Lábon lövi magát Európa: Új adók jönnek az Unió költséges zászlóshajó projektje miatt?
ElemzésekA zöld átállás jóval több pénzbe fog kerülni, mint eredetileg tervezték: az uniós GDP hét százalékánál is többet vihet el évente. A legnagyobb tétel az energiaipari beruházások, a lakóházak korszerűsítése, és az autók cserélése lesz - derül ki egy friss kutatásból. Az átállás éves ráfordítása a magyar GDP hatszorosa is lehet.
Hatalmas összegeket emészt fel a zöld átállás - véli a brüsszeli székhelyű Bruegel kutatóintézet, melynek elemzése összefoglalja, milyen lépésekre lenne szükség és mennyibe kerülne, hogy az Unió elérje a nettó nullára vonatkozó kitűzött célját.A gazdasági elemzőház szerint a célok eléréséhez a EU-nak 2030-ig évente 1300 milliárd eurót kellene költenie (több, mint a magyar GDP hatszorosa). Ezt követően az átállás ára évi 1540 milliárd euróra emelkedik, ami a GDP 7,4 százaléka lenne.A cél, hogy 2030-ra az 1990-es évek szintjéhez képest 55%-kal csökkentsék a szén-dioxid-kibocsátást, majd 2050-re elérjék a nettó nullás állapotot.
Az átállásra fordítandó hatalmas összeget a Bruegel három kategóriába sorolja:
- energiaellátás,
- energiakereslet és
- közlekedés.
A 2050-es zéró kibocsátás eléréséhez 2030-ig évente a GDP 7,7 százalékára (1304 milliárd euróra), majd 2030-2050 között a GDP 7,4 százalékára, 1537 milliárd euróra lenne szükség,ebből az energiaellátásra: 150 milliárd euróra, majd 308 milliárd euróra 2030-tól (ennek 60 százaléka az energia-ellátási rendszer átalakítása)
az energiakeresletre: 374 milliárd euróra, majd 356 milliárd euróra (ennek 70 százaléka a lakóházak zöldítése)
a közlekedés átalakítására 780 milliárd euróra, majd 873 milliárd euróra (ennek 60 százalékát az autók teszik ki)
Lehet, hogy maga az EU is alábecsülte ezt az összeget - mivel nem tartalmazza az átállással kapcsolatos összes költséget, kihagyva például a finanszírozási költséget, amelyek önmagukban is hatalmas kiadás.
Amint arra a Bruegel rámutat, „a beruházások finanszírozási költségei jelentősek lesznek a készpénzhiánnyal küzdő szereplők számára, és az államháztartásnak kockázatcsökkentő eszközökkel kell segítenie a magánberuházásokat.
Ez nehéz feladat lehet, tekintve az átmeneti technológiák jelenlegi helyzetét, amely a támogatások formájában nyújtott erőteljes kormányzati segítség ellenére visszafogott keresletet mutat.
Az Európai Unió - amelyet végrehajtó szerve, a Bizottság képvisel - azonban más költségeket is kihagy az átmenetre vonatkozó pénzügyi terveiből.
Nem számolja bele a költségvetésbe az átállással kapcsolatos gyártási költségeket, pedig ezek is kiugróan költségesek. Amint a Bruegel megjegyzi, a helyi gyártókapacitás kiépítése egy olyan politikának megfelelően, amely szerint az európai átállási technológiák 40 százalékát az Unióban kell gyártani, évente 100 milliárd eurónyi további beruházást igényelne az idei év és 2030 között.
Kik állják a terheket? Kell-e adóemelés?
Az átállási kormányzati kiadási részét gyakorlatilag azok az emberek állják, akik adót fizetnek - és akik szavaznak. Mivel azonban az átállás a jelenleginél is drágább lesz, az európai kormányoknak a korábban vártnál több pénzt kell előteremteniük, és ez magasabb adókat jelentene - miközben megpróbálják az adófizetőket arra ösztönözni, hogy zöldebb és drágább életmódot folytassanak.
A Bruegel szerint „2025-2030 között nagy szükség lesz arra, hogy az épületek és a közlekedés szén-dioxid-mentesítésének következményeit kezeljék, eddig ebből ugyanis viszonylag kevés kibocsátás-csökkentés származott.
A hatékonyság emelése érdekében pénzügyi ösztönzőket kellene kínálni a háztartásoknak a költségesebb zöld technológiák bevezetése fejében – derül ki a Bruegel Intézet zöld átállásról szóló tanulmányából.A legutóbbi európai politikai eseményekből ítélve, nevezetesen Németországban, Romániában és most Franciaországban, ez a folyamat nem halad jól, és a közeljövőben még rosszabbra fordulhat a helyzet.A Bruegel javaslatai szerint forrást kell biztosítani az átálláshoz: azáltal, hogy az összes nemzeti politikát ténylegesen összekötjük az európai zöld megállapodással.
Az EU jelenleg a nemzeti energia- és éghajlat-változási terveket (NECP-ket) tartalmazó rendszeren keresztül igyekszik elérni az átmenetre vonatkozó céljait.
A Bruegel szerint ahhoz, hogy hatékonyak legyenek, a NECP-ket „valódi nemzeti zöld beruházási stratégiákká kell alakítani, amelyek a beruházók, az érdekeltek és a polgárok számára hivatkozási pontot jelentenek a beruházási döntések meghozatalához.”
Bár ez lehetséges, ha nehezen is, de megvalósítható lenne az EU összes átmenetet támogató kormányával, a végrehajtás továbbra is több mint ezer milliárd eurónyi beruházástól függ minden egyes évben 2030-ig - és az európaiak már így is elég dühösek az emelkedő megélhetési költségek miatt.
