Már nem csak álom: így épült fel a világszinvonalú magyar űripar

A napokban rendezték meg Londonban a Space-Comm Expo Europe kiállítást, amely a kontinens legrangosabb űrtechnológiai szakmai fórumának számít. Nem kis nemzeti büszkeségre ad okot, hogy ezen a rangos eseményen Magyarország erős szakmai küldöttséggel képviseltette magát. A HUNOR-program keretében az űrállomáson végzett kísérletekről Kapu Tibor kutatóűrhajós tartott előadást, aki Tim Peake brit űrhajóssal egy közös panelbeszélgetésen is részt vett. Számtalanszor felmerül a kérdés, mit keres hazánk egy olyan pályán, amely korábban a nagyhatalmak terepe volt?

A világűr, mint geopolitikai játszótér

Az űrtechnológia a tudomány és az innováció egyik húzóágazata. A szektor az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult, aminek következtében egyre növekszik majd azoknak a nemzeteknek a száma, akik saját űrprogramjuk keretében űrhajóst és saját kísérleteket küldenek a világűrbe. A régiós verseny is fokozódik Csehország és Lengyelország részvételével

- mutat rá az Oeconomus Gazdaságkutató Intézet tanulmánya. Az elemzés arra is felhívja a figyelmet, hogy Magyarország e versengésbe képes volt időben bekapcsolódni, és kimagasló eredményeket elérni, amely Cserényi Gyula közeljövőben tervezett űrutazásával folytatódhat. Mindez a jövőben lényeges technológiai előnyt biztosíthat a magyar tudomány és gazdaság számára: új lehetőségek nyíltak a hazai kutatóműhelyek, felsőoktatási intézmények és vállalatok számára. A magas hozzáadott értékű ágazatok jelenlétét és e körben a foglalkoztatást is képes növelni az űripar Magyarországon. Az Oeconomus szerint a fejlődés fontos motorját jelentik a nemzetközi együttműködések, különösen az amerikai–magyar kapcsolatok kedvező alakulása.

Az űrtechnológia ma már messze nem csupán tudományos kaland. Azok az országok, amelyek képesek műholdakat fejleszteni, űrkísérleteket végezni vagy akár saját űrhajóst küldeni a világűrbe, valójában stratégiai képességeket építenek. A műholdas kommunikáció, a navigációs rendszerek, a földmegfigyelés vagy a klímakutatás mind olyan terület, amely egyszerre szolgál gazdasági, katonai és diplomáciai célokat.

Egy ország űripari jelenléte ezért ma már a nemzetközi jelenlét egyik fontos eleme. A világűrben végzett tudományos kutatás, az innováció és a csúcstechnológia demonstrációja növeli az adott állam nemzetközi presztízsét, miközben vonzóvá teszi a tudományos együttműködéseket és a high-tech beruházásokat.

A globális űrverseny az elmúlt évtizedben új szereplőkkel bővült. A klasszikus nagyhatalmak – az Egyesült Államok, Oroszország és Kína – mellett ma már regionális ambíciókkal rendelkező országok is megjelentek. Az Egyesült Arab Emírségek Mars-szondát indított, India saját holdprogramot futtat, Törökország és Szaúd-Arábia pedig egyre komolyabb űripari terveket jelentett be. A verseny Európában is erősödik: Lengyelország, Csehország vagy Románia egyaránt igyekszik növelni jelenlétét ebben az ágazatban.

A magyar radarjeltől Kapu Tibor utazásáig

Kevesen tudják, hogy a magyar űrkutatás története jóval az első műholdak korszaka előtt kezdődött. 1946 februárjában Bay Zoltán és kutatócsoportja a Tungsram laboratóriumában radarjeleket küldött a Holdra, majd sikeresen be is fogta azokat. Ez volt a világ egyik első holdradar-kísérlete: egy olyan tudományos bravúr, amely már a hidegháború előtt jelezte a magyar mérnöki gondolkodás erejét.

A kommunista hatalomátvétel után Bay az Egyesült Államokba emigrált, kutatásai megszakadtak, de a magyar tudomány a szocialista blokk keretei között is részt vett az űrkutatásban. A Szputnyik 1957-es felbocsátása után magyar kutatók bekapcsolódtak a műholdak optikai és rádiós megfigyelésébe, valamint az űreszközök mérési adatainak feldolgozásába. A hidegháborús korszak csúcspontja kétségtelenül 1980 májusa volt. Az Interkozmosz program keretében Farkas Bertalan a Szojuz–36 fedélzetén jutott el a Szaljut–6 űrállomásra, ahol tudományos kísérleteket hajtott végre.

Az egyik legismertebb fejlesztés a Pille sugárdózismérő volt, amely lehetővé tette az űrhajósokat érő sugárterhelés azonnali mérését. A készüléket később a NASA és más űrügynökségek is használták és ma is az űrállomások alapfelszerelésének számít.

A magyar űripar valódi újjáéledése a 2010-es években kezdődött. Magyarország 2015-ben teljes jogú tagja lett az Európai Űrügynökségnek (ESA), ami jelentős kutatási és ipari lehetőségeket nyitott meg. Ekkor a magyar egyetemek már saját műholdakat fejlesztettek. 2012-ben felbocsátották a MaSat–1-et, Magyarország első műholdját, amelyet a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói építettek. A projekt bizonyította, hogy a hazai mérnökképzés képes világszínvonalú eredményekre. 2021-ben a RadCube műhold került pályára, amely az űridőjárás vizsgálatában szolgáltat fontos adatokat.

Az űrkutatás ma már nem kizárólag állami program. Az úgynevezett New Space korszakban a magánvállalatok – köztük a SpaceX, a Blue Origin vagy az Axiom Space – alapjaiban alakították át az iparágat. Az újrahasznosítható rakéták és az alacsonyabb indítási költségek drámai módon csökkentették az űrutazás árát. Ez tette lehetővé, hogy egyre több ország küldjön saját kutatóűrhajóst a Nemzetközi Űrállomásra.

Ebben az új korszakban indult el a magyar HUNOR-program, amelynek keretében Kapu Tibor 2025-ben magyar kísérleteket végezhetett a világűrben. A küldetés egyik fontos eszköze a RANDAM sugárdózismérő volt, a Pille modern utódja. A magyar fejlesztés ismét felkeltette a nemzetközi szakma figyelmét. A program azonban nem csupán tudományos siker. Több mint harminc magyar kísérlet jutott el a Nemzetközi Űrállomásra, amelyeket egyetemek, kutatóintézetek és vállalatok közösen fejlesztettek.

Felpörgött a régiós űrverseny

Az űrkutatásban lévő magyarországi jelenlét mögött egyre átfogóbb iparpolitikai stratégia rajzolódik ki. A 4iG csoporthoz tartozó REMRED például Martonvásáron építi Közép-Kelet-Európa egyik legmodernebb űripari gyártóközpontját. A cél egy teljes űripari ökoszisztéma kiépítése, a műholdgyártástól az adatelemzésig.

A műholdas szolgáltatások piaca gyorsan növekszik: a globális űripar értéke már ma is meghaladja az 500 milliárd dollárt és a Morgan Stanley becslése szerint 2040-re akár 1 billió dolláros iparággá válhat. Ebben a versenyben minden olyan ország, amely képes saját technológiát fejleszteni vagy űrkutatási infrastruktúrát létrehozni, komoly gazdasági előnyhöz juthat.

A közép-európai térségben egyre erősebb a verseny. Lengyelország gyorsan növeli űripari költségvetését, Csehország pedig már ebben az évben saját űrhajóst küldhet a Nemzetközi Űrállomásra egy Axiom-küldetés keretében. Magyarország ebben a versenyben már most előnyt szerzett: két kiképzett kutatóűrhajóssal és egy működő tudományos programmal rendelkezik. A következő magyar űrhajós, Cserényi Gyula akár már idén eljuthat a Nemzetközi Űrállomásra.

Jelenleg is már öt olyan kísérlet van, amelyek a fejlesztések végső szakaszában járnak. Emellett fontos tényező az is, hogy a magyar-amerikai külpolitikai gazdasági és tudományos kapcsolatok aranykorát tapasztalhatjuk meg napjainkban

- foglalja össze a hazai helyzetet az Oeconomus tanulmánya.