Az adatok időállapota: késletetett. | Jogi nyilatkozat

Még mindig van esély, hogy mégsem lépnek ki a britek az EU-ból

Elemzések2019. nov. 12.Sz.A.

Nem a jobb- vagy baloldali kötődés, hanem a fiatal és idősebb korosztályok közti különbség, illetve az iskolázottságbeli eltérések dönthetik el a december 12-i brit előrehozott választásokat a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint. Még mindig van esély új népszavazásra, így a Brexit elmaradására.

A brit választópolgárok közel 70 százaléka véli úgy, hogy december 12-i előrehozott választásokon a Brexit kérdése a legmeghatározóbb a jövő szempontjából, az összes többi kérdést – még az egészségügyet, a közbiztonságot és a környezetvédelmet is – sokkal hátrébb sorolták a választások tétjeként, derül ki a YouGov legfrissebb felméréséből.

Ami a választási törésvonalakat illeti, még soha nem volt annyira a generációk szerint megosztott a politikai pártok támogatása a társadalmon belül, mint most.

A közvéleménykutatások szerint a választások a kilépés, illetve a bennmaradás kérdése mentén dőlnek el a fiatal és az idősebb generációk között, és az iskolázottság mértéke is döntő lesz. 

A brit politikában sokáig a középre való húzás hozhatott győzelmet. A Brexit óta azonban megdőltek a politikatudomány alapvetései, hagyományos politikai szövetségek estek szét, és többé nem lehet a választást leegyszerűsíteni a bal- vagy a jobboldal kérdésére. Olyan medián szavazónak kell most megfogalmazni a pártüzeneteket, akiről nem is lehet tudni, hogy valójában kicsoda. 

Mivel a Brexit uralja a választásokat, nehéz lesz az „átlagszavazó” kegyét keresni, mert az Európai Unió elhagyásának kérdése a végletekig polarizálja a brit társadalmat. Ezt sokan „ulszterizációnak” is nevezik, mivel hasonlít az északír problémára, csak most a választóvonal a „maradók” és a „távozók” szektája között húzódik. 

Ebben a felállásban már a kisebb pártok is elkezdtek taktikázni – írja a The Economist.

A Liberális Demokraták vissza akarják vonni az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkelye szerinti kilépési eljárást, és kormányra kerülve leállítanák a Brexitet. A másik végletet a Brexit Párt képviseli, amely a megegyezés nélküli kilépést is pártolja.

Ami pedig a Brexit pártot illeti, Nigel Farage hétfőn jelentette be, hogy taktikai okokból nem indítanak jelölteket a Konzervatív Párt ellen, így növelve a jobboldal esélyeit. A cél nyilvánvalóan, hogy egy körzetben egy jelölt induljon egy ellen, mivel a brit választási rendszer a nagy pártoknak kedvez.

Az elmúlt években a választók is ide-oda csapódtak. Hogy mennyire kiszámíthatatlanná vált a britek lelkivilága, jól jelzi, hogy a  2010 és 2017 közötti három voksoláson csak a szavazók fele tartott ki ugyanazon párt mellett. 

A brit Munkáspárt egyelőre azt a taktikát követi, hogy nem erős identitáspolitikát visz, hanem radikális baloldali programot hirdet. Emellett Jeremy Corbyn munkáspárti vezér kijelentette: kormányra kerülve a párt kivenné a Brexitet a politikusok kezéből és a népre bízná a döntést. Ez azonban nem jelentené az EU-tagságról 2016-ban tartott népszavazás megismétlését.

A referendumon arról lehetne dönteni, hogy Nagy-Britannia egy „észszerű” megállapodás alapján lépjen ki az EU-ból, vagy maradjon az unió tagja.

A Boris Johnson vezette Konzervatív Párt kampányának középpontjában leginkább a Brexit végrehajtása áll, és a kormányzó erőként egyelőre 13 százalékkal vezet a Munkáspárt előtt, de ők tarthatnak a leginkább attól, hogy a Brexit Párt elvisz tőlük szavazatokat. Nekik nincsenek „barátaik”, míg Corbyn számíthat a Skót Nemzeti Párt (SNP) esetleges támogatására.

A függetlenségre törekvő skót párt bejelentette, hogy  aki december 12-én rájuk szavaz, arra voksol, hogy az Egyesült Királyság az Európai Unió tagja maradjon. Ugyanakkor Nicola Sturgeon, az SNP vezetője azt is leszögezte, az a célja, hogy a skót választók jövőre újabb népszavazáson dönthessenek Skócia függetlenné válásáról.

A Liberális Demokrata Párt, a zöldek és a Wales-i Plaid Cymru választási szövetséget (Unite to Remain néven) kötöttek, 60 körzetben nem indulnak egymás ellen, hogy az EU-n belüli maradást támogatóknak ne kelljen megosztani a szavazatukat.
A CNN elemzése szerint pezsgőbontásra még várni kell, mert a taktikai szavazás erősítése ellenére is nagyon kevés egyelőre az esély arra, hogy nyerjenek, és visszavonhassák a Brexitet.

Miután rövid, öthetes a kampányidőszak, nehéz felmérni a választói hajlandóság változását. A Politico felmérése szerint a konzervatívok most jelentős előnyre tettek szert, rájuk 40 százalék szavazna, míg a Munkáspárt támogatottsága 30 százalék alá süllyedt. A legradikálisabb brit EU-ellenes erő, a Nigel Farage vezette Brexit Párt most tíz százalékon áll, de ez komoly süllyedést takar, míg a Liberális Demokraták valamivel 18 százalék alatt vannak. 

brexit szavazás

A YouGov 11 ezer embert kérdezett meg arról, hogyan szavaznának egy esetleges választáson. Az október 31-én publikált kutatásból kiderül, hogy

az idősebb szavazók jó része a konzervatívokat támogatja, a 70 év felettiek 58 százaléka rájuk szavazna.

A 18 és 24 évesek körében azonban csak 16 százalékos a toryk népszerűsége. A 70 év felettiek 14, a 60 és 69 év közöttiek 16 százaléka a Brexit Párt híve, de a fiatalok között csak 5 százalékot szereznének. 

A 29 év alattiak között még mindig jó helyen szerepel a Munkáspárt, 38 százalékos támogatottsággal, de sok fiatal elpártolt tőlük a Zöldekhez. A 70 év felettiek csak 9 százalékban szavaznának a Munkáspártra. Most úgy tűnik, hogy 40 évnél húzódik az a korhatár amely fölött inkább a konzervatívokhoz húz a szavazó. 

Ami az iskolázottságot illeti, nincs nagy meglepetés: a kilépést támogató pártokra továbbra is nagyobb mértékben szavaznának az alacsonyabb képzettségűek.

A magasabb végzettségűek csak 24 illetve 5 százaléka voksolna a konzervatívokra és a Brexit Pártra. A magasabb végzettségűek jó része tehát inkább a maradáspártinak számító Munkáspártra és a Liberális Demokratákra szavazna. 

A YouGov közvéleménykutató intézet kiemeli, hogy amennyiben a gazdasági problémák kerülnek a fókuszba, akkor van tere a hagyományos bal- és jobboldali politizálásnak valamint a kompromisszumkeresésnek. Abban például meg lehet egyezni, hogy mekkora legyen egy adó mértéke, de a szuverenitás kérdése már nem ilyen. Egyes jelek arra mutatnak, hogy az általános választások gondolatának hatására már előtérbe került például az egészségügy témája.