Világgazdasági rezsimváltás: kockázatok, fojtópontok, növekedési pályák

A világgazdaság alakulása

A GDP alakulását mutatja az alábbi, 1. számú táblázat, az országcsoportonkénti átlagok mellett néhány meghatározó országot kiemelve.

1. számú táblázat

A GDP tények és előrejelzések változásai 2025 - 2027

Forrás: IMF, WEO és OECD, EU Bizottság a 2026 augusztusban kiadott előrejelzések mediánja alapján, a 2026-os európai aszálykárok lehetséges, szerző által gyűjtött újabb adatait figyelembe véve szerepelnek, tájékoztató jellegűek.

A katonai és gazdasági világrend átalakulása újabb és újabb feszültségekkel, kockázatokkal, visszarendeződési kísérletekkel halad tovább. A globális gazdaság nem kerül recesszióba, de növekedése mérsékelt és egyenetlen marad. Teljesítménye a tavaszi várakozásoktól elmaradva, 2026-ban valamelyest lassul, majd a nagyhatalmi politika kiegyezés irányába vevő fordulatait, a legsúlyosabb válsággócok megszüntetését feltételezve 2027-ben kismértékben erősödve, 3 százalék felett alakulhat. Ez a kedvező forgatókönyv. Egy ennél borúlátóbb szcenárió bekövetkezése sem zárható ki.

A világgazdaság működési feltételeivel kapcsolatos geopolitikai bizonytalanság augusztusban erősödött. Az orosz-ukrán és az iráni háború gyors lezárásához kapcsolódó remények csökkentek, az európai aszályhelyzet kritikussá vált. Mindez felfelé mutató kockázatokat okozva, a világgazdaság jelzettnél/reméltnél jóval mérsékeltebb ütemű bővülését is előre vetítheti. Felgyorsíthatja az európai gazdaság világgazdasági súlyvesztését, emellett lassíthatja a világgazdaság ázsiai térségbe helyeződését.

Az amerikai–izraeli–iráni háború lezárására irányuló júniusi ideiglenes megállapodás összeomlott, a Hormuzi-szoros forgalma változatlanul szünetel, és a közvetítői erőfeszítések jelenleg holtpontra jutottak. Az idei év hátralévő hónapjait valószínűleg nem az USA és Izrael egyértelmű katonai győzelme, hanem valamilyen kikényszerített, többször megszakadó hosszabb politikai alkufolyamat fogja meghatározni, amit tovább bonyolíthat a Szuezi-csatorna forgalmát bénítani képes Báb el-Mandeb-szoros esetleges újabb „fojtópontként” működő, iránbarát húszi-lázadók általi veszélyeztetése. Így az augusztusi várakozásokat tükröző, a táblázatban szereplő növekedési mutatóknál jóval gyengébb eredmények sem kizártak.

Amennyiben a hajóforgalom Ázsia és Európa felé a további hónapokban is szünetel, az olaj- és gázárak újra drasztikusan emelkedni fognak. Egy 2027-re elhúzódó Hormuz-zárás hatásai, még a Báb el-Mandeb kijárat kérdésének katonai/politikai megoldása esetén is, könnyen globális stagflációs periódushoz vezethetnek el, amit már nem „közel-keleti energiaválságként”, hanem a globális gazdasági rezsimváltás újabb fordulataként élne át a világ.

Az ehhez vezető folyamatban Ázsia gazdasági nagyhatalmai kapnák az első, közvetlen és legerősebb ütést, Európa pedig második körben a következményektől szenvedne az LNG- és olajárakon keresztül.  A Perzsa-öböl olajexportőr országai is vesztenének, mert nem lehet egyszerűen egy „másik hajózási útvonalra” terelni a térségből származó, illetve azon áthaladó egész mennyiséget. Ugyanakkor pedig az USA és a nem közel-keleti energiaexportőrök relatív pozíciója – legalábbis rövid távon – javulna.

Az USA biztonságpolitikai érdeke, hogy Oroszország további sodródását a globális dél és elsősorban Kína és újabban India felé lassítsa, netán visszafordítsa, amihez geopolitikai-hatalmi pozíció-fenntartásnak érdekeként az Európai Unió háttérbe szorítása és a BRICS bomlasztása is kapcsolódik. Az augusztus végi történések alapján valószínűsíthető, hogy a Hormuzi-szoros gazdasági „fojtópontja” megnyitását vagy meg nem nyitását érintő háborús fordulatok ezzel – az első pillanatban zavarosnak látszó – amerikai szándékkal is kapcsolatban vannak. Szkeptikus elemzések szerint azonban e törekvés csak hosszú és ellentmondásokkal terhelt bonyolult folyamatot végigküzdve vezethet – a szakértők szerint az USA szempontjából akkor is kétes – eredményre.

Az olajár alakulás sokkal fontosabb, mint az „elveszett” – pontosabban más forrásokból pótlandó – mennyiség. Vagyis a legfontosabb változó nem az, hogy meddig van zárva Hormuz, hanem hogy közben mekkora mennyiségű olajat és LNG-t sikerül kijuttatni alternatív útvonalakon és milyen áron. Ez határozza meg, hogy súlyos, de kezelhető gondokról, mérsékelt, de fennmaradó növekedésről vagy egy 1970-es évekhez mérhető globális stagflációs sokkról fogunk hamarosan beszélni.  

A fejlett, G7 csoport reprezentálta országok átlagos teljesítményét idén 1,6, jövőre 1,8 százalék körülire várják a mértékadó előrejelzők, lényegében megegyezve a tavaszi várakozásokkal, ahol Európa továbbra is a gyenge láncszem.

A sok tekintetben átfedő csoportot képező – E7/BRICS országok idei növekedése, bár elmarad a tavaszi várakozásoktól, így is több mint kétszerese lesz a G7 csoporténak, jövőre pedig a tavaszi várakozásokkal egyezően 4,2 százalékra teszik.

A tavaszi vélekedésekkel szemben 2026 nyarára egyértelműbbé vált, hogy az Egyesült Államok fiskális helyzetét továbbra is a magas költségvetési hiány és az emelkedő adósságállomány határozza meg. A magasabb vám- és adóbevételek nem voltak elegendők ahhoz, hogy ellensúlyozzák a szövetségi kiadások nagyságát, miközben a növekvő államadósság egyre nagyobb kamatterhet jelent a költségvetés számára. A 2025-ben elfogadott adó- és kiadási intézkedések emellett a következő évek kumulált deficitjét is jelentősen növelik.

A klímapolitikai programok visszafogása és az ezekhez kapcsolódó kiadások csökkentése egyes költségvetési tételek növekedését mérsékelheti, de hatásuk az amerikai költségvetés egészére korlátozott marad. A fiskális pálya szempontjából sokkal meghatározóbbak az adópolitikai döntések, a kötelező kiadások, az egészségügyi és nyugdíjprogramok, valamint az államadósság után fizetendő kamatok. A Kongresszusi Költségvetési Hivatal (CBO) újabb előrejelzései alapján ezért a következő években is tartósan magas deficitre lehet számítani.

A fiskális folyamatok a monetáris politika mozgásterét is befolyásolják. A korábbi várakozások szerint az Egyesült Államok monetáris politikája 2026-ban további kamatcsökkentések irányába mozdulhatott volna, és egy, az év második felében kibontakozó lazítás kedvezően hathatott volna a globális növekedésre, így közvetve az európai és a magyar gazdaságra is. 2026 nyarára azonban ez a forgatókönyv bizonytalanabbá vált. Az infláció továbbra is meghaladta a Federal Reserve (FED) 2 százalékos célját, ezért a jegybank számára a kamatcsökkentés ütemezése és mértéke egyaránt óvatosabb megközelítést indokolhatott. A monetáris politika következő lépéseit így az USA-ban a növekedési kilátások, az infláció, a munkaerőpiac és a pénzügyi feltételek együttes alakulása határozza meg.

A növekedési kilátások az USA-ban összességében továbbra is mérsékeltek. A CBO 2026-ra 2,2 százalékos reál-GDP-növekedéssel számolt, majd 2027-től mintegy 1,8 százalékos éves növekedést prognosztizált. Az amerikai gazdaság tehát továbbra is bővülhet, de a fiskális egyensúly romlása, a magas államadósság és az emelkedő kamatterhek egyre nagyobb korlátot jelenthetnek a hosszabb távú gazdaságpolitikai mozgástér számára. A 2026-os év így nem annyira a költségvetési fordulat, mint inkább annak a folyamatnak a megerősödését jelezheti, amelyben a magas deficit, az adósságszint, a kamatterhek, az infláció és a monetáris politika egymást erősítő korlátokat állítanak az amerikai gazdaságpolitika elé.

2. számú ábra

Az USA, Kína, India és az EU országainak gazdasági növekedése 2000 – 2027

Forrás: IMF 2026. augusztusi adatai alapján, Balogh Attila szerkesztése

Mindezzel együtt az EU és az USA együttes nominális GDP-je több mint kétszerese a fő versenytárs Kína és India együttes GDP-jének, miközben összlakosságuk kevesebb mint azoknak az egyharmada. Ha 2026-ban GDP/fő/ PPP-alapon hasonlítjuk össze a teljesítményt, akkor különösen markánsan rajzolódik ki, hogy a két ázsiai nagyhatalomban közel 3,6-szor annyi ember állít elő nagyjából ugyanakkora PPP-ben mért gazdasági teljesítményt, mint történik ez az USA-t és Európát együtt nézve. Nyilvánvaló, hogy a gazdaságpolitika legfontosabb célja kell, hogy legyen az Egyesült Államokban és az Európai Unióban a gazdasági hatékonyság, a technológiai és termelési előnyének megőrzése és erősítése, különösen az információtechnológiai és az ipari szektorban. Ebben a versenyben Kína és India mindinkább növekvő kihívást jelent, ami az amerikai és az uniós gazdaságpolitika számára a technológiai fejlesztések, a beruházások és a hazai termelési kapacitások ösztönzését is felértékeli. A Dollár és az Euró árfolyamának alakulása ebben a kontextusban fontos tényező.

Kína, az amerikai vámok által leginkább érintett ország 2025-ben, 0,2 százalékponttal felfelé korrigált, 5 százalékos növekedést ért el. A friss, augusztusi értékelések szerint a GDP bővülése 2026-ban ehhez képest csak mérsékelten, 4,4 százalékra lassulhat. A keleti világhatalom mindeközben a statisztikai elszámolás módszertani trükkjével igyekszik elfedni a gigantikus, 1,2 billió dolláros kereskedelmi többletét, amely előre láthatóan a következő években is hasonló nagyságrendű maradhat.

Indiában a növekedést 2025-ben a várakozásokhoz képest jelentősen, 0,4 százalékponttal felfelé, 7,6 százalékra módosították. Az augusztusi előrejelzések szerint 2026-ban és 2027-ben a ciklikus és átmeneti tényezők hatására a GDP növekedése 6,5 százalékra mérséklődhet, de ez – többek között az USA-val 2026 januárjában kötött vámmegállapodás eredményeként – még javulhat. Indiának meghatározó szerepe lehet a kínai–amerikai konfliktusban, továbbá a folyamatosan bővülő munkaerő-állomány révén komparatív előnyt élvezhet a globális gazdaságban is.

Az euróövezetben a GDP növekedése várhatóan 2026-ban a korábbi, borús előrejelzésekhez képest is szerényebb, 0,9 vagy annál valamivel gyengébb, 0,8 százalék körüli lesz, 2027-ben pedig jó esetben is 1,2 százalék marad. Itt a geopolitikai realizmus hiánya, a gazdaság túlhajtott „zöldítése” és a szankciós politika érvényesítésének következményei, az Oroszország elleni embargókkal járó szinergiaveszteségek, a mezőgazdasági gondok, valamint a rendkívüli aszály a gazdaság egészére áthúzódó hatásai a hosszabb távú gazdasági kilátásokra és a tervezett technológiai, illetve információtechnológiai fejlesztésekre is árnyékot vetnek.

Az ukrán állam működésben tartásában és a háborús gazdaságra való átállításában vállalt uniós szerepvállalás kontextusában, valamint az újabb és újabb – egyelőre meg nem valósuló – „béketervek” összefüggésében figyelembe kell venni, hogy Ukrajna gazdasági növekedése a 2023-as 5,5%-ról 2024-ben 3,2%-ra lassult. Az IMF friss becslése szerint a GDP növekedése 2026-ban 1,0–1,6% között alakulhat, ami az előző várakozásokhoz képest jelentős lefelé módosítás. Ugyanakkor az IMF 2027-re már ismét 3,5%-os növekedést valószínűsít. Ez az előrejelzés lényegében azzal számol, hogy a fegyvernyugvást követően megindul az újjáépítés, visszatérnek a menekültek, javul a munkaerő-kínálat, és enyhülnek a termelési korlátok. Az IMF forgatókönyve szerint ezek a háború utáni növekedést támogató tényezők, amelyek – szerintük – az orosz gazdaság esetében nem jelennek meg hasonló módon.

Magyar gazdaság

A globális és az európai gazdaság állapota, illetve a 2025-ben az előrejelzettekhez képest hatodával kisebb, 0,4-0,5 százalékos GDP-növekmény tükrében, a friss, augusztus végi előrejelzések szerint a kormányváltás nemzetközi feltételrendszert megváltoztató hátszelében a 2026-os szerényebb, majd 2027-ben a beérkező uniós források támogató hatására is támaszkodó, gyorsuló honi növekedés, a közbizalom támogató hatása, az elmúlt félévtized negatív trendjének megváltozását vetíti előre. Jelentős eredmény.

A 2026. évi magyar gazdaság az első félév adatai alapján mérsékelt élénkülést mutat. Az első félév egészében így 1,7 százalékos GDP-bővülés valósult meg. Ez azt jelzi, hogy a magyar gazdaság a korábbi stagnáló, illetve gyenge növekedési időszak után fokozatosan élénkül, ugyanakkor a fellendülés üteme egyelőre mérsékelt. A második negyedévi eredmény alapján az 1,8–1,9 százalékos éves növekedés volt valószínűsíthető. Az augusztus végére kialakult helyzetben ugyanakkor egyre nagyobb kockázatot jelent a súlyos aszály. Mindezek alapján a korábban várható 1,8–1,9 százalékos éves növekedési ütemet kissé lefelé célszerű korrigálni. Az aszály közvetlen mezőgazdasági hatása mellett számolni kell a kapcsolódó ágazatok, a vidéki jövedelmek, a fogyasztás és az élelmiszeripar közvetett hatásaival is. Mindennek következményei a 2027-re is hatással lesznek. Így az ez év végén nagyobb ütemben beérkező uniós forrásokkal és a megmaradó külső bizalom támogató hátterével is számolva 2 százalék közelében alakuló, fokozatosan erősödő növekedésre lehet jövőre számítani

A gazdasági fejlődés valószínűsíthető alakulását az év augusztusában készült különböző, esetenként jelentősen eltérő előrejelzések alapján, az ehhez mért bizonytalanságokkal, adathiánnyal kísérli meg összegezni a szerző 2026-ra és 2027-re. Lásd: 3. számú táblázat.

3. számú táblázat

A magyar gazdaság teljesítményei és kilátásai:

személyes előrejelzés 2026. augusztus végén^∗

(előző év = 100 százalék)

Forrás: MNB inflációs jelentés, KSH, PM, GM, PM, KT által nyilvánosságra hozott adatok, kutatóintézeti előrejelzések mediánja, saját értékelés

*Az adatok hangsúlyozottan tájékoztató jellegűek, szakmai becslések.

Az augusztus végi tapasztalatok megerősítik, hogy

• A költségvetést a reálisabb makrogazdasági pályához kell igazítani, nagyobb tartalékokat kell képezni, és számolni kell azzal, hogy az egyszeri, korábban magánforrásból vagy alapokból visszavont pénzek nem jelentenek tartós bevételi forrást, illetve, ha közfeladatok finanszírozásához kapcsolódtak (egyetemek) pótlásukról gondoskodni kell.
•  Felül kell vizsgálni a juttatások, ártámogatások, adókedvezmények és rezsitámogatások rendszerét, mert az a jelenlegi formájában, a belátható növekedési kilátások mellett hosszú távon nem finanszírozható. Ez bizonyos, társadalmilag kedvezőnek tekintett intézkedések fokozatos megszüntetését is jelentheti.
• Erősíteni kell az energiafüggetlenséget, diverzifikálni kell a beszerzési forrásokat, és fejleszteni kell a hazai ellátási láncokat. Ez a tartósabb és erőteljesebb gazdasági növekedés egyik feltétele.
• A támogatási és hitelpolitikát rugalmasabbá és célzottabbá kell tenni. Elsősorban a piacbővülést, a piacra lépést és az életképes vállalkozásokat kell támogatni, elkerülve a tartósan támogatásfüggő, úgynevezett „zombi” vállalkozások fennmaradását.
• A beruházásokon belül növelni kell az innovatív, termelékenységet javító beruházások súlyát, ehhez pedig nagyobb mértékben kell bevonni a magántőkét és finomhangolni a gazdaságpolitikát.

2026 augusztusának végén a magyar gazdaság idei éves növekedése 1,4–1,8 százalék közötti sávban látszik reálisnak. Az 1,6 százalékos GDP-növekedés tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek. Így a szerző véleménye szerint a benyújtott és a Költségvetési Tanács által véleményezett 2026-os költségvetési törvény-módosításhoz kapcsolódó legfontosabb kérdés, hogy a korábban reméltnél szerényebb ívű makropálya feltételrendszerében végül mennyire sikerül a költségvetési hiánycél tartása úgy, hogy a kormányzati elosztáspolitika alapvető céljai is teljesüljenek.

A szerző a Költségvetési Tanács volt elnöke, a Növekedés.hu szakértője