Az adatok időállapota: késletetett. | Jogi nyilatkozat

Meglepő területeken tapasztalható lemaradás a hazai feldolgozóiparban

Elemzések2023. feb. 17.Sz.A.

Az itthon működő külföldi tulajdonú vállalatok sem járnak mindig érdemben előrébb a digitalizáció tekintetében, mint a magyar cégek a feldolgozóiparban. Az ágazat fejlesztési gondjait járta körbe a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) szakmai fóruma.

A vállalati versenyképesség, a magasabb profitabilitás és hozzáadott érték egyik legfontosabb hívószava a digitalizáció. Az erről szóló szakirodalomban egyöntetű konszenzus övezi, hogy a digitális megoldások, vagy ahogy gyakran hivatkoznak rá, az Ipar 4.0 elterjedése a feldolgozóipari vállalatok körében javítja a termelékenységet és ezáltal a jövedelmezőséget, versenyképességet.

A digitalizációs beruházásokkal foglalkozó tanulmányok rendre arra a következtetésre jutnak, hogy az Ipar 4.0 megoldásait bevezető vállalatok magasabb minőségben, rugalmasabban képesek kiszolgálni az ügyfeleiket, illetve javul a profitabilitásuk.

Most egy új, magyar tanulmánnyal bővült a témával foglalkozó szakirodalom, utóbbi azonban eltérően a korábbi kutatások zömétől nem csupán a nagyvállalatokra fókuszált, hanem a kis- és közepes vállalkozások jelentős részét is bevonta a vizsgálatba, így a hazai feldolgozóiparban működő 10 főnél nagyobb cégek mintegy kétharmadát lefedte.

A Közgazdasági Szemle idén januári számában megjelent kutatás, melynek szerzői Losonci Dávid, Lőrincz László, Gránát Marcell és Demeter Krisztina közgazdászok nem csupán a mintavételezés szempontjából újszerű, de a kapott eredmény alapján is meglepőnek mondható. 

A kutatást bemutató MKT rendezvény kezdetén a szerzők – Losonci Dávid, a Budapesti Corvinus Egyetem Operáció és Döntés Intézetének igazgatója, Lőrincz László, a Corvinus Institute for Advanced Studies és a KRTK KTI tudományos főmunkatársa és Demeter Krisztina, a BCE Operáció és Döntés Intézet Ellátásilánc-menedzsment Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára – mutatták be a kutatás főbb megállapításait.

A vizsgált több ezer magyar cég körében nem lehetett kimutatni egyértelmű kapcsolatot a feldolgozóipari vállalatok által bevezetett digitalizációs megoldások és a működési hatékonyság, illetve a nyereségesség javulása között.

A nemzetközi kutatások leggyakrabban a készletmenedzsment esetén szoktak jelentős javulást tulajdonítani a digitális beruházásoknak a magyar vállalkozások esetében azonban ez a kapcsolat sem volt kimutatható – ismertette a kutatás részleteit a szerzők közül Losonci Dávid.

Mi több az ipar 4.0 megoldások kis mértékben, de esetenként még negatív irányú kapcsolatot is mutattak a termelékenységgel – tette hozzá.

Elsőre meghökkentőnek tűnhet ez az eredmény, az új tanulmány azonban több magyarázatot is ad a jelenségre – ismertette.

Ezek egyike kifejezetten régió specifikus és nem csupán hazánk, hanem például Románia esetében is megállja a helyét. A közép-európai, illetve kelet-európai cégek ugyanis jellemzően lemaradásban vannak a nyugati vállalatokhoz képest a digitalizáció tekintetében, így gyakorlatilag számos esetben feltételezhető, hogy a digitális beruházások egyszerűen még nem jutottak el abba a fázisba, hogy megtérüljenek és mérhetően javítsák a profitabilitást – sorolta.

Másodsorban azonban a külföldi tanulmányok egy része nem puszta objektív mutatókat felhasználva készült, hanem kérdőíves, jóval szubjektívebb adatgyűjtésen alapulnak. Ez pedig ahhoz vezethet, hogy az érintett kutatásokban résztvevő cégek egyszerűen túlbecsülhetik az elért eredményeiket és azok hasznosságát - hangsúlyozta.

Mint mondta, az objektív, pénzügyi mutatókat vizsgáló nemzetközi kutatásokkal is jelentős különbséget mutat a hazai tanulmány. Míg előbbiek ugyanis főképp tőzsdén jegyzett nagyvállalatokat, azon belül is gyakorta sikertörténeteket vizsgálnak, addig a magyar szerzők munkája rengeteg olyan kis és közepes vállalkozást is vizsgált, melyek körében eleve kevésbé elterjedt a digitalizáció.

Utóbbiak esetében, visszacsatolva az első magyarázatra, még inkább feltételezhető, hogy még nem jutottak el a digitalizációs beruházások megtérülési fázisába.

Mindezek mellett azonban a tanulmány szerzői nem állítják, hogy ne lenne szükség digitalizációs beruházásokra a versenyképesség elérése érdekében. Ezzel épp ellenkezőleg, arra a következtetésre jutnak, hogy már rövid- és középtávon is a digitalizáció fokozottabb elterjedése segítségével léphetne szintet a hazai feldolgozóipar.

Ezen a téren ráadásul nem csupán a hazai tulajdonú kkv-szektornak vannak tennivalói. A tanulmány ugyanis ráirányítja a figyelmet arra a tényre, hogy az itthon működő külföldi tulajdonú vállalatok sem járnak mindig érdemben előrébb a digitalizáció tekintetében, mint a magyar cégek.

Vállalatméret és tevékenységi kör tekintetében azonban kimutathatóak eltérések a digitális megoldások használatában. A nagyvállalatok jellemzően előrébb járnak a digitalizációban.

Ezen túl a technológiaintenzívebb alágazatokban is jobban megfigyelhető a digitalizáció elterjedtsége. A gyógyszeripar gyakrabban használ az átlagnál felhőszolgáltatásokat, az ipari robotok jellemzően az autóiparban elterjedtek, míg az italgyártók az online értékesítésben teljesítenek átlag felett.

Problémát elsősorban ezekben az ágazatokban is az okoz, hogy a cégek többnyire nem komplex ipar 4.0 programokban gondolkoznak, hanem inkább annak egy-egy, a saját iparágukban dominánsabb komponensét valósítják meg.

Összességében a hazai feldolgozóipari vállalkozások számára fontos feladat lehet a jövőben, hogy a digitalizációban eljussanak arra a szintre, ahol már megtérülnek ezek a befektetések, mindezt a komplex szemléletmód minél magasabb szinten való alkalmazása mellett.

A teljes kerekasztal-beszélgetést itt nézheti meg.