Évek óta gyengül a török líra, de idén a folyamat felgyorsult, és végül összeomlásba torkollott. Ennek megvan a gazdasági alapja: az ország ikerdeficittel küzd, de nem tettek semmit ennek elhárítására. Kérdés, hogy az ország esetleges megroppanása hogyan hat a piacokra és más országokra: lejátszódhat-e, ami pont 20 éve, az orosz válság idején?
Illúzió volt a magas kamat
A török líra néhány éve a befektetők kedvence lett: még csak azt sem mondjuk, hogy a spekulánsoké, akik egy-egy ügylettel gyorsan próbálnak meg komoly hozamot elérni, hanem azoké, akik úgy gondolták, hogy a magas, akkor 9-10 százalék körüli kamatért érdemes megvenni, mondván, csak nem gyengül ugyanannyit közben a líra árfolyama a főbb devizákhoz képest, és akkor már meg is van a tisztes hozam.
Csakhogy, ha egy valutában magas kamatot kínálnak, akkor annak oka van, ott valami egyensúlytalanság van a háttérben. Ez lehet magas infláció, esetleg finanszírozási problémák, mindenképpen olyan tényező, ami könnyen az adott deviza jelentős gyengülését is kiválthatja. Nos, sokan be is vásároltak a lírakötvényekből, de csalatkozniuk kellett: a valuta leértékelődése meghaladta a kamat mértékét az elmúlt három évben, most pedig teljesen összeomlott, három nap alatt 33 százalékot zuhant.
20 éve ugyanekkor
Ugyanez lejátszódott 20 évvel ezelőtt Oroszországban is, ahol az olajár hirtelen esése, na meg Jelcin elnök és kormányának finoman szólva nem megfelelő gazdaságpolitikája a finanszírozási nehézségek miatt egyre növekvő államkötvény hozamokhoz vezetett, a befektetők, köztük komoly alapok, rohantak megvenni ezeket, mondván, micsoda ingyen ebéd a 20-30 százalékos hozam, ráadásul fixált rubel árfolyam mellet. Pedig az orosz állam kezdett kifogyni a pénzből, de a rengeteg könnyelmű befektető csak akkor döbbent rá a valóságra, amikor szinte pontosan 20 éve, 1998. augusztus 17-én az orosz állam bejelentette fizetésképtelenségét a rubelben fennálló adósságra, a rubelt pedig elengedték, zuhanhatott szabadon
Óriási pánik lett, egy nagy alap, az LTCM is fizetésképtelen lett, és hogy ne rántsa magával a világ pénzügyi rendszerét, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed szervezésében néhány nagybank kifizette a veszteséget. Persze senki nem tudhatta, van-e más nagy intézmény is ilyen helyzetben, így óriási pánik bontakozott ki a tőkepiacokon, ami különösen erős volt nálunk, hisz a befektetők 7-8 évvel a rendszerváltás után még egy blokkba sorolták a volt kommunista országok piacait.
Az orosz válság aztán hamar elmúlt, mivel felment az olajár, így különösebb teendője sem volt Oroszországnak, újra dőlni kezdett a pénz, az egyensúly helyreállt. Kérdés, hogy a mostani török helyzet miben tér el az egykori orosztól, és milyen következményei lehetnek?
Tartós egyensúlytalanság
Amint a török líra évek óta tartó leértékelődéséből látszik, a problémák már régóta fennállnak. Törökország az elmúlt másfél évtizedben igen gyors gazdasági növekedésen ment keresztül, lényegében a kínai ütemet közelítette. Csakhogy míg Kínában a növekedés nagy fizetési mérleg többlet mellett zajlott és zajlik (ez most Trump elnök fő szomorúsága), addig Törökországban óriási fizetési mérleg hiány alakult ki.
Az ország gazdasága tehát már nem a tényleges termelésnövekedésből nőtt, hanem hitelből. A gazdaság túlhevült, a hatalmas hiányt hitelből finanszírozták, az egyensúly felborult, növekvő infláció lett, majd óhatatlanul jött a valutaleértékelődés. A gazdaságpolitika azonban nem hajtott végre kiigazítást, pedig erre bőven lehetősége lett volna, amikor még az amerikai kamatok is alacsonyan voltak, de a közelmúltban sem lett volna késő. Egyensúlyba kellett volna hozni a költségvetést, visszafogni a hitelezést, és persze helyreállítani a fizetési mérleget, ami az export növelésével és az import erős csökkenésével jár.
Ki teremt egyensúlyt?
Ez úgy tud megvalósulni, hogy a valuta leértékelődik, de jóval nagyobb mértékben, mint az infláció, amit szigorú költségvetési-, és monetáris politikával tudnak elérni (lányegében ilyen volt a Bokros-csomag). Erdogan elnök azonban ódzkodik mindentől, ami az életszínvonalat, a fogyasztást visszafogná, így népszerűségét csökkentené, ezért eddig kerülte a szükséges lépéseket, sőt most is ezt próbálja tenni, külső tényezőkre fogva a válságot.
A piac persze elvégzi, amit a gazdaságpolitika nem, hisz a hitelezők nem hajlandók a végtelenségig fújni a lufit, mivel egy szinten túl egyre nagyobb a kockázata, hogy pénzüket nem kapják vissza. Ha pedig sem kiigazítás, sem további külső finanszírozás nincs, vagy csak nagyon drágán, akkor az ország fizetésképtelenné válik, összeomlik, és megvalósul a Bokros-csomag egy sokkal fájdalmasabb változata, nagy elszegényedéssel.
Hatások
Pontosan ettől félnek most a befektetők, ezért adnak el mindent, ami török, és mindent, aminek köze lehet Törökországhoz, például azoknak a bankoknak a részvényeit, amelyek hiteleznek Törökországnak, vagy amelyeknek bankjuk van ott. Itt azonban nem állnak meg: ha egyszer pánik van, nem válogatnak, kiszórnak minden európai bankot, akár érintett, akár nem, ilyenkor szokták az OTP-t is nagy eladásokkal leborítani.
Ugyanakkor, ha be is következne a török fizetésképtelenség, a világot nem érné olyan súlyos hatás, mint 20 éve az orosz válságban, több okból. Egyrészt a török gazdaság mérete nem akkora, hogy felborítsa a világgazdaságot, másrészt a török adósságállomány, bár elég csinos 400 milliárd körüli összegével, elég jól eloszlik a különböző országok és régiók között, egyedül a spanyolokra jut kissé nagyobb teher a kelleténél, ők 80 milliárddal részesülnek ebből.
Döntő eltérések
Az orosz válsághoz képest van most még két döntő eltérés: az egyik, hogy nincs nyakig török kötvényekkel és részvényekkel a világ, mivel a hosszú, masszív árfolyamesés során már sokan kiszorultak a pozíciókból, limitálták veszteségük. Így nem valószínű, hogy nagy alapok, intézmények kerülnének bajba, mint annak idején az LTCM. A másik, lényeges eltérés: most a nagy jegybankok kötvényvásárlási programjai miatt több mint 10 ezermilliárd dollár többletpénz van a világgazdaságban, és ez folyamatosan keresi a helyét, mondhatni betömi azt a lyukat, amit egy esetleges válság okoz a piacon.
Hazai hatások
Végül nézzük meg, hogyan hathatnak a török események a magyar gazdaságra, kötvényekre, részvényekre és a forintra? Törökországgal való közvetlen gazdasági kapcsolataink nem olyan jelentősek, hogy közvetlen hatás érdemben jelentkezzen. A forint gyengülhet, a kötvényhozamok emelkedhetnek annak hatására, hogy a befektetők általában kivonulnak a kisebb piacokról, de ez a hatás vélhetően nem lesz most jelentős, hisz aki akarta, már kiszórta magyar kötvényállományét az elmúlt hónapok eladási hullámaiban.
A részvénypiacon nagyobb lehet a volatilitás, de olyan elnyúló eladási pánikra, mint amit az orosz válság, vagy akár egy évvel korábban az ázsiai válság idején láttunk, nem számítunk, nem is beszélve a 2008-as összeomlásról. Az árfolyamokban vélhetően legfeljebb csak annyi hatás lesz, mint az 1995-ös Tequila-effektusban, amikor Mexikó gazdaságának felborulása keltett kisebb hullámokat a piacokon.