Mikor adjunk pénzt a gyerek kezébe?

A nehéz, nélkülözésekkel teli gyermekkor, a szülők esetleges rossz példája okozhat mintakövető vagy éppen a szülői mintát elutasító felnőttkori magatartást. Amennyiben a gyermek a szülői mintát követi, például felnőve ugyanúgy nem képes a pénz beosztására, vágyainak prolongálásra, mint a szülei, úgy ez pénzügyi sérülékenységhez vezethet. 

Mások megtanulták, milyen az, ha nincs, ezért igyekeznek bebiztosítani magukat, hogy velük ez ne fordulhasson elő. Tudnunk kell azonban, hogy ez a típusú ellenidentifikáció nem könnyű, hiszen nincs követhető, megtanult családi minta. 

A kétféle magatartás azt mutatja, hogy nem csak a szülői minta fontos, de az is, hogy milyen következtetéseket vonunk le a tapasztalatainkból.

Ha pénzügyi tudatosság hátterét vizsgáljuk, nem szabad elfelejtkezni a velünk született képességekről, készségekről, személyiségjegyekről. Vajon a szocializáció, vagy az öröklődés a meghatározó? 

Ezt a kérdést is érdemes a pszichológia eldönthetetlen, nature or nurture jellegű vitái közé helyezni. Azaz, amikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy a biológia vagy a nevelés hatása-e az erősebb egy adott személyiségjegy kialakulásában, nem adhatunk kategorikus választ, mivel ez is, az is befolyásolja, hogy milyen a pénzhez való viszonyunk, tücskök vagy inkább hangyák vagyunk.

Több kutatás is készült már a témában. A testvéreket megfigyelve gyakran látunk különbségeket mind a pénzhez fűződő viszony, mind a szükséges tudás, kalkulációs készségek tekintetében, ami azt jelzi, hogy nem minden a családi példa, szülői nevelés. 

Ha viszontkülönböző családokat hasonlítunk össze, gyakran megfigyelhetőek közös vonások a testvérek között, azaz nem lehet elmenni amellett, hogy mit hozunk otthonról. Mindenesetre szülőként tegyünk meg mindent a gyermekünk legjobb neveléséért, felnőttként, pedig vállaljunk felelősséget, és ne mutogassunk hátra.

A gyereket pénzügyi tudatosságra elsősorban leckéken, saját kudarcokon és sikereken keresztül lehet nevelni. Ha már tud számolni, lehet neki adni pénzt, megbeszélni vele, hogy mire szeretné költeni és azt is, hogyan tudja elérni a céljait. 

A kérdésre, hogy mikor adjunk pénzt a gyermeknek, a válasz, hogyminél hamarabb, amikor lehet, vagyis amikor már meg tudja számolni. Nem kell megvárni, hogy úgymond bánni is tudjon vele.

Nem baj, ha elsőre „butaságokra” költi, ez is a tanulás része.Nézzünk meg egy esetet, amely megmutatja, honnan tudhatjuk,eljött-e az ideje, hogy pénzhez jusson a gyermekünk!

A gyerekek azt tanulják meg a leghamarabb a pénzről, hogy bármire becserélhető, mindenfélét lehet kapni érte.

Ezért már nagyon korán pénzt kérnek a szüleiktől, a mikulástól, a nyuszitól stb. Ez történt a hétéves Bercivel is: megírta a Mikulásnak, hogy csak pénzt kér tőle. A szülők úgy gondolták, hogy ez nem teljesen megfelelő kérés, így a Mikulás csokipénzt hozott a kisfiúnak. Berci ennek örült ugyan, de egy picit csalódott volt, mivel „bakuganra” gyűjtött volna.

A nagymamája (ez én voltam) azonban felajánlotta, hogy segít a pénzgyűjtésben. Elővett egy marék aprópénzt, és azt mondta a gyereknek, hogy három pénzt választhat. Berci két, kétszáz forintost és egy, százforintost választott, így maximalizálva a megszerezhető összeget, és bizonyítva, hogy ismeri a pénzérmék értékét.

Közben megjelent a kisfiú húga, Borika (hat éves). Ő is kijelentette, hogy pénzt gyűjt valamire, és ő is akar választani. A kislány egy tíz, egy húsz és egy ötven forintost választott, és ennek nagyon örült.

Egészen addig, amíg a testvére fel nem világosította, hogy neki sokkal több pénze van, hiszen 300 Ft több, mint 80 Ft. Erre Borika sírva fakadt. Nagymamája megengedte, hogy újabb pénzérmétvegyen el.

A kiválasztott érmével összesen 180 Ft-ja lett. Ezek után már hiába dicsekedett Berci, hogy neki több pénze van, Bori ezt már nem hitte el: pontosan tudta, hogy a négy, több mint a három.

Fenti példa arra világít rá, hogy a két gyermek közül a nagyobbikképes a pénzérmék, bankjegyek értékének beazonosítására, és a szükséges számolási feladatok elvégzésére.

Ez azt jelenti, hogy lehet saját pénze, gyűjtögetheti vagy elköltheti, vagyis pénzügyi műveleteket végezhet, döntéseket hozhat. A kisebbik gyermeknek azonban még várnia kell egy kicsit.

A szülők manapság gyakran túlóvják a gyermekeiket, nem adnak nekik pénzt, nem hagyják, hogy önállóan döntsenek, esetleg hibázzanak. Rosszul teszik. Kutatási eredmények igazolják, hogy a pénzügyi ismertek megszerzésében ugrást jelent az, amikor a gyermeknek saját pénze van, amiről önálló döntéseket hozhat. 

Teszteljük és tanítsuk tehát gyermekeinket, hogy minél hamarabb elkezdhessék a pénzzel való gazdálkodás megtanulását.

A szerző a Metropolitan Egyetem tanára.