Nem megy ekkora fizetésemelés!

A Globális lassulás, kontra bérnövekedés konferencián azt mondta, a Videotonnál már érzik a világgazdaság globális lassulását. Ez miben mutatkozik meg?

A bővülési ütem csökkenése miatt az erőteljes és hosszú távú bérnövekedés nem fenntartható, legalábbis a Videoton, azaz a legnagyobb magyar tulajdonú vállalat menedzsmentjének véleménye szerint. De osztják ezt a nézetet más Fejér megyei, illetve székesfehérvári óriáscégek vezetői is. A globális lassulást már érzik a fejlett európai országok, visszaesett Kína gazdasági növekedése is, de óvatosabb fogyasztókká váltak a háztartások is. Ez tükröződik a Videotonnál is.

Mindezt abban mutatkozik meg nálunk, hogy az elmúlt pár esztendőben évente körülbelül 10 százalék körül növekedtünk, jó ha idén elérhetjük majd az 5 százalékos bővülést.

A forinterősödés elkerülése, továbbá a képzések és a munkakultúra fejlesztése lehet a megfelelő válsz a globális lassulásra.

Ennyire pesszimista?

Sőt! Még nem is említettem a kapuban toporgó Brexit-hatását, a Trump-kormányzat kereskedelmi háborúit, tehát azokat a tényezőket, amelyek visszavethetnek a fejlődésből, közvetetten a Videotonnál is. Ne felejtsük el, hogy elektronikai cég vagyunk és itt másként érezhető a gazdaság rezdülése.

Mire gondol?

A teljes magyar iparon belül, az elektronikai rész a legerősebb növekedést produkálja. Igaz ez a januári adatokra is, amelyek szerint a feldolgozóipari termelés 12 százalékát adó számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása több mint három százalékkal nőtt. A két legjelentősebb alágazat közül a híradástechnikai berendezés gyártása majdnem 10, az elektronikus fogyasztási cikk előállítása több mint 3 százalékkal bővült. Viszont ha a globális gazdasági folyamatok kedvezőtlenek lesznek, akkor messze nem lehet ilyen bővüléssel számolni.

Ez csak statisztika. Mit mutat a gyakorlat?

Például azt, hogy kevesebb elektronikai alkatrész érkezik külföldről, mint amennyit rendelünk. Az is figyelemre méltó jel, hogy a vállalatcsoport árbevétel-növekedése a korábbiakkal ellentétben ma már kevésbé az autóipari tevékenységnek köszönhető, hiszen világszerte csökkennek az újautó eladások. Nem vészharangot kongatok, de jobb reálisan nézni ezeket.

Mi lesz így a dolgozók bérével?

Ebben az évben ugyanaz folytatódik, mint tavaly.  A munkaerőhiány nem enyhül, sőt néhány százalékos emeléssel is számolnunk kell. A hazai béremelkedési ütem akár még versenyhátrányokat is előidézhet. Nálunk a holdingnál dolgozó több ezer alkalmazott ha nem lenne elégedett a fizetésével, már biztosan jelezte volna.

Be kell látni, hogy folyamatosan, azaz évről-évre nem lehet „tizenszázalékokkal” növelni a fizetéseket. Ez nem fenntartható, a versenyképesség csökkenéséhez vezethet.

Magyarországon 2016-ig a termelékenység növekedési ütemét követte a béremelkedés, azóta a termelékenységet meghaladó a mérték.

Ha már a versenyképességet említette, van oka a Videotonnak az aggodalomra?

Nyilvánvaló, mint ahogy a többi magyar tulajdonban lévő nagyvállalatnál, nálunk is volt némi lemaradás ezen a téren. Ezért a magyar tulajdonú cégeknél nagyobb mértékű növekedés volt, mint a multinacionális, hasonló méretű vállalatoknál. Ez a növekedés most még kitart, legalábbis úgy tűnik. Egyébként nem csak a munkaerő piaci kereslet határozza meg a növekedést, a versenyképességet, hanem a vállalati döntések is befolyásolják.

Miben?

A multiknak van jó pár alternatívájuk, velünk ellentétben. Nekünk nincs, Magyarországon kell boldogulnunk, egy nemzetközi cég bármikor kivonulhat. Nálunk ha kevesebb a dolgozó, akkor kevesebbet is gyártunk, a külföldiek meg elmennek máshová, ahol olcsóbb munakerőt találnak. 

Azt is látnunk kell, hogy a 70-80-as évekhez képest a GDP-arányos bérhányad az egész világon markánsan csökken.

Ennek ellenére Magyarországon az elmúlt pár évben gyorsan emelkedtek a bérek, noha azok szintje még mindig elmarad a fejlett országokétól.

Előadásában azt mondta, fejleszteni kell a munkakultúrát. Mire gondolt?

A munkához való hozzáállásról, a fluktuációról van szó. Például egy dolgozónál egy hónap a betanulási idő. Azonban ha ezután elmegy máshová, majd ezt követően is vált, az egyenlő a tragédiával, hiszen pont nem csinál semmit, azaz a termelékenységet hírből sem ismeri, a GDP-bővüléshez nulla százalékkal járult hozzá. Nem beszélve arról a rengeteg elvesztegetett tudásról, amelyet „beleöntöttünk”. De hatalmas a betanulási és a toborzási költség is. Persze relatív, hogy mit nevezünk fluktuációnak.

Mit nevez annak?

Erre mondok egy példát: adott egy olyan vállalat, ahol százan dolgoznak. Ebből 99 ember január elsején és december 31-én is ott van, ám akad havonta mindig egy, aki kilép, így helyette folyamatosan kell embert keresni.  Akkor ennél a cégnél hatalmas a fluktuáció mértéke. Ezért mi fokozottan ügyelünk a megtartásra.

Önöknél mekkora ez a mérték?

A holdingban legalább 20 jogi személyiségű vállat van, összesen több mint 7000 alkalmazottal. Dolgozóink 90 százaléka állandó, és nem tervez munkahelyváltást. Ez külön mérjük is, hiszen ez nagyon fontos versenyképességi tényező. A fennmaradó tíz százalék viszont olyan mértékben pörög, hogy ezért jelentős a fluktuáció. Ahogy az előbb mondtam, nehéz pótolni a kiseső munkaerő