Mire világít rá az Audi-sztrájk és annak eredménye?

Elemzések2019. feb 1.Fellegi Tamás

Példa nélkül álló esemény, hogy egy magyar cég dolgozóinak bérkövetelése miatt Európa-szerte akadozni kezdett sok üzem termelése. A háttérben komolyabb oknak kell húzódnia, mint egy cég problémája.

Az Audi sztrájk megállapodással zárult, de hol tartanak a magyar munkások a bérekben? MTI/Krizsán Csaba

Óramű pontosságú rendszer

Szinte példátlan, majdnem egy hetes sztrájkra került sor az Audi győri üzemében, ennyi idő egy jól szervezett gyártási láncolatban elég is ahhoz, hogy egy cégcsoport és beszállítóinak termelése összeomoljon több országban, óriási károkat okozva. Ez rávilágít arra, hogy mennyire összefüggő az országhatárokon átívelő termelési lánc, ami többek között pont attól hatékony, hogy nincs készletezés: szinte óramű pontossággal érkeznek a termékek, alkatrészek egyik gyárból a másikba (ez az, amitől összeomlik Nagy-Britannia gazdasága, ha megegyezés nélkül esnek ki az Európai Unióból, lehet, hogy most az Audi esetén ők is elgondolkoznak).

Ha tehát egy gyárban, vagy útközben a szállítással baj van, felborul a rendszer, de normális körülmények között a gyárak termelését semmi sem zavarja. Valószínűleg nem is feltételezték, hogy erre sor kerülhet, vélhetően a cég központjában is úgy próbálják megszervezni a külföldi gyárak működését, hogy ott ne legyen fennakadás. Nyilván a dolgozóknak fizetendő bért is úgy állapítják meg, hogy megnézik, mekkora a bérszint az adott országban és az adott ágazatban, mi az, amivel már elégedettek a dolgozók.

Összemérhető, átjárható

Igen ám, de olyan iparágakban, ahol különböző országokban lévő gyárakban lényegében ugyanaz a munka folyik, remekül össze lehet hasonlítani a béreket a gyárak között. Ennek önmagában nem lenne nagy jelentősége a munkaerő számára zárt határok között, de miután az Európai Unióban szabad a munkaerő áramlása, nem csak, hogy meg lehet nézni, hol magasabb a bér, de el is lehet oda menni dolgozni, már ha van ott munkaerő-felvétel. És ez most egy lényeges pont: az utóbbi évek fellendülése után szinte mindenhol akad állás ezekben a szakmákban, még Németországban is, így az alacsonyabb bérű egykori KGST-országokban már szűkössé is válik a munkaerő-kínálat.

Természetesen ezt a dolgozók és szakszervezeteik is tudják, és azt is, hogy ilyenkor ők vannak jobb alkupozícióban. Ez azonban a legtermészetesebb dolog a kapitalizmusban: ha nagy a munkanélküliség, a munkáltatók érdekérvényesítő képessége a jobb, a munkavállaló beéri az elképzeltnél rosszabb feltételeknél is. Munkaerőhiány esetén, ami a kapitalizmusban egyébként ritka, a munkavállalók kerülnek jobb tárgyalási pozícióba.

Bérlemaradás

Felmerül viszont a kérdés, hogy ha ezt egy adott cég vezetése is tudja, és oda is figyel arra, hogy minden országban rendben legyen a bérszint, akkor miért következhetett be a győri eset? Nos, az okot nem nehéz megtalálni.

Van egy adott magyar bérszint, ami az elmúlt két évben bő évi 10 százalékkal emelkedett, idén is közel ennyi várható: erre állt be a cégvezetés is, teljesen logikusan. Ajánlottak is 10 százalékos emelést, a dolgozóknak mégis kevés volt.

A cégvezetés feltehetően először nem értette, miért kevés, amikor hazai viszonyok között nem rosszak a fizetések az Audinál. Nos, a magyarázat egyszerű: hazai szinten valóban nem rosszak, csakhogy a probléma magával a hazai szinttel van. Az ország bérlemaradása még mindig túl nagy az EU-alapítótagokéhoz képest, de ami már csípte a dolgozók szemét (és magunk is elemeztük már), hogy a velünk egy súlycsoportban lévő többi visegrádi országban is magasabb már a bér, nem is elhanyagolható mértékben.

Valutaárfolyam

Ennek okait érdemes megvizsgálni, és ahhoz, hogy erre magyarázatot kapjunk, vissza kell tekinteni 10-20 évet. Vajon ők fejlődtek sokkal többet és mi maradtunk le, vagy más ok miatt változtak meg így az arányok? Tény, hogy a gazdasági növekedésben ilyen hosszú időszakot nézve nem jártunk az élen, csak az utóbbi pár évben vezetjük a növekedési listát. Ez azonban nem okozott olyan nagy eltérést, amitől ilyen torzulás keletkezett volna a bérarányokban. Valamiért pedig mégiscsak alacsonyabb lett az itthoni bér, mint a cseh vagy a szlovák, esetenként a lengyel, még akkor is, ha a bérnövekedés üteme nem volt sokkal kisebb nálunk. Így csak egy magyarázat adódhat: a valutaárfolyamok egymáshoz képesti alakulása. Ha Nyugat-Európához viszonyítunk (Nagy-Britanniát kivéve), akkor egyszerű a helyzetünk: a forint euróhoz képesti árfolyamát kell megnéznünk. Azt nemrég elemeztük, hogy a forint erősen alulértékelt, és azóta örvendetesen erősödött is az árfolyam, de most az Audi-ügy nyomán érdemes megvizsgálni a szlovák, cseh és lengyel helyzetet.

Szlovák korona és euró

Kezdjük Szlovákiával, ahol 2009 eleje óta az euró a fizetőeszköz, így látszólag egyszerűbb a helyzet. Magyarországon 2001-ben ért véget a csúszóleértékelés, azóta a forint lényegében szabadon lebeg (eleinte egy szűkebb sávban). Ekkor a forint/euró árfolyam 270 volt, a szlovák korona pedig 40 fölött mozgott az euróhoz képest, amint a grafikonon is látszik. A korona azonban az euró bevezetéséig sokat erősödött: a bevezetésre 30 koronás árfolyamnál került sor. A korona tehát közel 30 százalékot erősödött, míg jött a stabil euró, a forint viszont 15-20 százalékkal lejjebb van, mint akkor.

Euró/szlovák korona az euróbevezetés előtt. Forrás: Európai Központi Bank

Ebből látható, hogy összességében a forint milyen nagymértékben értékelődött le a mindenkori szlovák valutához képest, és ez már önmagában magyarázhatja, miért kerültek magasabbra a szlovák bérek. Az a kérdés persze még felmerülhet, hogy miért csak most tűnt ez fel a dolgozóknak és szakszervezeteiknek, hisz az utolsó 4 évben már nem volt jelentős leértékelődés. Talán mert időközben a munkaerőhiány lett akkora, ami lehetővé tette, hogy a dolgozók követelni kezdjék a szlovák felzárkózást.

Cseh és lengyel helyzet

Ami a cseh és lengyel szintet illeti, ott elég megnézni a zloty, illetve korona alakulását a forinthoz képest. 2001 óta a cseh korona forintárfolyama 7,5-ről 12 fölé emelkedett, ez megint csak igen jelentős, 60 százalékos forintleértékelődés, igaz, a nagy része ennek is az előző évtizedben zajlott, akárcsak a szlovák korona esetében.

Cseh korona/forint, 20 év

A lengyel zloty esetében már érdekesebb a kép: 2001-ben ugyanúgy 75 forint volt egy zloty, mint most, az időszak nagy részében azonban kevesebb volt, tehát többet ért a forint.

Lengyel zloty/forint, 20 év. Forrás: stooq.com

Így megvan az egyik lényeges ok, amiért visegrádi társainknál magasabbra szaladtak a bérek. Legutóbb azt számoltuk, hogy vásárlóerő-paritás alapján, 10, maximum 20 százalékkal kellene erősebbnek lennie a hazai fizetőeszköznek. Ebben az esetben valószínűleg az Audi-dolgozók is elégedettek lettek volna a 10 százalékos emeléssel, nem merült volna fel a visegrádi lemaradás kérdése.

Nem kell félni, nem fognak elmenni

Ami pedig azt az érvet illeti, hogy a német autógyár az olcsóbb munkaerő miatt van itt, elfogadjuk, egy kitétellel: nem mindegy, mennyivel olcsóbb az a munkaerő. A 90-es években, a gyár indulásakor a bérköltség valószínűleg fel sem tűnt a némethez képest, talán ha nyolcada-tizede volt annak, de feltehetően a cég is tudta, hogy jön majd a bérfelzárkózás, legfeljebb az volt a kérdés, milyen ütemben.

A mostani emeléssel talán már elértük a német bér harmadát, ez azonban még mindig igen baráti egy azonos technológiával dolgozó gyár esetében.

Vélhetően a gyár akkor is itt fog maradni, ha ki kell fizetni a német bér felét, még mindig igen nagy diszkonttal kapják majd a munkaerőt, és ez lesz az a szint, ahol már a dolgozók sem fognak elégedetlenkedni, sem elvándorolni, hisz azért annak komoly költségvonzata is van. Nem is kétséges, hogy eljutnak a bérek erre a szintre, a kérdés csak az, hogy mikor, és hogy ebben mennyit segíthet a forint árfolyamának erősödése.