Az adatok időállapota: késletetett. | Jogi nyilatkozat

Nagyon fegyverkezik Magyarország

Elemzések2019. ápr. 7.D.P.

A hadfelszerelésre, a hadsereg megújítására tett erőfeszítéseivel, a Zrínyi 2026 programmal a régióban az élmezőnybe emelkedett Magyarország. Sőt arra is ígéretet tett, hogy 2024-re eléri a NATO által megkövetelt, a tagok bruttó hazai terméke (GDP) két százalékos katonai költségvetése szintjét.

Magyarország két évtizede tagja a NATO-nak, amely idén emlékezik meg fennállása 70. évfordulójáról. 

Kétségkívül a világ legerősebb katonai szövetségéről beszélünk. A NATO hadseregekben szolgáló katonák száma 3.163 millió volt 2018 végén. Összehasonlításként, tavaly év végén Kína hadereje 2.183 millió katonát, Oroszországé kevesebb, mint egymilliót számlált.

A 80-as évek közepén, a hidegháború egyik legintenzívebb időszakában a 16 NATO-tag összesen ötmillió katonát tartott fegyverben.

Noha Oroszország jelentős számbeli – egyes elemzők szerint a felszerelés mennyiségét-minőségét illetően is - hátrányban van a NATO-val szemben, ezt azonban nagymértékben ellensúlyozza, hogy itt egyetlen hadseregről, egyetlen, egységes parancsnoki struktúráról, utánpótlási rendszerről, viszonylag rövid utánpótlási vonalakról van szó. Figyelembe kell venni, hogy a NATO gerincét alkotó Egyesült Államokat többezer kilométer széles óceán választja el Európától, utánpótlási vonalai igen hosszúak. Emiatt is törekszik a NATO, az USA az orosz határhoz közeli térségekben, így Magyarországon is, helyi parancsnoki struktúrákat kiépíteni, nehézfegyver-raktárakat létesíteni, hogy egy esetleges konfliktus idején csak a katonákat kelljen mozgatni keleti irányban.

Legnagyobb hátránya a NATO-nak a katonai ütőképesség szempontjából a tagok sokfélesége – mind gazdasági, mind katonai értelemben.

A NATO-nak nincs közvetlenül hadereje, a NATO ütőképességét a tagállamok hadseregeinek általában a legjobb, a NATO alá rendelt szárazföldi, légi, haditengerészeti komponensei adják.

Parancsnoki struktúráik, elektronikus kommunikációs eszközeik a NATO egységesítési törekvései ellenére még nem teljesen azonosak.

Még nagyobbak az eltérések a hadfelszerelésben. Az európai, közvetlen NATO-alárendeltségbe tartozó szárazföldi erőkben például tucatnyinál is több különféle páncélost tartanak hadrendben. Sokan a hazait részesítik előnyben. A németek a Leopardokhoz, a franciák a Leclercekhez, a britek a Challengerekhez ragaszkodnak, ugyanakkor több NATO-tagállam is hasonló, amerikai, vagy nyugat-európai gyártmányú fegyverrendszereket használ. Itt a nemzeti, gazdasági érdekek, az érdekérvényesítés nagy súllyal esnek latba, hiszen a hadiipar, noha a súlya csökkenőben van más feljövő iparágakhoz mérten, sok államban még meghatározó fontosságú.

A fenti sokféleség lecsapódik a hadseregek ütőképessége szempontjából kulcsfontosságú háttér (hadtáp, műszaki-szállítási alegységek) tarkabarkaságában is. Az új tagokkal, amelyek általában nem a legfejlettebb politikai-gazdasági-katonai infrastruktúrával rendelkeznek, ezek a problémák jó ideig fennmaradnak.

A sokféleségben feszültségforrások rejlenek. Példa rá Görögország és Törökország, két NATO-tag, két nagyon különböző kultúra, történelmi sérelmekkel-gyökerekkel.

Gondokat okoz a volt szocialista, ma már NATO-tag országok szovjet-orosz eredetű fegyverzete.

Ennek aránya a nemzeti hadseregekben csökkenőben van, de még legalább egy évtizedig kell vele számolni. Magyarország az utóbbi években jelentős lépéseket tett hadereje átfegyverzésére, a szovjet-orosz eszközöktől való megszabadulásra. A szovjet-orosz eredetű lőfegyverek (például a Kalasnyikov automata karabély), tüzérségi eszközök más lőszert használnak, mint a nyugat-európaiak, ahol például a kézifegyvereknél elterjedt a 7.62x51mm-es úgynevezett NATO-lőszer. A szovjet-orosz harckocsilövegek, tüzérségi eszközök űrmérete is eltér a nyugatiaktól. Míg a NATO-ban a 120mm-es űrméretű harckocsilöveg az elterjedt, addig a szovjet-orosz közepes harckocsik a 125mm-es űrméretet használják.

Különböző típusú partneri kapcsolataival a NATO az évtizedek során globális szervezetté vált. Kiemelt partnerei a nyugati világhoz kötődő, nem NATO-tag államok, beleértve a távol-keleti Japánt, Dél-Koreát, Ausztráliát, Új-Zélandot, Afganisztánt, Pakisztánt, Irakot. Formailag még Oroszország is a NATO Békepartnerség Program (PfP) részvevője. Egyébként a Szovjetunió még 1954-ben, a Varsói Szerződés létrehozatala előtt akart csatlakozni a NATO-hoz, de a Nyugat nem vette komolyan, mint ahogy Mihail Gorbacsov, majd később utódja, Borisz Jelcin hasonló jelzéseit sem. Viszont a fennálló hatalmas feszültségek ellenére sem zártak be minden kommunikációs csatornát a NATO fő ellenfelének elismert Orosz Föderációval. Az Oroszország-NATO Tanács legutóbb 2019. január 25-én ülésezett.

A NATO, mint katonai-politikai szervezet egyben értékközösség is, a nyugati demokrácia alapelveire épül. Kelet-Közép-Európa 1991 utáni demokratizálási folyamataira a NATO-tagság ösztönző hatást gyakorolt, állapította meg egy 2006-os tanulmány.