Máris kisiklatták az egyezményt? - Felrobbantotta Európát a Mercosur-alku

Az Európai Unió és a dél-amerikai Mercosur államok, azaz Brazília, Argentína, Paraguay és Uruguay szabadkereskedelmi és partnerségi egyezményt kötött, amely eltörölné a vámok túlnyomó részét a felek között. A cél a kétoldalú kereskedelem fellendítése és a közös szabályok lefektetése például az élelmiszer-biztonság, befektetésvédelem és fenntartható fejlődés terén. A megállapodás közel 700 millió embert érintene, a részt vevő gazdaságok együttes GDP-je mintegy 20 ezer milliárd dollár. Ez lenne az EU eddigi legnagyobb kereskedelmi egyezménye. Nem is siették el, 25 év tárgyalás után érne célba. Persze kérdés, hogy mikor. Ahhoz, hogy életbe lépjen, még az Európai Parlament tegnapi döntése alapján át kell mennie az Európai Bíróságon (2-4 év is lehet), majd visszatér a Parlamenthez, és utána még a tagállamoknak is jóvá kellene hagyniuk. Jó sok buktató van még hátra, könnyen zátonyra futhat még ez a folyamat.

Kik lennének a nyertesek?

A paktum támogatói szerint Európa nem engedheti meg magának, hogy kihagyja ezt a remek lehetőséget. Óriási vámterhek tűnnének el: ma egy európai autóalkatrészre 35 százalékos brazil vám rakódik, egy üveg európai borra 27 százalék. Az egyezmény ezeket nullára csökkenti, így az EU exportőrei évente 4 milliárd euró vámot spórolnának meg. A Bizottság számításai szerint a Mercosur-piacra irányuló uniós kivitel akár 39 százalékkal is nőhet az alku révén. A német autógyárak, francia gépgyártók, spanyol borászok mind új vevőkre találnának. Emellett az EU geopolitikai nyereséget is remél: szorosabb szövetség Dél-Amerikával, ellensúlyozva Kína befolyását a régióban.

Történelmi nap ez a multilateralizmus számára

– ünnepelte Lula brazil elnök a megegyezést, utalva arra, hogy a világkereskedelemben egy új erőközpont jöhet létre. Tehát sarkítva a kérdést, a nem túl jó bőrben lévő európai iparnak úgy kellene a megállapodás, mint egy falat kenyér.

Miért tiltakoznak az agrártermelők?

Az ellenoldalon szokatlan koalíció alakult ki: európai agrárérdekszövetségek, környezetvédők és protekcionista politikusok egyaránt fékeznék az egyezményt. A gazdák attól tartanak, hogy a dél-amerikai marhahús, baromfi, cukor vagy etanol olcsón árasztja el az EU piacát, lenyomva az árakat. Példaként említik az alkuban engedélyezett 99 ezer tonnás marhahúskvótát, ami csak nagyjából 1,5 százaléka az EU termelésének – mégis elég lehet az árversenyhez. A termelési standardok is eltérnek: Dél-Amerikában engedélyezettek olyan növényvédőszerek és hormonkezelések, amiket Európában betiltottak, így a gazdák “csaló versenyt” emlegetnek.

A zöld szervezetek pedig az Amazonas erdőirtása miatt aggódnak, és nem is minden ok nélkül: félő, hogy ha nő a kereslet brazil marha és szója iránt, újabb erdőterületeket vágnak majd ki. Bár bekerült a megállapodásba egy fenntarthatósági fejezet és külön ígéret a klíma- és erdővédelmi célok betartására, a kritikusok szerint ez gyenge és kikényszeríthetetlen vállalás. Franciaország, Írország vagy épp Magyarország ezért jelenleg nem is támogatja az egyezményt.

Mi várható most?

A megállapodást a napokban aláírták, de a neheze még hátravan: az EU országai és az Európai Parlament előtt áll a ratifikációs harc. Ennek első csatája az ellenzőknek a kedvezett: a parlament minimális többséggel ugyan, de könnyen lehet, hogy máris kisiklatta az Európai Bíróságnak véleményezésre átutalva az egyezményt.Ráadásul az Európai Bizottság már előzetesen engedményeket tett a kétkedőknek: plusz védőzáradékokat építettek be (ha túl sok import jönne be, újra lehet emelni a vámot), és több milliárd eurós támogatási csomagot helyeztek kilátásba az európai gazdáknak az esetleges veszteségek enyhítésére.

A nagy kérdés az, hogy megérné-e? Rövid távon az európai fogyasztók nyerhetnek (szélesebb kínálat, olcsóbb déligyümölcs, hús), valamint a nagy iparágak és exportőrök. A vesztes oldalon főleg a gazdák állnak, akiket csak jelentős kompenzációval lehetne megtartani. Hosszabb távon pedig felmerül, hogy az EU ezzel az alkuval önmaga alatt vágja-e a fát: miközben globális befolyását növeli, nem gyengíti-e saját élelmiszer-önrendelkezését és zöld céljait? Mi a fontosabb, az új piacok vagy a régi értékeink védelme?

Magyarország különösen érzékeny a kérdésre. A magyar kormány az ellenzők közé állt, mert úgy véli, hogy a megállapodás csekély ipari haszonnal, de jelentős agrárkárokkal járna. Bár a magyar autóipar is exportálhatna Brazíliába vagy Argentínába, a nagy autógyártók amúgy is megtelepedtek a régióban, így az igazi nyertesek nem a magyar üzemek lennének – érvelt Orbán Viktor. A hazai mezőgazdaság viszont veszélybe kerülhet: a magyar baromfi- és marhahús-termelők attól tartanak, hogy a brazil konkurencia kiszorítja őket a piacról.

Amíg nemzeti kormány van Magyarországon, addig a Mercosur-megállapodást sohasem hagyjuk jóvá

– jelentett ki a magyar miniszterelnök a közösségi médiában közzétett videójában. A kormányfő a gazdáknak azt üzente: tartsanak ki, őket most becsapták. Hangsúlyozta: azért dühösek az agrártermelők, mert nemcsak ellenükben hoztak egy döntést, ki is akarják őket cselezni. Emlékeztetett: a szabályok szerint egy nemzetközi kereskedelmi megállapodást a nemzeti parlamenteknek is jóvá kell hagyni.