Mit lép Boris Johnson, hogy túlélje ezt a hetet?

Elemzések2019. szept 3.Növekedés.hu

Még a héten kiírhatják az előrehozott választásokat Nagy-Britanniában, amit még október közepén, vagyis a kilépés előtt megtartanának. Boris Johnson így akarja elkerülni, hogy leszavazza a parlament egy bizalmatlansági indítványban. Sorsdöntő hét előtt Nagy-Britannia.

Boris Johnson brit miniszterelnök előrehozott választásokat írna ki október 14-re, ha a megállapodás nélküli Brexit megtiltásáról szóló parlamenti szavazáson veszít. Eközben az Európa-párti képviselők ugyanis még a héten bizalmatlansági indítványt nyújthatnak be ellene - a hard Brexit elkerülését célzó törvényjavaslat mellett. Johnson a tegnapi rendkívüli kormányülés után tartott rövid sajtótájékoztatóján megismételte, hogy ragaszkodik az október 31-i kilépési időponthoz.

A Munkáspárt az utóbbi napokban igyekszik megállapodni Konzervatív Párti képviselőkkel is, hogy megállítsák a miniszterelnököt a megegyezés nélküli Brexit végrehajtásában, illetve napolják el a kilépés október 31-i dátumát.

Miután Johnsonnal csupán egyfős többsége van az alsóházban, és jónéhány konzervatív képviselőről már most tudni, hogy a kormányfő ellen szavazna, ez nem is lenne elérhetetlen cél.

Erre még annak ellenére is jó esély mutatkozik, hogy a párt vezetése szankciókkal fenyegette meg a kiszavazó honatyákat.

Sir Keir Starmer, a Munkáspárt árnyékkormányának Brexit-ügyi miniszterjelöltje a hétvégén közölte: az ellenzék e héten, várhatóan már a nyári szünet utáni első, keddi alsóházi ülésnapon

törvénytervezetet terjeszt be annak megakadályozására, hogy a kormány megállapodás nélkül léptesse ki Nagy-Britanniát az Európai Unióból.

Ennek elfogadása esetén a törvény kötelezné a kormányt arra is, hogy kezdeményezze a Brexit október 31-i határidejének elhalasztását az Európai Uniónál.

Több lehetőségről folyik a diskurzus a Reuters elemzése szerint. Jeremy Corbyn, a Munkáspárt elnöke azt szeretné, hogy az ellenzék és a kemény Brexitet ellenző konzervatívok buktassák meg a kormányfőt, és Corbyn kapjon erősen korlátozott miniszterelnöki megbízást.

Eszerint felhatalmazása kizárólag arra terjedne ki, hogy halasztást kérjen az október 31-i kilépési időpontot illetően, majd választásokat írjon ki, amelyet egybekötnének az Egyesült Királyság uniós tagságáról szóló voksolással. 

A liberális demokrata Jo Swinson és a mérsékelt konzervatívok elutasítják az elképzelést, mert a jobboldal nem szavazná meg Corbynt miniszterelnöknek, ehelyett az jöhetne szóba, hogy a leghosszabb ideje parlamentben dolgozó képviselők közül kapjon valaki kormányalakítási megbízást. Ezzel az a gond, hogy a munkáspártiak egy része ezt még akkor sem szavazná meg, ha közülük kerülne ki az új kormányfő.

A Munkáspárt vezetője szerint előrehozott parlamenti választásokat kell kiírni annak megakadályozására, hogy a konzervatív párti brit kormány rendezetlen módon, megállapodás nélkül léptesse ki Nagy-Britanniát az Európai Unióból. Hétfői londoni médiaértesülések szerint Boris Johnson miniszterelnök is fontolgatja az idő előtti választások kiírását, és ezt akár e héten be is jelentheti. Jeremy Corbyn a Manchesterhez közeli Salfordban tartott hétfői beszédében kijelentette: ha egy kormány elveszíti parlamenti többségét, a megoldás nem a demokrácia aláásása, hanem az, hogy a választók dönthessenek a továbbiakról.

A harmadik elképzelés a toryk legismertebb uniópárti politikusa, Dominic Grieve nevéhez kötődik. Eszerint a törvényhozás kötelezné Boris Johnsont, hogy kérjen halasztást a Brexitre.

Ennek kockázata, hogy Boris Johnson kikerülhetné azzal, ha új választást írna ki novemberre, és mire az lezajlik, már rég lejárt a határidő, így akár megállapodás nélkül is kikerülhetne az unióból az ország.

Ez a forgatókönyv elvileg lehetséges, mert az előrehozott választásokra hat hetet ad a törvény, vagyis még az október 31-i határidő előtt meg lehetne valósítani. A brit parlamenti törvény értelmében a következő választás 2022-ben lenne esedékes, és az ennél előbbi parlamenti választás kiírásához a 650 fős alsóház kétharmados többségének támogatására lenne szükség.

Amennyiben egyik megoldásra sem kerül sor, van még egy lehetőség. Eszerint a parlamenti többség dönthet úgy, hogy visszavonja a kilépési kérelmet, amelyre az Európai Unió Bíróságának döntése szerint egyoldalúan is lehetőség nyílik.

Ez nem mondana ellent a népszavazás eredményének, hiszen az tájékoztató jellegű volt, azaz nem kötelezte semmire a parlamentet vagy a kormányt, ráadásul a kilépés módját és idejét sem határozta meg.

E megoldás veszélye, hogy az unió bíróságának döntése értelmében ez az eszköz nem használható időhúzásra, azaz arra nem lenne lehetőség, hogy később ismét beadják az ország kilépési kérelmét.

Miért került csapdába az Egyesült Királyság?

Igen sok elmélet megjelent már arra vonatkozóan, hogy miért vetődött fel az Egyesült Királyság kilépésének gondolata, azaz honnan eredeztethető a brit különállás.

William Keegan, a brit pénzügyi újságírás doyenje, David Marsh, aki a jegybankvilág szakmai szervezete, az OMFIF (Official Monetary and Financial Institutions Forum) ügyvezető igazgatója, valamint Richard Roberts, a King’s College tanára „Six Days is September – Black Wednesday, Brexit and the making of Europe” című könyvükben egyenesen azt állítják, hogy a font elleni 1992 támadás, majd a brit deviza elbukása volt az az esemény, ami elvezethetett a 2016-os Brexit népszavazáshoz és az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépéséhez. 

Az elmélet szerint a Közös Piachoz, az Európai Gazdasági Közösséghez (EGK) majd az Európai Unióhoz (EU) mindig is világbirodalmi attitűddel álló Egyesült Királyság nagyon hosszú ideig alig valamit akart feladni különállásából.

Ennek a hozzáállásnak a megtörésére akkor nyílhatott volna lehetőség, amikor a korábban London által uralt pénzügyi világot feladva csatlakozott az európai árfolyam-mechanizmushoz (ERM). Ennek lényege, hogy a gazdasági és monetáris unió létrehozása érdekében a tagországok devizáinak árfolyamát egymáshoz kötik, s attól csak bizonyos – az ERM története során többször is változtatott – határok között térhet el az adott ország devizája.

A rendszer nagyjából jól is működött, és hosszas hezitálást követően 1990-ben Nagy Britannia is csatlakozott az ERM-hez. Éppen a csatlakozást követően került sor azonban a német egyesítésre, ami jelentősen megterhelte a német gazdaságot, s emelkedő kamatokhoz vezetett. Amíg a német kamatok 1989-ben három százalékponttal voltak az amerikai kamatok alatt, addig az egyesítést követően, 1992-ben pedig már hat százalékponttal meghaladták őket. Ez nagyon jelentős monetáris politikai fordulatot jelentett a transzatlanti térségben és különösen Európában.

Mindez azt jelentette, hogy az Egyesült Királyság csapdába került. Először is gyorsan csökkent a brit és a német kamatok közötti különbség, ami növelte a font sebezhetőségét.

Másodszor az infláció csökkenése miatt a reálkamatok emelkedni kezdtek, harmadszor pedig a font erősödött a dollárral szemben, ami a brit exportőrök helyzetét nagyban nehezítette. Ebben a helyzetben a Bundesbank a német problémák kezelése érdekében végre kamatot csökkentett, de csak minimális mértékben, azaz tovább nőtt a font sebezhetősége, ami jelzés volt a devizával spekulálók számára. Így 1992. szeptember 11-én ezt a pillanatot használták ki, s támadták meg fontot, sikerrel. Hiába csökkentette tovább a Bundesbank a német kamatot, s interveniált a Bank of England, a folyamat megállíthatatlan volt. A spekulánsok hat nap alatt padlóra küldték a fontot, hatalmas veszteséget okozva a brit jegybanknak, amelynek tartalékai teljesen kimerültek. Végül a font elhagyta az ERM-rendszert.

A könyv szerzői szerint az ERM-tagság, illetve annak csúfos vége alapvetően meghatározta ezt követően a brit hozzáállást a közös Európához. Azaz visszatértek külön állási politikájukhoz. Vagyis itt kezdődött az a folyamat, amely idén ősszel jó eséllyel az unió elhagyásához vezethet. A Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet honlapján megjelent könyvismertetés egy érdekes, de reálisnak tűnő elméletet vázol fel.