Lemásolja Brüsszel a magyar példát? – Az egész EU-ban bejelentési kötelezettséget írhatnak elő a gabonapiacon

Bejelentési kötelezettséggel járó, új uniós információs rendszer létrehozását tervezi az Európai Bizottság a gabonakereskedelemben, hogy tisztábban lehessen látni, milyen árumozgások zajlanak a tagállamok között, illetve az egyes tagországok egy-egy időpillanatban mekkora terménykészletekkel rendelkeznek.

Az orosz-ukrán háború miatt kirobbant piaci pánik és áruhiánnyal fenyegető krízishelyzet ugyanis rávilágított arra, hogy az EU-ban nincsenek olyan naprakész információk, amelyek megmutatnák, hogy az egységes belső piacon a kereskedők aktuálisan mekkora terménymennyiségeket szállítanak.

Mivel ilyen típusú adatokat uniós szinten nem gyűjtenek, ma nem követhető nyomon, milyen irányba mennyi áru áramlik, ezért az élelmiszer- és takarmányellátás szempontjából alapvető fontosságú gabonaszektorban megalapozott és gyors intézkedéseket nehezen lehet hozni.

Magyarország a helyzet felismerésében megelőzte a brüsszeli döntéshozókat, hiszen március 6-tól bejelentési kötelezettséget írt elő a gabonakivitelben, amely a ma hatályos kormányrendelet szerint május 15-ig lesz érvényben.

A szabályozás a búzára, a rozsra, az árpára, a zabra, a kukoricára, szójababra és a napraforgóra vonatkozik, és úgy rendelkezik, hogy a kereskedőknek kötelezően jelezniük kell a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnál (Nébih), ha e terményeiket a külpiacokon akarják eladni.

Bár az EU-s elképzelésekről hivatalosan még nem láttak napvilágot részletek, a Növekedés.hu információ szerint Brüsszelben már készült egy szabályozási tervezet, amely havonkénti készletjelentéseket írna elő.

Egyelőre kérdéses, hogy az adatokat a piaci szereplőknek, vagy a tagországoknak kellene-e átadniuk Brüsszelnek, de valószínűbb, hogy tagállami szintű adatszolgáltatást vezetnek majd be.

Ehhez is arra lehet szükség azonban, hogy az árumozgásokról minden tagállam folyamatos információnyújtást/bejelentést tegyen kötelezővé saját vállalkozásai számára.

Az élenjáró magyar példa ugyanakkor nem arat osztatlan elismerést az EU-ban, mivel nem egyszerű monitoringrendszert testesít meg, hanem

az állam számára elővásárlási jogot is biztosít a bejelentett tételekre, ha a döntéshozók úgy ítélik meg, hogy a kivitel kockázatossá teheti az ország élelmiszerellátását.

Az ilyen jellegű korlátozás azonban már erőteljes piaci beavatkozást jelenthet, és sértheti az áruk szabad áramlására vonatkozó uniós alapjogot, ezért nem meglepő, hogy a hatályos magyar gabonakiviteli szabályozást komoly támadások is érik Brüsszelben.

Hazai vélemények szerint viszont az Európai Unió működéséről szóló szerződés 36. cikke egy-egy tagállam számára a kivitel jelentős korlátozását is lehetővé teszi, ha a közrend, a közbiztonság, illetve az emberek egészsége kerülhet veszélybe.

Ha élelmiszerhiány lép fel, e három alapérték súlyosan sérülhet, és az orosz-ukrán háború éppen azzal fenyeget(ett), hogy a nemzetközi pánikvásárlások eltüntetik az országból a hazai élelmiszer- és takarmányellátáshoz szükséges tartalékkészleteket, ezért a kivitelt érintő intézkedést a magyar álláspont jogszerű döntésnek tekinti.

Tovább árnyalja a helyzetet, hogy bár Nagy István agrárminiszter a háború kitörése utáni felfokozott hangulatban a magyar gabonakivitel teljes leállítását jelentette be, a gyakorlatban ilyen intézkedés nem lépett életbe.

Az új szabályozás a kiszállításokat nem stoppolta, sőt különösebb korlátozásokról sem beszélhetünk,

mivel szinte minden bejelentett tétel rövid időn belül elhagyhatta az országot, az állam pedig máig egyetlen alkalommal sem élt elővásárlási jogával.

Ezt bizonyítják azok a nem hivatalos statisztikák is, amelyek a kiszállított gabonatételek mennyiségét tükrözik.

Ezek szerint a bejelentési kötelezettség elrendelése után a kereskedők a két legfontosabb terménynek számító búzából és kukoricából mintegy 620 ezer tonnát, illetve 850 ezer tonnát szállítottak ki március végéig, vagyis csaknem 1,5 millió tonna árut értékesíthettek a külpiacokon.

A bejelentési előírások tehát a kiszállítókat nem akadályozták abban, hogy teljesíthessék korábban megkötött szerződéseiket.

Ugyanakkor a kétségtelenül meglévő piaci bizonytalanságra utal, hogy a kereskedők az új megállapodások létesítésénél óvatosabbá váltak, így az utóbbi egy-két hétben a kivitel intenzitása is visszaesett. Bár a várakozások szerint sem búzából, sem kukoricából nem maradnak számottevő átmenő készletek az idei betakarítási időszakra,

a kiszállítások lassulása láttán a gabonatermelők most attól tartanak, hogy a bejelentési rendszer a későbbiekben árufeltorlódást okozhat és akár 30-40 százalékkal is csökkentheti a hazai felvásárlási árakat, illetve hozzájárulhat ahhoz, hogy egyes gazdálkodói raktárak a nyáron kezdődő aratásig nem ürülhetnek ki.

A piaci események egyelőre nem igazolják a termelői aggodalmakat, hiszen a hazai felvásárlási árak nem vagy alig csökkentek az utóbbi időszakban, így továbbra is rendkívül magasak.

Az agrártárcához tartozó Agrárközgazdasági Intézet (AKI) adatai szerint április elején a tonnánkénti búza- és kukoricaárak 110-120 ezer forint között mozogtak, és ez több mint 60 százalékos drágulást jelentett az egy évvel korábbi árszintekhez képest.

Az állattenyésztésben nélkülözhetetlen takarmánykukoricát a termelők ezekben a hetekben vetik, de már most biztosra vehető, hogy nem a gazdálkodók hozzáállásán, hanem döntően az időjárási körülményeken múlik majd, milyenek lesznek az őszi betakarítási eredmények. A tavaly elvetett búzánál a nyári aratásig jóval kevesebb idő van hátra, de az időjárás még itt is meghatározó tényező lehet.

Az utóbbi időszakban érkezett csapadék jót tett az áttelelt növénykultúráknak, így ma az valószínűsíthető, hogy az elmúlt években megszokott, 5 millió tonnás búzatermés idén is meglehet, amely több millió tonnás kiviteli árualapot teremthet a 1,5-2 millió tonnás belföldi igényeken felül.

A most körvonalazódó brüsszeli tervek alapján feltételezhető, hogy a kiszállításoknál a piaci szereplőknek a júliustól induló új gabonaszezonban is számítaniuk kell majd valamilyen adminisztratív rendszerre, de az csak a későbbiekben dől el, hogy ez mennyiben térhet el a mai hazai szabályozástól.

Ha az Európai Bizottság a szimpla monitorozás mellett határoz, az a mostani magyar előírásoknál egyszerűbb megoldást jelentene, és az esetleges állami beavatkozásokhoz jóval kevesebb lehetőséget nyújtana.

Az időjárás és a várható terméseredmények mellett az orosz-ukrán háború kimenetelétől is nagyban függhet, hogy egy lazább uniós megfigyelési rendszer elfogadható lehet-e Magyarország számára.