Növekedés és fejlődés a gyorsuló vállalati felzárkózás kulcsa
ElemzésekA hazai kis- és középvállalatok termelékenységi felzárkózásával olyan mikroszintű vállalati fejlődés valósulhat meg, mely a vállalati hatékonyság minőségi szintugrását eredményeztheti. A hatékonyságnövelés évtizedek óta fennálló fékező erőinek oldása és akadályainak lebontása egyre sürgetőbbé vált. A növekvő beruházási ráta, a javuló mérethatékonyság és az erősebb innovációs kapacitások egysége megalapozhatja a bérek hasonló ütemű növelését az MNB 330 pontos Versenyképességi programjának KKV stratégiája szerint.
Induljunk ki a jól ismert, másfél évtizede hazánkban is érvényes KKV-küszöbértékekből. Magyarországon az Európai Unióval megegyezően a vállalatok több mint 99 százaléka kis- és középvállat. Munkaerőfelszívóképességüket tekintve a foglalkoztatottak 71 százaléka itt dolgozik, míg a hozzáadott érték előállításának mintegy feléhez járulnak hozzá és az export 20 százalékát adják. A magyarországi kis- és középvállalatok 95 százalékot meghaladó arányban hazai tulajdonú vállalkozások. A KKV-król szóló törvény (2004. évi XXXIV. törvény) az EU vonatkozó ajánlásának (2003/361/EK) megfelelően két kritérium, a foglalkoztatottak száma és a nettó árbevétel vagy mérlegfőösszeg alapján sorolja be a vállalkozásokat.
A besorolás Magyarországon torzítja a vállalatokról alkotott képet, hiszen a mennyiségi jellemzők gyakran nem párosulnak az egyes vállalati méretkategóriákban az EU szinten jellemző minőségi mutatókkal. A hazai vállalatok alacsonyabb árbevételt produkálnak, kevésbé termelékenyek, miközben nagyobb munkaerő- és költségráfordítással, tehát kisebb hatékonysággal működnek nyugat-európai társaikhoz képest.
Magyarországon a KKV vállalati méretskála egyik pólusán a 94 százalékos arányt kitevő mikrovállalatok állnak (a 650 ezer mikrovállalat több mint kétharmada 1 fős vállalkozás), míg a kisvállalatok középen 5, a közepes méretű vállalkozások a skála másik végén mindössze 1 százalékos arányt képviselnek.
Az egy fős mikrovállalatok a szektor hozzáadott értékének mindössze 10 százalékát állítják elő. A kis- és középvállalatok száma és a teljesítményt illető részesedés közötti aránytalanság önmagában is az egyértelmű dualitásra mutat rá, sőt azt is látnunk kell, hogy a nagyvállalati szektor nagyobb hányadát nem hazai tulajdonú vállalatok alkotják, hanem a náluk termelékenyebb, végletekig optimalizált folyamatokkal működő külföldi leányvállalatok.
Mi áll a számok mögött?
A kisebb vállalatméretből adódó rugalmasság és gyors reagálási képesség egy jól működő vállalkozás esetében is csak akkor tud kiteljesedni, ha minőségi dimenziókban is képes a vállalat magasabb szintre lépni. A dinamikusan előrehaladó külföldi vállalatok által diktált és a technológia újításokkal átszőtt versenykörnyezet ezt el is várja a piac szereplőitől. A hazai, főleg belföldre termelő vállalatok többségénél mégis szemléletbeli hiányosságok vannak, ami annál inkább igaz, minél kisebb a vállalat, s ez a vállalkozói kultúra terén erőteljesen megmutatkozik. Lássuk legfőbb külkereskedelmi partnerünk, Németország példáját, illetve a szomszédos Ausztriát viszonyításként.
A mögöttes okok szerteágazók kezdve az oktatástól, az intézmények minőségén át egészen a gazdaságtörténeti okokig. Ez utóbbi talán az egyik leginkább mellőzött, ugyanakkor nem kevésbé fontos szempont, hiszen piacgazdasági körülmények között csak 30 éve működik Magyarország, miközben tőlünk nyugatabbra már több, mint 70 éve adottak a piacgazdasági alapok. Az ottani vállalatvezetők generációkról generációkra örökítették és nemcsak örökölték a tudást, emiatt hatékonyabbak és kockázatvállalóbbak tudnak lenni, mint kelet-európai társaik. A helyzetet súlyosbítja, hogy a számos hazai tulajdonú sikeres, növekedésre alkalmas vállalat generációváltási problémákkal küzd és nincsenek felkészülve az Ipar 4.0 korszak kihívásaira. A vállalati felkészültség és a technológiai haladás követelményei között gyakran nagy a különbség.
Ha a gazdasági és technológiai folyamatokat előrevetítjük, akkor az innováció jelentőségét könnyen megérthetjük. Az innováció sok vállalatnál kifejezetten a túlélés eszköze lehet, amit a hazai vállalatok többsége még nem ismert fel – minden ötödik kkv innovál.
A kutatási és innovációs tevékenységek nemzetközi felmérések szerint is többnyire a külföldi vállalkozásoknál és néhány nagy magyar vállalatnál koncentrálódnak (gyógyszeripar, informatika, gépgyártás, járműipar), ami további megerősítést ad abban, hogy erőteljes szemléletformálás szükséges. Az állami környezet az innovációs hajlandóság és digitális technológiákra való nyitottság érdekében ösztönző erővel bír.
„Az MNB javaslata szerint az innovatív vállalkozói ökoszisztéma kialakítását nonprofit tanácsadó központok felállítása mellett az oktatási költségek levonhatósága támogatná. A KKV-k infokommunikációs fejlesztéseit az újonnan létrehozandó Neumann János Alap segítheti.”
A fellendülés kizárólag annyiban jelent lehetőséget, amennyit ténylegesen ki tudunk használni. A magyar gazdaság az Európai Unió átlagát meghaladó növekedést produkált, amely megőrzéséhez minőségi szintugrást kell végrehajtania.2014 és 2015 átlagában sikerült 7 százalék feletti termelékenységnövekedést elérnie a KKV szegmensnek, mely fenntartásával nyílhat meg az út a termelékenységi hátrány ledolgozására, valamint válhat kivitelezhetővé a tőke és a munka hatékonyabb, méretgazdaságos felhasználása a növekedési tartalékok kihasználása érdekében. Ehhez az uniós vagy egyéb forrásból finanszírozott fejlesztési programok adhatnak támogatást.
Könnyen beláthatjuk, hogy a vállalati hatékonyság irányába történő elmozdulás első lépése a veszteségek minimalizálása, mely veszteséges tevékenységek megszüntetését és átszervezést, illetve az erőforrások magasabb fokú kihasználását, hatékonyabb kombinációját is jelenti. Minőség- és hatékonyságközpontú szemlélet szükséges, amivel csökkenthetők a termelékenységi veszteségek. Az 1-2 fős vállalkozásoknál még a kötelező béremelések is nehezen kivitelezhetők. A kisebb vállalkozások nem a nagyvállalatokkal versenyeznek, hanem egymással, holott húzóerőt igazán a náluk nagyobbak fejthetnének ki, mellyel kihasználható lenne a magyar gazdaságba való erőteljes KKV-beágyazottság.
A fent leírtak megalapozzák, hogy a magyar gazdaságot idestova három évtizede jellemző duális gazdaságszerkezet mérséklése a középvállalati méretkategória irányába való eltolódással, jelentősen növelné a szektor versenyképességét.
„Az MNB Versenyképességi programja szerint a méretbeli konszolidációt a felvásárlások és fúziók megfelelő szabályozása segítheti elő. A beruházási aktivitás növelését és a fejlesztéseket támogathatja a beruházások levonhatósága a helyi iparűzési adó alapjából és azonnali elszámolhatósága a társasági adó alapjában. Emellett érdemes a legkisebb vállalatok fejlesztéseit is támogatni, melyre béremelési feltételhez kötött támogatási programot javasol a Magyar Nemzeti Bank.”
Ma olyan üzleti környezetben kell a hazai KKV-knak a munkaerőért versenyezniük, amelyben a külföldi tulajdonú nagyvállalatok gyakran kétszer magasabb bért fizetnek. A szektornak motivált, tehetséges, szakképzett munkaerőre van szüksége a technológiai lehetőségek minél teljesebben kihasználása (pl. digitalizáció, robotizáció) mellett.
„A kicsik jellemzően kevesebb állami támogatást tudnak igénybe venni fejlesztéseikre, emiatt a munkaerőpiaci esélyek közelebb hozása különösen fontos egy olyan környezetben, ahol a munkaerőpiaci kapacitások szűkülnek, így egyre erősebb lesz a verseny a (képzett) munkaerőért.”
A termelésben tevékenykedő KKV-k mindössze kis hányada használja a modern technológiát. Az MNB KKV stratégiája alapján a kezdeti fázisú innovatív vállalatok jövőbeli versenyképességét érdemben befolyásolja, hogy milyen feltételeket tud számukra biztosítani az állam.
A KKV szektor termelékenységének fokozására tett MNB intézkedési javaslatok közül kiemelhető a kkv-k bérfejlesztéseit beruházási vissza nem térítendő támogatással ellentételező javaslat, vagy a szociális hozzájárulási adó célzott csökkentése.”
Kulcsfontosságú, hogy az új technológiák és beruházások finanszírozása hatékonypénzügyi rendszer keretében és az EU források termelékenységnövekedésre való célzott felhasználása mellett valósuljon meg.
A fejlődés nélküli, mindenáron való vállalati növekedés zsákutcáját a neoliberális közgazdasági értékrend és a válság megmutatta. A korábbi helyzet elkerülése érdekében a vállalati hatékonyságnövelés gazdaságtörténeti gátjainak felszámolása és a minőségi javulás teremtheti meg a gazdasági felemelkedés tartós erőforrásait.
Szerző: Dr. Parragh Bianka
a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának tagja
