Már öt éve épül a világ legnagyobb beruházása – Hol tart most?
ElemzésekPontosan öt évvel ezelőtt, 2013 szeptemberében jelentette be a kínai elnök, Xi Jinping az Új Selyemút kezdeményezést, amely egyrészt egy nagyívű infrastruktúra-beruházás, de felfogató Kína külpolitikai, befolyásszerzési törekvéseként is. A világsajtó fontos elemzéseit mutatjuk be az Új Selyemútról.
A kínai szerzők természetesen nem találnak hibát a kezdeményezésben, a nem kínai cikkírók jó része viszont egyetért abban, hogy a kommunista Kína szinte kiapadhatatlan erőforrásokat mozgósítva igyekszik egy olyan többágú kereskedelmi útvonalat kiépíteni, amely nem kizárólag az áruforgalom útjának megkönnyítését célozza – bár kétségtelenül a kínai áruk Európába juttatása az egyik legfontosabb feladata –, hanem a távol-keleti ország hegemonisztikus törekvéseit is kitűnően szolgálja. 
A klasszikus Selyemút
A 21. században ugyanis már nem fegyverekkel vívják az országok egymás elleni harcukat, sokkal inkább gazdasági eszközök töltik be ezt a szerepet - olvasható a Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet összefoglalójában.
Ebben a harcban Kína az élen jár, hiszen az Új selyemút kínai tulajdonban lévő kikötőkkel és egyéb gazdasági érdekeltségekkel övezett, s a keleti áruk útját kínai hitelekből finanszírozott beruházások egyengetik, hogy minden körülmények között biztosítani tudják a kínai áruk útját és a távol-keleti ország egyéb céljainak teljesülését.A külföldi lapokban megfogalmazott fenntartások is jellemzően ezt az erőszakos gazdasági terjeszkedést bírálják. Számos szerző azt is a kínaiak szemére veti, hogy nem átallják a tulajdonukba került kikötőkben rendszeresen felvonultatni a kínai hadiflotta egységeit, hogy katonai fölényük fitogtatásával is hangsúlyozzák eltökéltségüket érdekeltségeik megvédésére. Miután azonban az 1978-ban a különleges gazdasági övezetek beindításával kezdődött gazdasági fejlődés négy évtizede szinte teljesen töretlen, ma
olyan gazdasági, politikai és katonai erő összpontosul a pekingi vezetés kezében, hogy megkerülhetetlen az ország az egyre inkább globalizálódó világban.Ezt a külföldi szerzők is elismerik, ezért ambivalens érzésekkel értékelik a kezdeményezést. Az európai lapokban megfogalmazott vélemények eleinte fenntartások nélkül üdvözölték a kezdeményezést, hiszen Kína hatalmas piacot jelent a fejlett európai országok gazdasága, vállalatai számára. Később azonban fordult a kocka, miután kiderült, hogy
a távol-keleti ország kifogyhatatlan kormányzati forrásokkal rendelkező állami vállalatai gyakorlatilag fel akarják vásárolni a nagy hozzáadott értéket termelő vállalkozásokat,illetve mert rájöttek, hogy Közép-Kelet-Európát ugródeszkának használják a kínaiak gazdasági céljaik eléréséhez. Nem véletlen, hogy néhány uniós országban a kormány már megakadályozta a fejlett vállalkozások kínai felvásárlását. Így az európai vélemények ma már inkább elítélőek a kezdeményezéssel kapcsolatosan.
Új Selyemút
Kissé más szemszögből vizsgálják a selyemút előnyeit és hátrányait a tengerentúlon. Felhívják a figyelmet arra, hogy a kezdeményezés leginkább a gyengén fejlett országokon keresztül igyekszik Európa felé, amelyek képtelenek ellenállni az erőszakos kínai terjeszkedésnek: Kína ugyan a globalizáció új formájáról beszél, az érintett országokkal, illetve vállalkozásokkal kötött szerződések azonban mást, egyértelmű alávetettséget mutatnak.
Hosszú távon Kína nagy presztízsveszteséget szenvedhet a be nem fejezett építkezések és be nem váltott ígéretek miatt, a kínai munkaerőre való támaszkodás komolyabb tiltakozásokhoz vezethet, s néhány projekt a gazdasági siker mellett megjelenő környezeti károk áldozata lehet.A globális összeköttetések célját pedig éppen a kínai belpolitika korlátai áshatják alá. Arra is felhívják a tengerentúli szerzők a figyelmet, hogy Amerikának valamiféle alternatívát kellene kidolgozni az Ázsia, illetve a csendes-óceáni térség fejlesztésére, és akkor még hasznot is húzhatnának a kezdeményezésből.
