Magyarországot rakétavédelmi kupola védi a támadásoktól

Elemzések2019. jún. 9.Dunai Péter

Magyarország felett egyrétegű, korlátozott elfogási képességű rakétapajzs húzódik. Ez az AEGIS Ashore rendszer. Gyakorlatilag jelképes jelentőségű, hiszen ez idő szerint igen alacsony annak valószínűsége, hogy Irán néhány ballisztikus rakétát lőjön ki ránk. Bennünket hivatalosan ez, a délkeleti szomszédunknál, Romániában, Deveseluban telepített, 2016 óta működő, amerikai gyártmányú, de a NATO rendelkezési körébe tartozó rakétavédelmi bázis véd az Irán felől esetleg érkező közepes, vagy nagyobb hatótávolságú, (5500 kilométerig), nem interkontinentális, és korlátozott számban kilőtt ballisztikus rakétáktól – de csak akkor, amikor már röppályájuk vége felé, alacsonyabban repülve az űrben közelíthetik európai céljaikat.

Nemcsak Magyarországra, de a világ valamennyi országára érvényes, hogy – Izrael kivételével – nincs olyan állam, amelynek a teljes területét nagy hatékonyságú, több rétegű rakétapajzs védené.

Sem a NATO-tagok, sem az Egyesült Államok nem rendelkeznek a nagy hatótávolságú, egy időben jelentős számban indított, ellenséges ballisztikus rakéták ellen az egész ország területére kiterjedő, hatásos védelmi rendszerrel. Ez Oroszországra és Kínára is érvényes.

A meglévő szisztémák korlátozott védelmet adnak, a működésük bonyolult és messze nem szászázalékos hatékonyságú, emellett nagyon sokba kerülnek.  

Önálló, korlátozott rakétavédelmet adó rendszerek megteremtése multimilliárd dolláros vállalkozás, csak a világ legnagyobb és leggazdagabb, legkorszerűbb műszaki hátterű országai képesek ilyesmire. Ilyen rendszerei vannak az Egyesült Államoknak, Oroszországnak, Kínának, Indiának. Japán és Dél-Korea az amerikai rendszerekbe való bekapcsolódást választotta.

Izrael az egyetlen ország, amelynek teljes területét több rétegű, gyakorlatilag minden, a levegőben támadó eszközt igen jó eséllyel megsemmisítő rakétavédelmi ernyő védi.

Az oroszok stratégiai rakétavédelmi rendszere, az A-135 Amur, csak Moszkva körül van kiépítve. Másképpen működik, mint az amerikai. Nukleáris bombákat lő fel és robbant fel a világűr határán. A sugárzás megbénítja a támadó rakéták elektronikáját. Egy, a támadó rakétában lévő chip számára nagyjából ugyanakkora a működésképtelenséget okozó sugárzásszint, mint ami egy ember halálát okozza – 1000 rad. Ha a támadó rakéták több hullámban érkeznek, a rendszer csődöt mondhat.

Hírek szerint két éve elkezdték egy újabb rendszer, az A-235 kifejlesztését, amely alternatív megoldásként hagyományos (nem-nukleáris) robbanófejet alkalmaz.

Hasonlóan korlátozott képességű az amerikaiak és a világ legerősebbje, az akár nagy hatótávolságú ballisztikus rakétákat röppályájuk középső szakaszában, magasan az űrben megsemmisíteni képes rakétavédelmi rendszer (Ground-Based Midcourse Defense) két bázisa, az alaszkai Fort Greely-ben és a kaliforniai Vandenberg légitámaszponton. A kilőhető ellenrakéták száma ez idő szerint 44. Az amerikai ellenrakéta-rendszer az ellenséges rakétákat elfogó komponense nem tartalmaz robbanóanyagot. Úgynevezett kinetikus energiát felhasználó, csak a tömegére és nagy sebességére alapozott, manőverezni képes eszköz.

Úgy működik, hogy nekirepül az ellenséges robbanófejnek. Összeadódik a két gyorsan mozgó test, a támadó rakéta és a nekirepülő védőrakéta mozgási energiája, elvben megsemmisítve a támadót is. Az elfogás folyamata roppant bonyolult. Ez olyan körülbelül, mintha egy kilőtt puskagolyót egy másik kilőtt puskagolyóval akarnánk eltalálni.

Ami a Magyarországot is védő európai rendszert illeti, a deveselui rakétavédelmi támaszpont 2016 óta működik.

A fölénk is boruló, Deveseluban telepített rakétakupola mellett egy másik is épül Kelet-Lengyelországban, Redzikowoban, de az átadás különféle problémák miatt húzódik.

Nemrég az amerikai haditengerészet parancsnokot is váltott, a Deveseluban jól bevált Jon Grant kapitány vette át a redzikowoi objektum vezetését. A két támaszponton elhelyezett, az amerikai haditengerészet felügyelete alatt működő védőrakéták elvben egész Európát, a NATO-, és EU-tagokat védik, kivéve Portugália délnyugati csücskét. Magyarország mind a romániai, mind a majdani lengyelországi rakétapajzzsal védett.

Oroszországnak volt, az amerikaiak szerint most is van, és - az 1987-es ballisztikus rakétakorlátozó egyezmény, az INF idén év elején történt felmondása után feltételezhetően, - ismét lesz olyan köztes hatótávolságú rakétafegyvere, amellyel elsősorban Európát célozhatják meg. A Deveseluba telepített, 24 ellenrakétát indítani képes rakétarendszer nem az orosz rakéták elfogására épült, mondják amerikai és NATO-források.

Moszkva mindazonáltal gyanakszik. A Kremlhez közel álló rt.com portálon megszólaltatott katonai szakértő, Mihail Hodarjonok szerint a deveselui rakétavédelmi bázis néhány hete történt átmeneti leállítása a hivatalos magyarázat szerint korszerűsítés miatt, és az AEGIS-nél kisebb teljesítményű THAADS rakétavédelmi rendszer ideiglenes odatelepítése csak ürügy. Arra szolgál, hogy az amerikaiak átalakítsák a MK 41-es indítócsöveket a földi indítású cirkáló rakéták a mintegy 2500 kilométeres hatótávolságú Tomahawkok számára. Ezek Oroszországra nézve közvetlen fenyegetést jelentenek, állítja az orosz médium, hiszen gyakorlatilag elérik az ország teljes európai területét, sőt az Ural keleti lejtője körül található nagy hadiipari városokat is, például Izsevszket, Permet, vagy Cseljabinszkot.

Az oroszok másik panasza magára az AEGIS Ashore rendszerre vonatkozik.

Attól tartanak, hogy a rendszer deklarált egyetlen célja, az euro-atlanti térséget megcélzó iráni rakéták elfogása körül valami nem stimmel. Valójában az orosz rakétafegyverek semlegesítésére szánják, hogy ezzel a NATO előnybe kerüljön.

Ennek a moszkvai teóriának több támadható pontja is van. A Deveseluban 2016 óta működő rendszer rakétái, mint amerikai és nyugat-európai katonai vezetők mondták, nem tudják elfogni az orosz interkontinentális ballisztikus rakétákat, mert azok számukra túl magasan repülnek. Ez idő szerint csak a rövidebb és köztes hatótávolságú rakéták elfogására alkalmasak. Azaz például az esetlegesen Észak-Koreából indított ballisztikus rakétákat már nem képesek megsemmisíteni, hacsak nem azok már az űrben repülve, leszállóágban, a két bázist megközelítve, röppályájuk vége felé közelednek és alacsonyabb (200-300 kilométer magas) pályán haladnak.

Amerikának a haditengerészet hivatalos közleménye szerint mintegy 80 hadihajója (a többi között a Ticonderoga-mintájú cirkálók) van felszerelve az AEGIS Fegyverrendszerrel (AEGIS Weapon System), amelynek része a vezető-irányító rendszer (C2), az AN/SPY többfunkciós fázis-vezérelt antennarács (radar). Az AEGIS fegyverrendszer harci komponensének gerince az MK 41 függőleges indításra szolgáló konténer (cső) rendszer. Ebből különféle rakétafegyverek, önállóan manőverező robotrepülőgépek (cirkálórakéták), egyéb, a vízalatti és vízfelszínen lévő célok támadására alkalmas eszközök indíthatók.

Az MK 41 sokoldalúsága miatt reklamálnak az oroszok, mondván, ha az alkalmas a tengeren Tomahawk rakéták indítására (amit az amerikai haditengerészet is megerősít), akkor alkalmas lehet a rendszer szárazföldi változatában, az AEGIS Ashore-ban is ugyanerre a célra. Valami igazság van az oroszok panaszaiban, írja a legnagyobb lengyel katonai-biztonsági portál, a defence24.pl, hozzátéve, a MK 41-esből elindíthatóak az oroszokat különösen aggasztó amerikai Tomahawk cirkálórakéták is.

Az AEGIS Fegyverrendszer tengeri és szárazföldi komponensei egységes szisztémát képeznek, mind a riasztás, mind a cél-leküzdés szempontjából. Azaz a Törökországban lévő, kifejezetten a deveselui és a redzikowoi rakétabázisokat kiszolgáló AN/SPY-2 radar kapcsolatot tart az amerikai, más NATO-hadihajókon – vagy a Távol-Keleten az AEGIS-sel felszerelt japán és dél-koreai hadihajókon - működő egységekkel is.

A világ leghatékonyabb rakétavédelmi rendszereivel Izrael rendelkezik, legalább háromrétegű kupola óvja az ellenséges környezetből érkező ballisztikus rakétáktól, mindenféle egyéb, ártó szándékú, a levegőben és az űrben repülő szerkezetektől.

Ez a rakétapajzs nemcsak több rétegű, hanem több funkciójú is. A legbelső rétege első sorban a Gázai övezetből, vagy a szíriai-libanoni térségből kilőtt nagyobb űrméretű tüzérségi gránátok, néhányszor tíz kilométeres hordtávolságú ballisztikus rakéták, drónok, vagy repülőgépek, helikopterek, cirkáló rakéták ellen véd. A többi réteg feladata elsősorban a nagyobb hatótávolságú ballisztikus rakéták elleni védelem.