Nőtt a tét az iráni konfliktusban

Az iráni vezetés joggal tart egyrészt attól, hogy külföldi segítséggel iráni területen hazai fegyveres csoportok felkelést szerveznek, illetve immáron attól is, hogy az amerikai és izraeli vezetés előbb-utóbb célba veszi a politikai vezetőket és likvidálja azokat. Ennek kapcsán az elsődleges kérdés a legfőbb vezetői tisztség utódlásának a kérdése. Iránban ez már évek óta politikai téma volt, és a 2024-ben helikopterbalesetben meghalt Ibráhim Ráiszit tartották a legfőbb esélyesnek. Ali Khámenei sajtóértesülések szerint jelenleg egy ismeretlen helyen, bunkerben tartózkodik és kerüli az elektronikus eszközök használatát, hogy az izraeli vagy amerikai hírszerzés ne szerezzen tudomást a hollétéről.

A 86 éves legfőbb vezető kijelölte a lehetséges utódokat, hogy ne alakuljon ki vákuumhelyzet esetleges halála esetén. Amikor Khomeini ajatollah életét veszítette 1989-ben, őt 24 órán belül megválasztotta a 88 tagot számláló Szakértők Gyűlése. A lehetséges utód lehet egy konkrét személy, ugyanakkor az is felmerült, hogy egy 3-5 fős testület lássa el a feladatot. Ez utóbbi azért is egy fontos opció, ha újabb és újabb vezetőket likvidálna Izrael és/vagy az Egyesült Államok, akkor ennek stabilizáló szerepe lehet az iráni politikában.

Olyan vélemények is vannak, hogy mivel Irán jelenleg háborúban áll, egy katonai vezető kerül ideiglenesen az államfői székbe, és ha a konfliktus lezárul, a Szakértők Gyűlése megválasztja Ali Khámenei utódját.

Ha személyekről beszélünk, akkor felmerül Modzstaba Khámenei, a jelenlegi vezető fia, továbbá Khomeini ajatollah unokája, Haszan Khomeini, és – többek között – a Szakértők Gyűlésének tagja, Mohszen Araki is. Egyes források szerint azonban a Khámenei által megnevezett három lehetséges utód között nem szerepel a fia. Khámenei megnevezte a jelenlegi katonai vezetők utódait is arra az esetre, ha újabb izraeli likvidálási hullámok következnek.

Az iráni vezetés számára kulcsfontosságú, hogy a jelenlegi háború narratíváját irányítsa, és ezen keresztül a maga oldalára állítsa a lakosságot. Az iráni társadalom az elmúlt években igen megosztottá vált, amely látható volt a 2022 szeptemberében kezdődő és nagyjából 2023-ban lezáruló ún. hidzsábos tüntetések során is. Az iráni rezsim az elmúlt két-három esztendőben az eddigi legsúlyosabb politikai és gazdasági válsággal nézett szembe. Ez utóbbi egyik jellegzetes fokmérője az energiaválság, az izraeli beavatkozás előtti napi kétórás áramkimaradás egy olyan országban, amely a világ legjelentősebb olaj- és földgázkészleteivel rendelkezik.

Az iráni rezsim a legtöbb arab köztársasághoz hasonlóan alacsonyan tartja és támogatja az az alapvető élelmiszerek árát, amellyel sikerült valamelyest megőrizni a stabilitást. Politikai értelemben azonban az egyik legnagyobb kudarcnak éppen öltözködési szabályok kikényszeríthetetlensége tekinthető.

A rezsim 2022-2023-ban próbált kemény kézzel fellépni az előírást megszegőkkel szemben, azonban mára Teheránban megszokottá vált a fejkendő nélküli hölgyek látványa.

Az országot ért támadás minden esetben a nemzeti összetartozás érzését fokozza. Ez megfigyelhető Irán esetében is, ahol múlt hét pénteken jelentős Izrael-ellenes, a teheráni vezetés által szervezett tömegtüntetésre került sor. Meg kell említeni, hogy ugyanazon a napon iraki síiták százezrei vonultak utcára olyan feliratokkal, hogy „Irán nincs egyedül”.

A rezsim ideológiájának 1979 óta része az Izrael- és Amerika-ellenesség, amely köré építi az iráni vezetés a narratívát. Az egyik legfontosabb szempont az Izrael és az Egyesült Államok által okozott igen jelentős katonai károknak a közvélemény előtti elbagatellizálása.

Például a június 22-én Fordótt amerikai nehézbombákkal ért támadással kapcsolatban az iráni vezetés úgy fogalmazott, hogy jelentéktelen károk keletkeztek a létesítményben, ugyanis készültek a támadásra, és mindent, ami jelentős, elszállítottak onnan.

Ezzel Irán egyszerre kifelé is üzen: a nukleáris programot bármilyen áron fenntartják, és ennek legitimitását a nemzetközi jogi normákban látják (a békés célú programhoz való jog). Kérdéses azonban, hogy Teherán az amerikai csapások hatására vajon nyíltan felvállalja-e a program katonai célját, amelyet jelenleg Ali Khámenei által szóban közzétett vallásos jogi véleményre (fatva) hivatkozva elutasít. A hivatalos iráni nyilatkozatok az Egyesült Államokkal és Izraellel szembeni ellenállásra, hivatkoznak, és ezzel sikeresnek próbálják beállítani Irán pozícióját a jelenlegi konfliktusban.

Az iráni vezetés az elmúlt hetekben több olyan iráni állampolgárt tartóztatott le, akik valamilyen kapcsolatot ápolnak/ápoltak Izraellel. Nyilvánvaló, hogy a Moszad ismételten kijátszotta az iráni hírszerzést, és már hónapokkal korábban készült a mostani akcióra.

Ennek tényét Irán nem nagyon tudja titkolni a hazai közvélemény előtt, azonban a rezsim világossá tette, hogy keményen fellép, és azok kivégzésétől sem riad vissza, akik együttműködnek Izraellel. Az iráni vezetés számára egy másik veszélyes pontot az ország különféle kisebbségei, és a köreikben működő nem állami fegyveres szervezetek jelentik.

Az ország lakosságának éppen több mint felét alkotják a perzsák, azonban mintegy 8 millióan vannak a kurdok, az azeri közösség pedig ennek nagyjából a kétszeresét teszi ki a belúcsok nagyjából 2-4 milliós közössége mellett. 2022 szeptemberében a tüntetések különösen a kurd és a belúcsi területeken váltak jelentőssé, olyannyira, hogy az iráni hatóságok a mai napig is csak részlegesen tudják az ottani helyzetet kontrollálni. Mindkét esetben fegyveres csoportok is működnek, amelyeknek kimondott célja a jelenlegi iráni vezetés megdöntése. Továbbá az iráni ellenzékhez köthető Mudzsáhedin-e Khalk (MEK) szervezet, – mintegy 10-13 ezer fegyveres –, ugyancsak kihasználhatja ezt a helyzetet a rezsim további meggyengítésére.

Kérdéses, hogy a mostani katonai konfrontáció milyen változásokat indít be Iránban, és hogyan sikerül fenntartani a rezsimet.

A szerző az MKI vezető kutatója.