Miközben zajlik a háború, Nürnbergben óriási fegyverkiállítást rendeznek

Egyik sarokban a Barrett-szörny guggol, a bikaerős félhüvelykes (0.50-es, milliméterben 12,7-es) kaliberű rettegett amerikai mesterlövészpuska, a másik sarokban állatetető. Az egyik helyen állítólag majdnem minden kézi lőfegyvernek ellenálló repeszmellényt, de a másik standnál mindenfajta réteges kevlár-kerámialapot keresztülütő szuper-lőszert hirdetnek.

Spéci számszeríjak itt, spéci aranykereső vízalatti elektronikus berendezések ott. Légpuskák, szén-dioxid-patronos puskák, paintball-fegyverek – a másik térfélen pedig igazi katonai fegyverek, az Armalite AR-15/M-16-os, az AK-47 fegyvercsalád leszármazottai, rokonai.

Melyik az idei nürnbergi Nemzetközi Fegyverkiállítás (Internationale Waffenausstellung – IWA) igazi arca? Ez is, az is. Idén, 2022-ben, miután a 2020-ast és a 2021-es rendezvényt elmosta a koronavírus-válság, 2019 óta először tartották meg a hármas célt megjelölő kiállítást-vásárt.

Azaz a szabadidő-szabadban töltés programjai, a vadászat, utána a sportlövők, haditechnika-mániások, az elöltöltős (feketelőporos) puska-szerelmesek és a személyi biztonsági védők (halálos és nem halálos kézifegyverek) érdekei szerint rendezték be az IWA-t.

Sajátos, de nem kizárólagos „munkamegosztás” érvényesül a nagy nemzetközi fegyverkiállítók között. A legtöbbjük – élen a Londonban kétévente tartott DSEI-vel – a hadseregek, a „nagy” hadiipari cégek, rendszerek seregszemléiként működnek.

Az IWA elvben polgári-nem katonai profilt mutat, a gyakorlatban át-átcsúszik a klasszikus katonai fegyver-bemutatók kategóriájába.

Mert ugye a félhüvelykes, rombolópuskának (anti-materiel) is nevezett, 4-5 kilométeres hordtávolságú nehéz mesterlövész-puskát csak jóindulattal lehet besuszterolni a kisebb, önvédelmi, nem-katonai kategóriába...

Ami Nürnbergben szembeszökő volt: Törökország lehengerlő jelenléte.

Ugyan nem készültek nemzetek szerinti statisztikák, de volt olyan óriási bemutató terem, ahol a mintegy száz kiállító stand felét a török – első sorban hadiipari – vállalatok foglalták el. Hatalmas kínálatot vonultattak fel például lőszergyártásban.

Mindenféle elképzelhető kaliberű katonai/rendfenntartói célokat, vadászatot szolgáló kaliber, lőszerfajta ott sorakozott a vitrinekben. Igyekszenek a gyártók is szétválasztani a katonai/önvédelmi és a vadászcélokat szolgáló tűzfegyvereket.

Ezek a katonai fegyverek kissé kilógnak a sorból. Nem légfegyver-utánzatok, se nem paintball-fegyverek. Valódiak. A török gyártó sorba állította a mesterlövész-puskák „szentháromságát”. Balról jobbra a legkisebb, az 5,56 mm-es (.22-es), középen a klasszikus 7,62 mm-es és a jobb szélen az „aduász”, a félhüvelykes (.50-es, 12,7 mm-es) nehéz rombolópuska. 

A kaliberek is mások és a lőszerek is. A katonai/önvédelmi kézifegyvereknél már csak az FMJ (full metal jacket – az ólomból, vagy más fémből készült lőszermagot teljes egészében fémlemezzel fedő) lőszer a megengedett. Sőt környezet- és egészségvédelmi okokból már a kézifegyver-lövedék eddig szabadon lévő „talpát” is befedik fémborítással.

Mert a gyújtás pillanatában a lövedék talpát alkotó fém-ötvözet egy része a roppant magas hőmérsékleten megolvad, elgőzölög, mérgező anyagokat juttatva a levegőbe.

A golyós vadászfegyverek töltény-kúpjai fedetlenek, vagy apró műanyag fedéllel vannak lezárva. Így a lövedék az állatba csapódva szétterjed és gyorsan kivérezteti azt, hogy ne szenvedjen. Néhol még a töltényhüvelyek gyártási, újrahasznosítási gépsorai is ott voltak – ha másképpen nem, videón.

Merthogy a mai ínséges világban, amikor a réz, mint a lőszerhüvelyek alapanyaga iszonyúan megdrágult, kétszer olyan fontosak a már egyszer-többször használt rézhüvelyek, mint újratölthető eszközök.

Csak ki kell őket tisztítani, új csappantyúval, lőporral, lövedékkel ellátni – és készen van az új lőszer. Sok helyen kínálták a pálinkafőző üstökhöz hasonló, de belül csörgő-zörgő láncsorokkal működő - a puskapor-maradványokkal, talán még földdel is szennyezett pisztoly, vagy puskalőszer-hüvelyek újratisztítását különleges oldatokba merítéssel elvégző csodamasinákat. Szükség is van a réz-újrahasznosításra, mert a feszült világhelyzet, Ukrajna miatt minden ország fegyverkezik.

Az IWA-n is érezni lehetett, hogy a lőszergyártók, éppen a kínálatot meghaladó kereslet folytán – igen magas lovon ültek… A másik tényező, hogy a réz roppantul megdrágult, ami felhajtotta a lőszerek árát is.

A rezet, mint a lőszerek legfontosabb alapanyagát a londoni fémtőzsdén (LME) 2020. március elején 1,903, de már 2022. március elején 4,677 dollárért jegyezték fontonként. (Egy font kevesebb mint fél kiló.)

Törökország mindenütt ott volt. Még az amatőr kincskeresők, fémkeresőt használók csoportját is megszólította az isztambuli cég, amely víz alatti, víz feletti, kisebb-nagyobb talajmélységre szakosodott.

A drágább típusok körében már mesterséges intelligencia-elemeket (AI) magukban foglaló gépeket kínált. Meg lehetett belőlük tudni, hogy érdemesebb a drágább, három frekvencián (5, 12, 14 kiloherzen) működő fémkeresőt venni.

És a csúcs a 71 kiloherzes aranyrög-kereső kézi készülék, alig két kilogrammos súlyával a kisebb-nagyobb aranyrögök helyét, méretét is megmutatta – jó pénzért.

Féltucatnyi fémkereső várta a különböző pénztárcájú amatőr könnyűbúvár kincsvadászokat is. Még a gyerekeknek is ajánlottak többféle, egyszerű, könnyű kis fémkeresőt, amellyel az ügyesebbje megtalálhatta a mama strandon elvesztett, a kavicsok közé bújt fülbevalóját.

Térségünkből a legszembetűnőbb a csehek, elsősorban a CZ (Česká Zbrojovka) hadiipari vállalat-csoport jelenléte volt. A CZ hatalmas terjeszkedésbe kezdett.

Legfrissebb szerzeménye a patinás amerikai Colt-gyár felvásárlása. Most az IWA-n már közös standon szerepeltek. Ezen üzletet megelőzően, még 2005-ben megszerezte a Smith and Wesson nem kevésbé patinás amerikai fegyvergyár Wesson-ágának leszármazottja, a Dan Wesson által alapított önálló fegyvergyárat.

A nürnbergi IWA-n egy standon a CZ és a Colt-gyár

Csak találgatni lehet, honnan kerített pénzügyi hátteret a nagyszabású akvizíciókhoz a CZ. Egyes vélemények szerint a prágai kormány is besegíthetett… A cseh fegyveripar reneszánszát előmozdította a prágai vezetés is azzal, hogy lazított a fegyvertartási engedélyek kiadásának rendszerén.

A továbbra is igen szigorú magyar fegyvertartási szabályzáshoz mérten Csehország már majdnem Amerika… És ez azt jelenti, hogy hatalmasra nőtt a kereslet a személyvédelmet szolgáló maroklőfegyverek, egyéb önvédelmi eszközök iránt.

És az immáron cseh tulajdonú Colt kiállította a fegyvergyűjtők egyik kedvencét, az 1911 mintájú, John M. Browning által tervezett szekrénytáras, .45-ös kaliberű pisztolyát, az Egyesült Államok hadseregében 1911 és 1985 között a szabvány oldalfegyvert – amit, erényeit, egyszerűségét, könnyű kezelhetőségét, lövedékei nagy átütőerejét értékelve egyes amerikai egységek, magán biztonsági cégek máig használnak.

Az 1911-es modellt 1985-től az amerikai hadsereg szabvány oldalfegyvereként felváltotta az olasz Beretta M9-es, 9 mm-es kaliberű pisztolya. Amiből az IWA-n ugyancsak sok „rokont”, hivatalosan derivatívát lehetett látni Nürnbergben.

Hogy Magyarország se maradjon ki a felsorolásból: a CZ-től pár éve megvásároltuk a Bren 2 típusú gépkarabélyok, a Scorpion EVO 3 géppisztolyok és a CZ P-09-es maroklőfegyverek összeszerelési, gyártási jogait.

Kiskunfélegyházán egy új üzemben a hírek szerint már elindult az összeszerelés, illetőleg a gyártás is. Magyarországról egyébként csak négy cég vett részt kiállítóként az idei IWA-n – Csehországból a kiállítók száma ennek legalább a hússzorosa volt...

A csehek kimagasló szereplése nem meglepő, hiszen V4-es társunk százvalahány évvel ezelőtt talán a világ legfejlettebb fegyverkonstruktőr-építő mesterországa, a K und K monarchia hadiiparának ékköve volt. Símán lepipálta Németországot, amely akkor még kisebb-nagyobb grófságokból, hercegségekből, városállamokból, pár nagyobb önálló országból (mint amilyen a Nürnberget magában foglaló Bajorország, vagy a keleti tartományokat felölelő Szászország volt) állt.

És Csehországban is a fegyverkovácsok Mekkája, Brno (Brünn) dominált-dominál a mai napig.

A második világháború emblematikus brit fegyvere, a Bren-géppuska (a Brno és a brit Enfield fegyvergyár névkombinációja) is a brnoi (brünni) fegyvergyár termékének brit adaptációját takarta. Uhersky Brod (Zlin megye, Brnotól keletre 85 kilométerre) a cseh fegyvergyártás-fejlesztés másik, igaz a brnoinál szerényebb méretű központja.

És természetesen ott voltak Nürnbergben az amerikaiak is, akik néhány helyen még a szakemberek számára is szemkápráztató műszaki újdonságokkal lepték meg a látogatókat. Most nem elő sorban a Barrett vállalatra, kihívóan elhelyezett félelmetes nehéz mesterlövő puskájára, a félhüvelykes M82A1-re gondolunk, amely a cég emblémájaként meredt a látogatókra.

Hanem például egy Missouri államból érkezett kiállító fiatalemberre (a MK Machining tulajdonosára), aki olyan fantasztikus pontossággal megmunkált alkatrészt mutatott, amelyben a részegység és az őt mozgató rugó egyazon művelettel készült el – három dimenziós (3D) nyomtatóval.

Az egész világon 12 olyan spanyol gyártmányú gép van, ami ilyen pontosságra képes. Ebből kettő az én vállalatomnál működik

– büszkélkedett a szerény, de magabiztos fiatal tulajdonos. Üdítő volt számomra az amerikai vállalkozók hozzáállása – legyen szó haditechnikai dolgokról, vagy éppen élelmiszercsomagok készítésére szakosodott cégekről, – a sok európaiétól elütő munka- és tárgyalási stílusa. A közvetlenség, lényegre törés, az igyekezet, hogy a vadidegen, de érdeklődő partnert megnyerjék vevőként, együttműködőként.

MK Machining - apró, jelentéktelen kiállítónak tűnik – közben óriási pontosságú 3D nyomtatást végző amerikai cég Missouriból. A tulaj baloldalt ül, mobilozik.

Volt bőven látnivaló a durran-pukkan-robban dolgok kedvelőinek is.

Megítélés kérdése, de a gyártók igyekeztek elkapni a közhangulatot, a jövőtől való félelmet, az emberekben felgyűlő bizonytalanságot.

A személyvédelmi, biztonsági célokat szolgáló fegyverek, puskák, pisztolyok, félautomaták, egylövetűek, flóbertpuskák-pisztolyok, háromkilós, tömegoszlató paprika, borsspray-tartályok elképesztő mennyiségben jelentek meg a standokon. Ott voltak a patinás, némelykor több száz éves nevek mellett az első sorban a kiváló kézifegyvereket tervező-gyártó olasz családi vállalkozások is. A kör alakú, pisztolyokkal megrakott pult mögött sürgölődő tulajdonos talán az alapító ük-ükunokája lehetett.

Különösen bő kínálatot láttunk a géppisztolynak látszó kézifegyverekből, de csak (a legtöbb állam által magánkézben engedélyezett) félautomata változatban.

Sok ilyen fegyvert kifejezően „pisztoly-puskának” neveztek el. Hosszabb, nagyobb pontosságot ígérő fegyvercsővel készül, amelyet ötletes, a fegyvert markoló kezet a lövésektől felhevülő cső forróságától megvédő, egyben további berendezéseket Picatinny-sínekkel a fegyverhez rögzítő lehetőség egészít ki.

A Picatinny-sín a NATO-ból szivárgott át a civil védelmi szférába. Szigorú szabvány szerint, századmilliméterekben meghatározott pontosságú sínek és bordák rendszere, amelynek célja, hogy egységesítse a különféle segédberendezések, fegyvertávcsövek, éjjellátó készülékek felszerelési lehetőségeit.

Amelyik gyártó igazán profi, az a különböző kaliberek (belső csőátmérők) legalább 2-3 változatát kínálta a Magyarországon „kispuskalőszerként”, másutt a kisebb NATO-kaliberként emlegetett 5,56 mm-es (Amerikában a .22-es), a közepes, „sztenderd” 7,62-es NATO kalibertől, a 9 mm-es klasszikus pisztoly-űrmérettől az USA-ban kiváltképpen kedvelt nagyobb, .357-es, 10 mm-es, vagy a még nagyobb .44-es, .45-ös kaliberekig.

Ez azt jelentette, hogy néhány szakavatott mozdulattal a könnyű, .22-es csövet lecserélték a „medveölő” .45-ös kaliberű csőre ugyanabban a fegyverben. Azaz nem egy, hanem legalább három kézifegyver jó, ritkábban rossz tulajdonságai  jelentek meg a tulajdonos egyetlen alapfegyverében.

És az álmodozó, de álmaik megvalósításáért keményen megdolgozó, akár nyakig érő vízben, vagy a víz alatt dolgozó kincskeresőkről sem feledkeztek meg.

A fémkeresők több száz tételes elképesztő kínálata lepte meg a betévedő látogatót.

Persze itt is taroltak a törökök. Lehetett itt még külön aranykeresésre „szakosodott” keretes-fémvázas keresőt is találni – mindezt a drágább vízálló, vagy az olcsóbb szárazföldi kivitelben.

Aki pedig a dédnagypapa az oroszok elől a kertben elásott, aztán elfeledett Napoleon-aranyaira, vagy esetleg többszáz-többezer éves fém-, vagy aranypénz fellelésére, netán a családi ház falaiban, padlója alatti titkos üregek megtalálására szakosodott, az sem csalódhatott. 

A brazil Taurus gyár AR-15/M-16 derivatívái

Ugyanakkor kiábrándítóan kevesen voltak az idei IWA-n – látogatók és kiállítók egyaránt. Akik évente járnak oda, mondják, jobb években a 2022-esnél kétszer annyian töltötték meg a kiállítói standokat.

Hivatalos adatok szerint az idén 856 kiállító vett részt, az ezt megelőző, 2019-es IWA-n 1622. Ugyanígy feleződött a látogatói szám is, kevesebb mint húszezer fizetőt regisztráltak a teljesen elektronizált adatkezelő rendszerekben.

Most a nürnbergi kiállítási központ gigászi méretű csarnokai felét ki sem nyitották, mint ahogy zárva maradt a kiállítás-vásár nyugati főbejárata is. Az okok: a koronavírus plusz az ukrán válság – mondták a hozzáértők. De a rendezők ragaszkodtak a vásár saját parkolóházaitól (egy napra 10 euró a parkolás) a keleti főbejáratig közlekedő shuttle buszhoz, ami persze a legtöbbször üresen, vagy néhány utassal közlekedett.

Sem az oroszországi kiállítók, sem ukrajnai társaik nem jelentek meg, noha a kiállítási tájékoztatóban még látni lehetett a lefoglalt helyüket.

Amit most rögtönzött büfék, filmvetítő és előadó-térségek töltöttek meg. Még korai átfogó adatokat követelni a március 3-6. között nyitva tartó mega-rendezvényről, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy az organizátorok számára idén nem hozott pénzesőt a máskor busás nyereséget fialó IWA. És nemcsak ők járhattak rosszul. A nürnbergi szállodák, a környező, festői (üdülő)falvak panziói, vendéglői is panaszkodtak – nincs vendég.

Esténként valósággal vadászni kellett nyitva tartó vendéglőkre, hogy megvacsorázhassunk. És mindig ott lebegett a fejünk felett a bizonytalanság. Nürnberg mellett a rokonszenves Három Tölgy vendéglő, amelyben előző este olyan jót ettünk, a következő nap már bezárt.