Miért van annyi „Nagy” család? Egyáltalán honnan jönnek a vezetékneveink?

Büdös, Mocskos, Bugyi, Szennyes – valaha ezek Magyarországon viszonylag népszerű családnevek voltak. Amikor első gazdáik felvették őket, még nem számítottak becsmérlőnek. Viselőiket nem gúnyolták miatta.

Ám ahogy a szavak értelme egyre negatívabb lett, a családok igyekeztek szabadulni a kínos nevektől. Emiatt ma már „Büdösökkel”, vagy „Mocskosokkal” nem igen lehet találkozni.

Családneveket egyébként először Itáliában kezdtek el használni úgy a IX. század körül. Majd innen szép lassan ez a szokás egész Európában elterjedt és gyökeret eresztett. Nálunk az 1300-as évek környékén.

Azért is vette át őket jószerivel mindenki, mert roppant praktikusak voltak: hisz egy-egy személyt így sokkal pontosabban meg lehetett nevezni – mutat rá Hajdú Mihály könyve a „Családnevek enciklopédiája”.

Sokáig nem igen volt rendszer abban, hogy ki kapott vezetéknevet és ki nem. Az eredetük is merőben eltért: volt akit egy helység után neveztek el, mások a foglalkozásuk, a társadalmi helyzetük után kapták a családnevüket, de épp így keresztény és pogány gyökerű nevekre is van példa.

Az 1700-as évek végén viszont II. József már rendeletben írta elő, hogy családnevet mindenkinek viselnie kell. Akinek esetleg nem volt, annak fel kellett vennie egy német közszót. Azt is előírták, hogy a vezetéknevet nem lehet megváltoztatni. Ez a szabály nálunk csak 1814-ben enyhült.

Van néhány közkeletű tévedés is a családnevek kapcsán. Elterjedt tévhit, hogy akinek „y” van a neve végén, annak sejthetően nemesi gyökerei vannak.

Pedig az „y”-nak semmi köze a származáshoz. Amikor valakit egy helység után neveztek el, gyakran egy „i” vagy egy „y” is került a neve végére. Táji sajtságról van szó: a Tiszától nyugatra az „y”, míg keletre az „i” volt a gyakoribb. Mindenesetre annyira népszerű lett az a teória, mi szerint arisztokrata eredetet jelöl az „y”, hogy amikor beindult a névmagyarosítási hullám, akkor rengetegen választottak ilyen családnevet maguknak.

A legnépszerűbb családnevek eredete

Nagy – Nincs még egy vezetéknév, amelyet itthon annyian viselnének, mint a "Nagy"-ot. Ahogy Hajdú Mihály említett könyvéből kiderül, annak idején nem csak külső tulajdonság, vagyis az erős termetű, magas emberek leírására használták, hanem kort is jelöltek vele. Erre persze ma is van példa, elég csak a „nagyapa” szavunkra gondolni.

A "Nagy" a névmagyarosítások idején is roppant népszerű volt. Számos német választotta ezt a családnevet.

Kovács – Bár az ismert mesterség eredeti magyar megnevezése "vasverő" volt, végül a szláv nyelvből átvett „kovač” átvette a helyét. A kovácsmesterek általában jómódúak voltak. Ami abban is megmutatkozott, hogy saját cselédeket, szolgákat is tartottak. Általában ez utóbbiak is átvették a Kovács családnevet, nem csak maguk a kovácsmesterek.

Tóth – Napjainkban a tóth a szlovák szinonimája, de ez nem mindig volt így. A XVIII. század előtt szinte minden szlávra ezt mondták a magyarok. Viszont csak azért, mert valakinek Tóth lett a neve, nem jelenti azt, hogy szláv gyökerei vannak. Sokszor azok is Tóth nevet kaptak, akik hasonlóan öltöztek, mint a szlávok, beszélték a nyelvüket vagy egyszerűen olyan településről jöttek, ahol sok szláv lakott.

Szabó – Könnyen lehet, hogy a szabászattal foglalkozók mellett ezt a családnevet kapták a bíróféle személyek is, vagyis azok, akiknek köze volt a törvények „kiszabásához”.