Mégsem omlik össze a nyugdíjrendszer

A korábbi számítások alapján úgy tűnt, hogy amikor a Ratkó-unokák elérik a nyugdíjas kort, fenntarthatatlanná válik a rendszer, hisz sokkal többen mennek nyugdíjba, mint ahányan belépnek a munkaerőpiacra. Nos, ez tulajdonképpen már most is így van, csak a különbség nem olyan nagy, ugyanakkor a munkaerőpiac máris benyújtotta igényét. Az új beruházások során épülő üzemek munkarőigénye már most sem biztosított az itthoni állástalanok köréből, ezért elkerülhetetlen a külföldi munkaerő alkalmazása.

A munkaerő pótlása

Az utóbbi években Európa-szerte kialakult a teljes foglalkoztatottság, ami az alacsonyabb bérű EU-tagállomokban, mint nálunk is, már munkaerőhiányba megy át. A korábbi munkanélküliek, illetve valamilyen okból állást nem vállalók körében lassan kimerülnek a lehetőségek: aki tudott és akart, elhelyezkedett.

Ez már most azt eredményezte, hogy a kormány lehetővé tette az Európai Unión kívüliek munkavállalását adott feltételek mellett. A gazdaság zavartalan működése, sőt növekedése csak így oldható meg, vagyis a foglalkoztatottak száma érdemben nem csökkenhet. Ha viszont így van, az általuk befizetett nyugdíjjárulék (szociális hozzájárulási adó) sem csökken, sőt, ha a reálbérek növekedése helyreáll, akkor nagyobb mértékben nő, mint a nyugdíjak jelenleg nagyjából inflációhoz kötött szintje.

A következő 15 év

Komolyabb probléma a rendszerben akkor keletkezhet, amikor a nyugdíjba vonuló korosztályok száma megnő. Ha a 65 éves korhatárral számolunk (figyelmen kívül hagyjuk a Nők 40 hatásait), akkor a következő 8 évben ez fel sem merül, mivel a KSH adatai szerint nagyjából 110-115 ezres korosztályok mennek nyugdíjba, miközben 100 ezer körüli a munkapiacra belépő fiatalok száma évente. Ettől persze lehetnek eltérések, miután a hazai munkavállalók egy része más országokban vállal munkát, de ennek hatásával most nem számolunk.

Az első érdemibb növekedés az 1968-ban születettek nyugdíjazásakor lesz: onnantól kezdve 6 éven keresztül 140 ezres korosztályok következnek, így 2033-tól 2038-ig már évi 50 ezer lesz a munkaerőpiac negatív egyenlege, hisz addigra a már 90 ezerhez közelibb korosztályok fognak a munkaerőpiacra lépni. Ez összesen 300 ezer ember, ami a nyugdíjrendszert még önmagában nem borítja fel, ugyanakkor a munkaerőpiac jó eséllyel még akkor sem ad le igényeiből. 

Ha vélelmezzük, hogy addig jelentős bérfelzárkózás zajlik, így az olcsó munkaerőre épülő új beruházások lassan megszűnnek, akkor a mostani növekedés helyett stagnálni fog a munkaerőigény, de a veszteséget akkor is pótolni kell, akár külföldiek foglalkoztatásával.

A Ratkó-unokák

A komolyabb számok ezután jönnek: 4 éven át (1974-77 között születettek) 170-175 ezres korosztályok érik el a nyugdíjkorhatárt 90 ezres belépő korosztályok mellett. A különbözet valamivel kisebb lehet, mert a kilépők között több lehet, aki nincs a munkaerőpiacon, de így is 70-75 ezer lehet a negatív egyenleg. Ez már négy év alatt jelent 300 ezer embert, amit ugyancsak nem szívesen engedne el a munkaerőpiac: vélhetően ezt az időszakot fogják korhatáremeléssel kompenzálni.

A tényleges korhatáremelés lehetőségei

Ez így volt az előző nagy korosztálynál, a Ratkó-gyerekeknél: akkor emelkedett 62-ről 65 évre a korhatár. A további korhatár emelésnek kicsi a lehetősége: legfeljebb 2 év jöhet szóba, már a 67 év sem kevés, ugyanakkor a Nők 40 program alakítható, hisz ma is vannak komoly torzító hatásai. A rendszerváltás előtt 14 éves kortól lehetett dolgozni, és ugyan a többség továbbtanult, mégis volt, aki az általános iskola befejezésekor munkába állt, így közülük a hölgyek most, ha végig biztosították voltak, 54 évesen nyugdíjba mehetnek. Ez egy komoly anomália: az általános nyugdíjkorhatárhoz képest 11 év, miközben az ilyen kedvezményeknek nem lenne célszerű 3-5 évél nagyobb eltérést lehetővé tenni, tömegesen pedig inkább csak 1-2 évet. 

A munkaerőpiac nem enged: pótolva lesznek a kiesők

A nyugdíjrendszer ésszerű változtatásával így ez a nagy kiugrás kompenzálható, utána 1978-tól évente 10 ezerrel csökken az akkor született korosztályok létszáma, míg eléri a 120 ezret, ami 4 év alatt újabb 200 ezer kilépő embert jelent. Egy stabil, 30 ezres különbözet ezután is fennmarad, de ez már nagyon soká lesz: a 2050-es év körül fogunk járni, addig sok új tényező is megjelenhet, azon túl nem is célszerű tervezni.

Összesítve így a nagy létszámő korosztályok munkaerőpiacról való távozása 800 ezer embert jelenhet, ami ténylegesen kevesebb lehet amiatt, hogy messze nem 100 százalék a foglalkoztatási ráta a nyugdíjkorhatárt elérőknél. Így reálisabban 6-700 ezer emberrel számolhatunk: ez kevesebb, mint amennyivel 10-12 évvel ezelőtt dolgoztak. Márpedig a nyugdíjrendszer akkor is működött (igaz, sokat lehetett csökkenteni a járulékon, a munkára rakodó terheken).

Amiért azonban mégis kevéssé valószínű egy komolyabb megborulás, az, hogy a munkaerőpiac bevasalja igényeit, vagyis ilyen vagy olyan módon (több nyugdíjas foglalkoztatása, korhatáremelés, külföldi munkaerő igénybevétele) nem fog érdemben csökkenni a foglalkoztatottak száma. 

Az előtakarékosság így is ajánlott

A nyugdíjak és a munkabérek közti különbség most is növekszik, és ez vélhetően egész addig fennmarad, amíg a bérfelzárkózás zajlik. Ez nagyjából finanszírozza a nyugdíjasok aárnyának növekedését, ha a munkavállalók száma nem csökken jelentősen. Az eredmény persze az, hogy a nyugdíjasok életszínvonala stagnálni fog, a dolgozóké növekszik, és ezt különösen az újonnan nyugdíjba menők kevéssé fogják tolerálni, ezért, ha nem akarnak jelentős életszínvonal csökkenést nyugdíjaskorban, mindenképpen célszerű az előtakarékosság.