Növekvő Észak-Dél ellentét az eurózónában: újabb német vezető hagyta ott az EKB-t

Elemzések2019. okt 2.Harsányi Péter

Az euróövezet irányításának mély megosztottságáról tanúskodik, hogy az Európai Központi Bank kormányzó tanácsából immár a harmadik német szakember távozik mandátumának lejárta előtt, tiltakozva az EKB irányvonala ellen. A Financial Times szerint az euró működése kapcsán egy "zavaró paradoxonnal" kell szembenézni: akkor javulhatna az eurózóna stabilitása, ha Németország elkezdene költekezni, ellenkező esetben ismét előtérbe kerülhetnek a valutaövezet strukturális problémái.

A német politikusok és közgazdászok híresek arról, hogy a jegybanki függetlenség dacára nyíltan bírálják az Európai Központi Bank (EKB) laza monetáris politikáját és egyéb nem-konvencionális intézkedéseit.

Legutóbb az EKB kormányzó tanácsának egy újabb német tagja, Sabine Lautenschläger 2 évvel a 8 éves mandátumának lejárta előtt lemondott. Lautenschläger ezzel a lépéssel fejezte ki a tiltakozását az ellen, hogy az EKB szeptemberben újraindította az eszközvásárlási programot és -0,5 százalékra csökkentette a betéti kamatlábakat.

Ezzel 2011 óta már három német EKB tag mondott le az összesen 25 fős tanácsból, mert nem értett egyet a pénzpolitika irányával. Az eurózóna többi országából delegált jelöltek közül eddig még mindenki kitöltötte a hivatali idejét.

A Financial Times írása szerint a húsz éves közös valuta működése kapcsán egy „zavaró paradoxonnal kell szembenézni”: akkor javulhatna az eurózóna stabilitása, ha Németország elkezdene költekezni. Ellenkező esetben ismét előtérbe kerülhetnek a valutaövezet strukturális problémái, aminek tükrében az Európai Központi Bank (EKB) újabb lazításra kényszerülhet. Utóbbi viszont tovább növelné az EKB Tanácsán belül a megosztottságot. 

A Financial Times cikke példaként hozza Matolcsy György e témában nemrég megjelent írását is. A brit lap kiemeli, hogy a Magyar Nemzei Bank elnöke a közös európai fizetőeszköz strukturális problémáira hívta fel a figyelmet, és úgy fogalmazott, hogy az EU-nak fel kellene ismernie az euró bevezetésének stratégiai hibáját.

A lap szerint a betéti kamatlábak további csökkentésének és a bejelentett serkentő intézkedéseknek következtében jelentős vesztesége keletkezik a német lakosságnak, mivel a megtakarításaikon nem tudnak értelmezhető hozamot elérni. Ez pedig különösen fontos az elöregedő német társadalom számára, mert így nem tudnak a nyugdíjas évekre megfelelően felkészülni.

Helmut Schleweis, a német takarékpénztárak szövetségének elnöke az EKB szeptemberi lépéseit például katasztrofális hatásúnak nevezte.

A német inflációs félelmek másfelől eltúlzottak. Az eurózóna inflációja ugyanis 2011 óta évente átlagosan csupán 1,1 százalékkal emelkedett.

Ezenfelül az EKB lazító intézkedéseinek hatására számottevően süllyedtek a német kötvénypiacon a hozamok. Következésképpen olcsóbbá vált a német államháztartás finanszírozása.

Figyelembe véve Németország recesszió közeli helyzetét és az egyre olcsóbb finanszírozási lehetőségeket, egy igen széles réteg arra szólította fel a német kormányt, hogy vezessen be gazdaságélénkítő intézkedéseket.

A nagyobb költségvetési költekezést indokoltnak tartja mellesleg a francia pénzügyminiszter, Bruno Le Maire, de hasonlóképpen vélekedett Dieter Kempf, az egyik legbefolyásosabb német üzleti lobbi-csoport vezetője is.

A fiskális lazító intézkedések hiányából arra is lehet következtetni, hogy a német kormányon belül sincs egy egyértelmű irány.

Angela Merkel pályafutása, valamint a CDU-SPD koalíció ugyanis vélhetően már nem tart sokáig – véli a lap.

A november elsejétől hivatalba lépő Christine Lagarde, az EKB új elnöke Mario Draghihoz hasonlóan nehéz helyzettel néz szembe.

Nemcsak a német tagok, hanem további 9 EKB Tanács tag ellenezte a szeptember 12-én bejelentett lazító intézkedéseket. Köztük volt az ausztrál, a francia, a holland, és német jegybankelnök is.

Több közgazdász szerint az EKB lazító intézkedései nemcsak az eurózóna bankjainak okozhatnak nagy veszteséget. Beláthatatlan következményei lennének tudniillik, ha a piac elkezdene félni attól, hogy az eladósodott országoknak több nehéz helyzetbe került bank számára is mentőcsomagot kellene biztosítaniuk.

Elméletileg a politikusok és az Európai Központi Bank között létrejöhet egy alku, miszerint az EKB monetáris politikája szigorodhatna, miközben a (német) költségvetési költekezés fokozódna.

Ellenkező esetben ismét előtérbe kerülhetnek a valutaövezet strukturális problémái, aminek tükrében az Európai Központi Bank újabb lazító lépésekre kényszerülhet. Utóbbi ráadásul rávilágítaná a figyelmet az EKB Tanácsának növekvő megosztottságára.