Meglepően kevés diplomásra lesz szükség a Harvard professzorai szerint

A gazdasági fejlődés eddigi, export-orientált iparosításra épülő modellje kifulladhat: a fejlett országok protekcionizmusa és a feldolgozóipar tőkeintenzívvé válása miatt a fejlődő országok már nem tudnak az ipar segítségével tömeges, jó minőségű munkahelyeket teremteni.

A gazdasági fejlődés kulcsa a jövőben a szolgáltatási szektor termelékenységének növelése lesz – írja az IMF oldalán a Harvard Egyetem három professzora, Dani Rodrik, Gordon Hanson és Rohan Sandhu. 2036-ban a fejlődő gazdaságok munkavállalóinak mintegy kétharmada olyan foglalkozásokban fog dolgozni, amelyek nem igényelnek felsőfokú végzettséget.A szerzők egy mátrixban mutatják be, hogy az oktatási követelmények és a nemzetközi kitettség alapján hogyan oszlanak meg a munkakörök, és pontosan mely területeket érinti a szerkezeti váltás.

A fejlődő gazdaságok munkaerejének modellezése 2036-ra foglalkozások szerint

Végzettség elvárás	Kiváltható munkakörök	Védett munkakörök	Összesen
Felsőfokú végzettség	3,3% Szoftverfejlesztők, IT-mérnökök, kiszervezett üzleti folyamatokat (BPO) végző személyzet, mérnökök, gyógyszerészeti/biotechnológiai kutatók az exportáló vállalatoknál	9,8% Iskolai tanárok, orvosok, ápolók, köztisztviselők, közigazgatási dolgozók, a hazai piacot kiszolgáló jogászok és könyvelők	13,2%
Nincs felsőfokú végzettsége	20,6% Ruházati és lábbeliipari munkások, elektronikai összeszerelők, piaci/exportra termelő mezőgazdasági munkások, call-center operátorok	66,3% Utcai árusok, boltosok, háztartási alkalmazottak, sofőrök/vezetői munkakörök, vendéglátóipari dolgozók, önellátó gazdálkodók	86,8%
Összesen	23,9%	76,1%	100,0%

A fejlődő világ munkaerejének mintegy kétharmada olyan alacsony termelékenységű munkákban dolgozik (például utcai árusok, éttermi és háztartási dolgozók, önellátó gazdálkodók), amelyekhez nem szükséges felsőfokú végzettség, és nincsenek kitéve a globális piacoknak.

Bár a gyártás továbbra is fontos marad a technológiai fejlődés és a nemzetbiztonság szempontjából, a modern ipar kevés munkahelyet teremt a teljes lakossághoz képest. A tanulmány a munkahelyeket négy fő kategóriába sorolja, kiemelve, hogy a gazdasági fejlődés fókuszát a legnagyobb létszámú csoportra kell áthelyezni:

A leginkább érintett, kulcsfontosságú szektor:

• A fejlődő világ munkaerejének mintegy kétharmadát teszi ki.
• Jellemző munkakörök: Utcai árusok, futárok, háztartási alkalmazottak, éttermi és felszolgálói dolgozók, kiskereskedelmi dolgozók, valamint az önellátó mezőgazdasági termelők.
• Ezek a hagyományosan alacsony termelékenységű, többségében informális állások alkotják a foglalkoztatás gerincét. Mivel a gyári ipar már nem képes felvenni ezt a tömeget, a jövőbeli gazdasági növekedés kulcsa a termelékenység növelése lesz pontosan ezekben a helyi szolgáltatási munkákban.

A növekvő szolgáltatói szektor:

• Jellemző munkakörök: Egészségügyi szakápolók, építőipari szakemberek és művezetők, helyi IT-támogatási és infrastruktúra-kezelő szakemberek, közoktatásban dolgozók.
• Ezek a szektorok minőségi "jó állásokat" kínálnak felsőfokú vagy specifikus szakképzettséggel rendelkező munkavállalóknak, sikerük a hazai gazdaság általános vásárlóerejétől függ.

Alacsonyan képzett, kiváltható munkakörök:

• Jellemző munkakörök: Egyszerű gyári összeszerelők (pl. okostelefon- vagy autóalkatrész-összeszerelés), textilipari és ruhagyári munkások, ültetvényes mezőgazdasági dolgozók.
• Korábban ez a szektor emelte ki a szegénységből a fejlődő országokat a vidékieket városi gyári munkásokká formálva. Ma már a robotizáció és a tőkeintenzív technológiák miatt ezek a gyári munkakörök drasztikusan csökkennek, így a jövőben nem tudnak tömeges megélhetést biztosítani.

A szűk elit: magasan képzett, nem kiváltható munkakörök

• Jellemző munkakörök: Szoftverfejlesztők, félvezetőipari mérnökök, pénzügyi elemzők, kiszervezett üzleti szolgáltatások szakértői.
• Bár magas hozzáadott értéket termelnek, csak a lakosság egy elenyésző, egyetemet végzett töredékét tudják foglalkoztatni, így önmagukban nem képesek felhúzni a teljes nemzetgazdaságot.

A megoldást jelentő gyakorlati intézkedések

A szerzők szerint a hagyományos középiskolai oktatás helyett a 15–18 éves korosztály számára célzott szakképzést, digitális ismereteket és úgynevezett "soft skill"-eket (együttműködés, kommunikáció) kell tanítani, hogy a fiatalok közvetlenül az érettségi után képesek legyenek bekapcsolódni a helyi szolgáltatóiparba.A mikrovállalkozásokat és egyéni vállalkozókat nem pusztán hitelekkel, hanem gyakorlati menedzsment-képzéssel, digitális platformokhoz való kapcsolódással és technológiai segítségnyújtással kell hatékonyabbá tenni - vélik elemzésükben a Harvard professzorai.