia, a klímaügyek, a pénzügyek, a digitális politika vagy a versenyfelügyelet összesen öt alelnök felügyelete alá tartoztak – legalábbis elvben. A gyakorlatban azonban az elnökök nem diszponálhattak a Bizottság döntéselőkészítő stábja felett.

Junckerék elképzelése az volt, hogy megosztják a hatalmat és a befolyást a régi és új, a nagy és a kisebb tagállamok, a különböző politikai csoportok között. Ez azonban óriási káoszhoz, frusztrációhoz és hatalmi harcokhoz vezetett.

A befolyásos Uniós biztosok – többnyire a nyugati és az északi tagállamokból – ugyanis simán keresztülnyúltak az alelnökökön. Jó példa erre az, ahogy a spanyol klíma- és energiaügyi biztos, Miguel Arias Cañete felhasználva kapcsolatrendszerét és befolyását a partvonalra szorította az őt elvben felügyelő alelnököt, a szlovák Maroš Šefčovičot. Az ilyen típusú torzsalkodásoknak szeretne véget vetni Von der Leyen. 

Az Unió vezetői júliusban megállapodtak arról, hogy a holland szocialista Frans Timmermans és a dán liberális Margrethe Vestager első alelnökök lesznek. Az eddigi portfólió szemléletet egyfajta projekt-alapú megközelítés váltja fel, amelyben az első alelnökök vezetik a projektekben részt vevő biztosokat és azok stábját. Így például Timmermans lesz a felelős az egyik első ilyen projektért, a Green New Deal-re keresztelt átfogó uniós zöld programért. Ez kiemelten fontos Von der Leyen számára, elnöksége első száz napja alatt szeretné kidolgozni. A projektbe tartozik majd a közlekedés, az energia, valamint a kutatás-fejlesztés, így ezek biztosai is részt vesznek az elképzelések kimunkálásában – közvetlenül Timmermans felügyelete alatt.

Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke (MTI/EPA/ANSA/Daniel Dal Zennaro)

A biztosok névsora még nem teljes, így például a további alelnökök neve és hatásköre sem ismert. Vestager azonban valószínűleg megtartja korábbi posztja, az uniós ipar és a piaci verseny feletti ellenőrzést.

Von der Leyen struktúrája lehet, hogy működőképesebb lesz, mint Junckeré, ezt az idő majd eldönti, de a hatalmi harcokat ez sem fogja nélkülözni. Brüsszeli hírek szerint máris megindult a marakodás a két első alelnök között: Timmermans és Vestager egyaránt a maga ellenőrzése alá akarja vonni Von der Leyen egyik legfontosabb projektjét: az uniós klímaügyeket.

A dán liberális Margrethe Vestager (MTI/EPA/Olivier Hoslet)

Az új elnök – elődjéhez hasonlóan – törekszik arra, hogy a Bizottságban megjelenjenek az EU földrajzi és politikai eltérései. A dolgok természetéből adódóan azonban az elmúlt években meggyökeresedett felálláson nem lesz könnyű változtatni. A klíma-projekten folytatott alelnöki marakodás jó példa erre: a számos területet (például energia, közlekedés, mezőgazdaság, egészség) magába foglaló témakör ellenőrzése tartós befolyást jelenthet ezekre a területekre még akkor is, ha az esetleg a másik alelnök fennhatósága alá kerül egy új projekt keretében.

Így könnyen előfordulhat az a helyzet, hogy a Bizottság munkája az alelnökök hatalmi harcának áldozata lesz. 

Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét fogadja Emmanuel Macron francia elnök (MTI/EPA/Julien De Rosa)

A német védelmi miniszteri poszton gyakorlatilag megbukott, s onnan Merkel kegyéből és Macron taktikázása nyomán a bizottsági elnöki székbe kerülő Von der Leyen kénytelen volt politikai kompromisszumokat kötni, hogy az Európai Parlament megszavazza. Timmermansnak és Vestagernek egyaránt megvolt az ambíciója arra, hogy bizottsági elnök legyen, ám ehhez nem tudtak elegendő politikai tőkét összegyűjteni. Von der Leyen hozzájuk képest a semmiből bukkant elő.

Taktikája, hogy hatalommal próbálja meg a két brüsszeli veteránt kiengesztelni, s egyben meghálálni a szocialisták (Timmermans) és a liberálisok (Vestager) támogatását, könnyen visszaüthet – ha azok összefognak ellene vagy vele a másik ellen. „Bizarr szerelmi háromszög vár ránk” – fogalmazott a Politico-nak egy brüsszeli szenior hivatalnok.