Növekedés vagy fejlődés? – A GDP alkalmatlan a társadalmi haladás mérésére

Fontos ezért a társadalmi fejlődés, a haladás mérése is. A társadalmi haladás indexet a Social Progress Imperative nevű, Washingtonban bejegyzett, nem profit-orientált kutatószervezet széleskörű nemzetközi kutatóhálózatra támaszkodva méri. Tanácsadóik Michael E. Porter, a Harvard Business School és Scott Stern, az MIT professzora.

A kutatók a társadalmi fejlődést három fő és tizenkét részterületen, összesen 57 mutató segítségével elemzik, átfogó képet adva a társadalom állapotáról. Pontosabban arról, hogy a gazdaság eredményei mennyire tükröződnek vissza a társadalmi haladásban, az életminőségben, az embereknek nyújtott szolgáltatásokban. Nagyon fontos a kutatás szemlélete: nem a ráfordításokat, hanem az elért eredményeket méri.

A kutatás 2013 óta folyamatos, ezért időbeli összehasonlítási lehetőséget is kínál. Ebben az évben már 171 ország szerepel a mintában. A kutatók az adatokat nemzetközi adatbázisokra és kérdőíves felmérésekre támaszkodva határozzák meg. A mutatókra adható legmagasabb érték: 100.

Az általános helyezést 57 mutató értéke alapján számítják, de elkészítik a helyezéseket három vizsgált területre külön-külön is. Meg kell jegyeznünk, hogy az elemzett területek fontossága az általános társadalmi haladás szempontjából nem egyforma. Viszont a kutatók – ettől függetlenül – nem alkalmaznak súlyozást. Az 1-2. táblázatban a három területen elért általános, valamint legjobb és legrosszabb értéket, illetve pozíciót látjuk. A 3. táblázat pedig a jelen cikk szerzője által fontosnak ítélt mutatóra tartalmazza Magyarország helyezését.

1. táblázat. Néhány ország általános pozíciója a hozzá tartozó értékkel és a három részterületen elért pozíciók

A V4-ek és Ausztria mellett azért szerepel Norvégia is, mert a vizsgált 171 ország között ez az ország áll az első helyen 91,73-as általános pozíció értékkel és kiváló részterületi helyezésekkel. Norvégia után a második helyen Dániát, a harmadikon Finnországot a negyediken pedig Svédországot találjuk. Magyarország általános, 40. helyezése a vizsgált országok között a legrosszabb. Ausztria minden területen messze jobban teljesít, mint a V4-ek. Magyarország az alapszükségletek biztosítása területén éri el a legjobb, 87,73 százalékos értéket. A V4-ek között a cseh pozíciók a legjobbak. Fel kell figyelnünk arra is, hogy a jövő szempontjából kiemelkedően fontos területen: az emberi fejlődési, előre lépési lehetőségeknél a cseh adat közelíti az osztrákot. A 2. táblázatban azt látjuk, hogy a 3 fő területen belül Magyarország mely mutatókra érte el a legjobb és legrosszabb értéket és pozíciót.

2. táblázat. Magyarország legjobb és a legrosszabb pozíciói

A legjobb értékek és pozíciók között érdemes felfigyelni egy szociológiai jellegű adatra, amely szerint probléma esetén hozzáférhető nálunk a segítség. A két első helyezés pedig csak azt érzékelteti, hogy ezekre az értékekre elérjük a maximálisan adható 100 százalékot.

Viszont szöges ellentétben a két első és az egyetlen negyedik pozícióval az, hogy a lakhatásnál csupán a 109-dikek vagyunk. A lehetőségek között pedig a tudományos kutatás szabadságára értünk el rossz, 30,4 százalékos eredményt, ami csak a 125. helyre volt elég. A harmadik rossz adatunk pedig egy környezeti adat, az ólomnak való kitettség. Sajnos ennek részleteiről a tanulmány nem szól. Magyarország után egyébként az EU-ban csak Bulgáriát és Romániát találjuk (43. és 45. hely). Említettük korábban, hogy az egyes mutatók társadalmi haladás szempontjából való fontossága eltérő, viszont ez – súlyozás híján – nem tükröződik az általános pozícióban. Ezért a 3. táblázatban kiemelünk néhány, a fejlettség szempontjából fontos mutatót.

3. táblázat. Fontosnak tekinthető mutatók értéke és az elért helyezések a három vizsgált területen Magyarország esetén

A 3. táblázatból azt a következtetést szűrhetjük le, hogy néhány, a társadalmi fejlődés szempontjából fontos területen jobb a helyezésünk az általános helyezésünknél, ami arra mutat, hogy az általános helyezést néhány kevéssé fontos területen elért rossz pozíciónk „húzza le”. Megemlítem, hogy én e-mailben fel is vetettem ezt a problémát a kutatóknak, akik elismerték, hogy a „súlyozás” hiánya torzítást visz a kutatásba, de már dolgoznak a súlyozás bevezetésén. Ettől függetlenül megállapíthatjuk, hogy a kutatás legnagyobb előnye a több mutató szerinti összehasonlíthatóság, továbbá, hogy a döntéshozók képet kaphatnak döntéseik társadalmi hatásairól. Hiszen szemben a szokásos döntéshozói nyilatkozatokkal, hogy például mennyit költöttek adott évben adott területekre, ez a tanulmány ezen döntések eredményességét, hatékonyságát mutatja be. Ráirányítva ezzel a figyelmet arra, hogy egyrészt a ráfordításoknál fontosabbak az eredmények (következmények), továbbá, hogy a pusztán gazdasági adatokra támaszkodó GDP mutató használata nem elegendő egy ország fejlesztési stratégiájának megalapozásához.