Már épül a több sebességű Európa Unió – Két kulcsterületre érdemes odafigyelni

Az Európai Unió jövőjéről szóló vitákban az elmúlt években egyre gyakrabban merült fel a kérdés: miként lehet bővíteni a közösséget úgy, hogy közben ne bénuljon meg a döntéshozatal. Egy friss brüsszeli döntés – amely Ursula von der Leyen bizottsági elnök kezdeményezéséhez kapcsolódik – erre próbál választ adni. A terv lényege, hogy az újonnan csatlakozó tagállamok bizonyos ideig nem kapnának vétójogot az Európai Unió döntéshozatali rendszerében. A javaslat elfogadása sokak szerint nem csupán technikai reform: egy új, többsebességes Európa felé tett lépésként értelmezhető.

Tagság, korlátozott politikai befolyással

A jelenlegi uniós rendszerben számos kulcsfontosságú döntés – különösen a külpolitika, az adópolitika vagy a bővítési folyamat egyes lépései – egyhangúságot igényel. Ez azt jelenti, hogy egyetlen tagállam is meg tud akadályozni egy közös döntést. A rendszer eredetileg a szuverenitás védelmét szolgálta, ugyanakkor az utóbbi években egyre több konfliktus forrásává vált, különösen a bővítési folyamat során. Több esetben előfordult, hogy tagállamok kétoldalú politikai viták miatt blokkoltak csatlakozási tárgyalásokat vagy uniós döntéseket.

A most elfogadott elképzelés szerint az új tagállamok belépésükkor nem kapnák meg azonnal ezt az erős eszközt. A vétójog hiánya ideiglenes lenne: az elképzelések szerint addig tartana, amíg az EU saját intézményi reformjai lezárulnak, vagy egy későbbi költségvetési ciklus kezdetéig. Így az új tagok részt vehetnének a közösség működésében, élvezhetnék az egységes piac vagy az uniós támogatások előnyeit, de nem tudnák blokkolni a döntéshozatalt.

A brüsszeli érvelés pragmatikus: az Európai Unió a következő években akár 30-35 tagú közösséggé is bővülhet, hiszen Ukrajna, Moldova és több nyugat-balkáni ország is csatlakozni szeretne. Egy ilyen méretű unióban az egyhangúságra épülő döntéshozatal könnyen működésképtelenné válhat. Éppen ezért egyre több szakértő szerint a vétók számának csökkentése vagy korlátozása elkerülhetetlen lépés a hatékony működés érdekében.

Ugyanakkor a döntés politikai jelentősége messze túlmutat a technikai reformon. Ha az új tagállamok valóban korlátozott jogokkal lépnek be a közösségbe, az de facto egy többszintű integrációs modellt hozhat létre. Ebben a rendszerben a régi tagállamok egy szűkebb magot alkotnának teljes jogkörökkel, míg az újonnan csatlakozók egy ideig „másik ligában” működnének – részt véve a közös politikákban, de korlátozott politikai befolyással.

Az EU-cég és a 28. rendszer

Van azonban még egy igen fontos terület, ahol érdemi változásokra lehet számítani. Idén új lendületet kapott a versenyképességi vita. Az Európai Tanács álláspontja szerint az EU-nak csökkentenie kell a belső piacon még mindig jelenlévő nemzeti akadályokat, miközben a szabályozási környezetnek erőteljesebben kell ösztönöznie a beruházásokat, az innovációt és a vállalatok növekedését. Ennek egyik lehetséges eszköze az úgynevezett „28. rendszer”, amely a 27 tagállami jogrend mellett egy egységes uniós vállalati keretet hozna létre.

A versenyképesség kérdése nem most jelent meg először az uniós napirenden. A 2024-es magyar uniós elnökség idején is központi téma volt. A témában tavaly novemberben elfogadott budapesti nyilatkozat kifejezetten arra kérte a Bizottságot, hogy kézzelfogható lépésekkel csökkentse a vállalkozások, különösen a kis- és középvállalatok adminisztratív terheit.

A Bizottság 2025 elején meg is kezdte a munkát. Létrehozott egy egyszerűsítési tanácsadó csoportot, valamint benyújtott két úgynevezett „Omnibusz” törvénytervezetet, amelyek célja a fenntarthatósággal kapcsolatos jelentések szabályainak egyszerűsítése. A Bizottság emellett javaslatot tett a „28. rendszer” létrehozására is, bár a részletek kidolgozását későbbre halasztotta.

A javaslat egyik legérdekesebb eleme az úgynevezett „EU Inc.” modell, vagyis egy uniós szintű társasági forma létrehozása. Ez lehetővé tenné, hogy egy vállalat egyetlen, egységes jogi keretben működjön az egész EU-ban. A tervek szerint a cégek akár 48 órán belül online bejegyezhetők lennének, miközben harmonizált szabályok vonatkoznának rájuk a társasági jog, a fizetésképtelenségi eljárások, a foglalkoztatás és az adózás bizonyos területein.

Több sebességet a gazdaságban is

A „28. rendszer” azonban korántsem új ötlet. Hasonló javaslatot már 2011-ben is előterjesztettek, ám az komoly vitákat váltott ki. A kritikusok attól tartottak, hogy az új rendszer idővel kiszoríthatja a nemzeti jogrendszereket, növelheti a jogi bizonytalanságot és csökkentheti a fogyasztók bizalmát. Az Európai Parlament végül 2014-ben befagyasztotta a javaslat tárgyalását, a Bizottság pedig 2020-ban visszavonta azt.

Most azonban – az európai gazdaság gyengélkedése és a globális verseny erősödése miatt – ismét előkerült a terv - mutatott rá Máthé Réka Zsuzsánna, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézet tudományos munkatársa. A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy mára születtek olyan elképzelések is, amelyek megoldást kínálnak a problémára.

A tudományos munkatárs írásában Mario Draghit, az Európai Központi Bank korábbi elnökét idézte fel, aki egy előadásában arról beszélt, hogy a világrend alapvető átalakuláson megy keresztül. Eszerint a változás egyik oka Kína multipoláris világrendre irányuló törekvése, a másik pedig az Egyesült Államok külpolitikai szerepfelfogásának változása.

Draghi szerint ebben az új környezetben az Európai Uniónak határozottabban kell fellépnie, és bizonyos területeken mélyebb integrációra van szükség. Draghi úgy látja, hogy az EU ott képes erőt felmutatni – például a kereskedelempolitikában vagy a közös piacon –, ahol föderális logika szerint működik. Ezzel szemben azokban a politikákban, ahol a tagállamok külön-külön lépnek fel – például a védelmi iparban vagy a külpolitikában –, az EU gyakran hátrányba kerül. A megoldást Draghi az úgynevezett „pragmatikus föderalizmusban” látja. Ennek lényege, hogy az integráció mélyítése önkéntes alapon történne: azok a tagállamok, amelyek szorosabb együttműködést akarnak bizonyos területeken, megtehetnék anélkül, hogy a többiek blokkolnák a folyamatot.

Ebben a konstrukcióban az egyes tagállamok aggodalmai nem fognák vissza az integrációt azok között, akik több területen szeretnének együttműködni. Ugyanakkor a végrehajtás sem lenne kötelező a vonakodó vagy aggodalmaskodó tagállamok számára. Ebben az esetben ugyan felmerülhetnek aggályok a tagállamok közti verseny torzulását illetően, ám lehet, hogy Mario Draghi elképzelése jobb ajánlat a militáns föderalizmusnál és a nemzetállamok hatásköreinek egyszerű elvonásánál

- összegezte Mario Draghi javaslatát Máthé Réka Zsuzsánna.