Nagy csapás lenne, ha a koronavírus miatt bezárulna a német, a román és az olasz agrárpiac

Elemzések2020. márc 16.Növekedés.hu

Nagy csapást mérne a magyar agrárgazdaságra, ha a koronavírus-járvány miatt hosszú időre visszaesnének, illetve leállnának a Németországba, Romániába és Olaszországba szánt termékszállítások. E három országba irányul ugyanis az éves magyar agrárkivitel csaknem 40 százaléka.

Rendkívüli mértékben függ a magyar agrárgazdaság a német, a román és az olasz piactól, mivel az évről-évre előállított hazai árufelesleg jelentős része e relációkban talál gazdára. Ezért komoly értékesítési zavarokat okozhatna, ha e három ország a koronavírus-járvány miatt olyan karantén intézkedéseket hozna, amelyek miatt az oda irányuló mezőgazdasági és élelmiszeripari áruszállítások jelentősen lassulnának vagy meghiúsulnának.

A 2019-es kiviteli statisztikák szerint Németország csaknem 1,46 milliárd, Románia mintegy 1,16 milliárd, Olaszország körülbelül egymilliárd euró értékű magyar agrárterméket vásárolt meg, és e tételek együttesen csaknem 40 százalékát tették ki a 9,39 milliárd eurós teljes éves agrárgazdasági kivitelnek.

Így e három ország a hazai agrárexport szerkezetében egyértelmű túlsúlyt képvisel, és komolyan befolyásolja a teljes magyar agrárium eredményességét is. Ebből is látszik, hogy a kontinensek közül a magyar agrárium számára Európa a legfontosabb, ahová a teljes agrárkivitel döntő hányada irányul.

A termékcsoportokat nézve a teljes hazai agrárkivitelben a gabonafélék állnak az első helyen, amelyek értéke a tavalyi exportban megközelítette az 1,4 milliárd eurót. Meghaladta az egymilliárd eurót a húsok és a vágási melléktermékek kiszállítása is, amelyek így a második helyet foglalták el a termékszerkezetben. Szintén jelentős – félmilliárd eurón felüli volt – az állati takarmányok, a különböző italok, az olajos magvak és a zöldségfélék kivitele is.

A statisztikák szerint a német piac tartósabb kiesése elsősorban a baromfi-, az olajosmag- és a gabonaszállításokat érintené, de több kisebb részarányú terméknél – például a meggynél és a paprikánál - is gondokat okozhatna.

Olaszország elsősorban a magyar gabonafélék és tejtermékek fő vásárlója, míg szezonálisan kiemelt célállomása a hazai bárányszállítmányoknak is, amelyek sorsa az idei húsvéti időszakban erősen kérdéses.

Románia pedig a magyar élősertések és sertéshúsok egyik legfontosabb vevőjévé lépett elő, és ez összefügg azzal is, hogy a szomszédos országban az afrikai sertéspestis (ASP) megjelent a haszonállattartó telepeken, ezért az ottani állatállomány jelentős részét ki kellett irtani.

Ha a legfontosabb országokban az áruszállításokat is nagymértékben korlátozó vagy megakadályozó karantén intézkedések születnének, valószínűsíthető, hogy az itthon beragadó árumennyiséget jelentős mértékben nem lehetne más célpiacokra csoportosítani, mivel az árumozgatás lehetőségei a mai helyzetben általában is nehezebbé váltak.

Ezért ágazati szereplők az itthoni termékkínálat növekedését és az árak csökkenésére vetítik előre, ha az export valóban komolyan visszaesne. Ez pedig súlyos ronta az agrárgazdasági szereplők jövedelmezőségi és eredményességi mutatóit.

Kérdés persze, hogy az itthon maradó termékekkel mennyi agrárgazdasági importárut lehetne kiváltani, ha egy időre a behozatal is jóval körülményesebbé vagy lehetetlenné válna.

Átmenetileg a magyar lakosság előrehozott élelmiszervásárlásai is növelhetik a belső keresletet és csökkenthetik a piaci túlkínálatot, de a mostani háztartási készletezések azt is jelenthetik, hogy a későbbi élelmiszerforgalom jelentősen visszaeshet.
A magyar agráriumnak nem csak rövid-, hanem hosszabb távon is létkérdés az export, mert az ágazat a hazai fogyasztásnál jóval több termék előállítására képes.

A mai teljesítmény körülbelül 15 millió ember éves élelmezéséhez elegendő, de az adottságok akár 30 millió vásárló ellátását is lehetővé tennék, ha a szektor szereplői megvalósítanák a szükséges hatékonyságjavító fejlesztéseket.
Ezért az export remélt bővülésével a hazai agrárgazdaság külpiaci kitettsége is tovább növekedhet, így a fenyegetettség is jóval nagyobb lehet, ha a maihoz hasonló egészségügyi krízisek lépnének fel, vagy például elfajuló kereskedelmi háborúk törnének ki. Ennek kivédéséhez egyes vélemények szerint további jelentősebb értékesítési csatornákat kellene kiépíteni, hogy a néhány ország túlsúlyát mutató, mai függőségi helyzetet enyhíteni lehessen.

E cél eléréséhez hozzájárulhat a kormány „keleti és déli nyitás” elnevezésű politikája, amely a magyar agrárexport növelését irányozza elő újabb régiókban is. Eddig azonban a törekvések nem jártak egyértelmű eredménnyel, mert a hazai kivitel sem az ázsiai, sem például az afrikai kontinensen nem bővült az elvárt mértékben, illetve az e régiókba irányuló agrárexportban nem látszik az egyértelműen felfelé ívelő trend.

Most azonban az agrárexport szempontjából sokkal nagyobb traumát jelentene, ha a koronavírus-járvány nyomán Európában komoly és tartós gazdasági recesszió kezdődne, és a hosszú távú piaci lehetőségek itt szűkülnének be igazán.

A számos eddigi karantén intézkedés, illetve egyes határszakaszok részleges vagy teljes lezárása egyelőre csak lassítja a kiszállításokat, de a komoly és tartós recesszió a járvány elmúltával is súlyos termékértékesítési nehézségeket okozhatna.