Nem csak kampányfogás volt: bezárhatja a jegybankot az államcsődök országa
ElemzésekNem viccelt Javier Milei megválasztott, de hivatalba még nem lépett argentin elök: bezárja az ország jegybankját, és erről vitatkozni sem hajlandó. Így két lehetőség maradt: valutatanácsi rendszert vezetnek be, vagy ténylegesen az USA dollárt használnák, csak hát alig van nekik.
Az évtizedek óta a fedezetlen pénznyomásra épülő gazdaságú ország, Argentína lakossága megunta a sosem múló szegénységet, és olyan elnököt választott, aki az igazi, kemény kapitalizmussal kampányolt, az örökös inflációról pedig csak annyit mondott: bezárja a jegybankot, így nem lesz, aki fedezetlen pénzt nyomtasson.
Vége a pénznyomtatásnak
Úgy tűnt, hogy ez jó kampányfogás, de most, hogy megkezdte kormányalakítási tárgyalásait, a Reuters szerint Milei közölte: sok mindenről lehet tárgyalni, amikor a részleteket kidolgozzák, de a jegybank bezárása nem vitatéma, hanem eldöntött tény.
Ezek szerint így vagy úgy, de esélyt sem kap az infláció, hisz ha nincs jegybank, akkor pénzteremtés sincs.
Az új elnök december 10-én lép hivatalba, addig össze kell állítania kabinetjét, hogy rögtön hatékonyan megkezdhessék a kormányzást, ami egyfajta gazdasági rendszerváltással érne fel.
Az országnak van egy intézménye, amely a társadalombiztosítási, jóléti ügyekért felel, és elsősorban értelemszerűen itt volt szükség a fedezetlen pénzre, mivel az eddigi kormányok inkább
az inflációval végeztették el az ellátások elértéktelenítését, mint hogy kiadáscsökkentésbe fogtak volna.
Elkerülhetetlen megszorítások
Értelemszerűen a fedezetlen pénz nélküli világban döntő, hogy ezt az intézményt ki vezeti, hisz elkerülhetetlen, hogy a szociális rendszert is érintő reformokat vezessenek be, ha egyszer szigorúan véges lesz az elkölthető pénz mennyisége.
A költségvetés onnantól kezdve nem tud hiánnyal működni, hisz ezt senki nem finanszírozza. Erre a posztra már meg is van a jelölt, a Reuters szerint eleve mérsékeltebb tagok kerülnek a kormányba, mint az gondolták, mivel az elnöknek támogatásra van szüksége más politikai erők részéről is.
Nem lesz bűnbak
Így ugyanakkor érthető, miért ragaszkodik a jegybank megszüntetéséhez, vagyis a gazdaság dollárizáláshoz. Ha meghagyja a jegybankot, amely a saját fizetőeszközt kibocsátja, túl nagy lehet a nyomás egyik vagy másik tárca részéről, hogy több pénzt kapjon, mint amit a bevételek lehetővé tesznek. Ha nincs, aki pénzt bocsásson ki, nem kapnak, és ezért nem hibáztathatják az elnököt.
Valutatanácsi rendszer
A jegybank megszüntetése a legvalószínűbb forgatókönyv szerint valutatanácsi rendszer bevezetését jelentené (jelenleg Bulgáriában működik ilyen és kis eltéréssel Boszniában is). Ennek lényege, hogy
csak annyi belföldi fizetőközt hoz forgalomba, amennyi devizatartaléka van.
Miután a pénzmennyiség nem állandó, hisz hitelezés is van, ezt úgy valósítják meg, hogy a legszélesebb, M0 pénzmennyiség is valamivel alatta maradjon a devizatartalékok szintjének.
Így az önálló, fiat valutakibocsátás megszűnik, az új pénz korlátlanul devizára váltható, Argentína esetében ez célszerűen az USA dollár. Ennek a rendszernek azonban gátat szab az ország rendelkezésére álló dollármennyiség, beleértve a lakosság bankszámláján lévőt is. A régi valutát rendkívül rossz árfolyamon vagy egyáltalán nem váltják át, ami az egész gazdaságot teljesen új alapokra helyezi.
A veszteséges cégek nem tudnak tovább működni, az állam szociális kiadásai a töredékükre csökkennek: nőni csak akkor tudnak újra, ha
az új, hatékony rendszerben az első sokk után a gazdaság gyors növekedésnek indul, amire jó esély is van.
Közvetlen dollárhasználat
A másik lehetőség, hogy nem is vezetik be az új valutát, hanem a mögöttes dollárt kezdik használni. Az eredmény nagyjából ugyanaz, ugyanakkor egy ilyen nagy, 45 millió lakosú országban ez problémákat vethet fel, hisz muszáj egyeztetni az USA kormányával, és a jegybankjának szerepét betöltő Fed jóváhagyása is jól jönne.
Ennek persze most nincs akadálya argentin oldalról, miután Milei éles nyugatbarát fordulatot vett, és az Egyesült Államoknak is érdeke, hogy prosperáló országok legyenek a kontinensen, stabil társadalmi rendszerrel.
Privatizáció
Az elnök még kitűzte a nagyobb állami cégek privatizációját, különösen az olajvállalatét, amit ezután az állam nem tudna korlátlanul megcsapolni, ugyanakkor a privatizációból befolyó összeg egy indulótőkét adhat az államnak az új gazdasági modell megvalósításához.
Végül még a hitelezőkkel, elsősorban az IMF-el is meg kell egyezni: utóbbi egy ilyen stabil rendszert akár új hitellel is támogathat.
