Nyugdíj: kiderült kik járnak a legrosszabbul

Miért nem a szenátorok pénzét vágják meg? Miért nem a fegyverekre, puskákra, tengeralattjárókra költött katonai kiadásokat csökkentik? Miért az idős emberek támogatását veszik el?

– tavaly a világ másik felén tömegekhez jutott el az a videó, amelyben egy thai nő ezekkel a szavakkal korholta a legújabb nyugdíj-intézkedéseket.

A délkelet-ázsiai ország korábban is hírhedt volt arról, hogy itt működik az egyik legrosszabb nyugdíj-rendszer a világon.

Hisz az alap-juttatás átváltva a havi 10 ezer forintot se éri el. Jó páran ennél többet kapnak, köztük például a nyugállományba vonult köztisztviselők, katonák és rendőrök, de így is tömegek kénytelenek fillérekkel beérni.

Ahogy arra egy ENSZ dokumentum is felhívja a figyelmet: Thaiföldön az idősek központi támogatása olyan alacsony, hogy az jóval az országos és a nemzetközi szegénységi küszöb alatt van.

Tavaly annyival súlyosbodott a helyzet, hogy egy új rendelkezés miatt az említett összeghez már csak az jut hozzá, aki bizonyítja, hogy rászorul.

Az, hogy az ázsiai országban a rendszer nem omlik össze kártyavárként az elsősorban annak köszönhető, hogy a thaiföldi társadalomban a gyermekek hagyományosan támogatják a szülőket idős korukban.

Csakhogy, amint a várható élettartam nő, a termékenység csökken, és a családok egyre kisebbek az idősek pénzügyi biztonsága egyre inkább veszélybe kerül.

A társadalmak ugyanis nem csak itt Európában öregednek el:

Thaiföldön a lakosság 21 százalékát teszik ki a 60 év felettiek, ez az arány pedig 2050-re már 38,5 százalékon fog állni az előrejelzések szerint.

A kanadai a Mercer vállalat, amely a világ 47 nyugdíjrendszerét szokta rangsorolni azt hozta ki, hogy van, ahol még a thaiföldinél is rosszabb a helyzet. A „szégyenlistájuk” alapján Argentínában, a Fülöp-szigeteken és Indiában áll a leggyengébb lábakon a nyugdíj-rendszer.

A Fülöp-szigeteken ugyan több reform is történt az utóbbi időszakban, nagyon mélyről kell felküzdjék magukat, hisz 2011-ben még a 60 felettiek közel 80 százaléka az államtól nem kapott pénzügyi támogatást. Pár éve ezt az arányt már sikerült lefaragni 37 százalékra.

Viszont fontos kiemelni, hogy a Mercer figyelme csak néhány afrikai országra terjed ki, emiatt a ranglistájuk nem teljes.

Míg a világban átlagosan négy idős emberből három kap nyugdíjat, addig a szub-szaharai régióban csak ötből egy.

Még ebben a térségben is kitűnik Libéria, amelynek a lakossága úgy fele akkora mint Magyarországé. Bár nincs még egy afrikai ország, amely ilyen régóta lenne független - hisz már 177 éve a maguk urai -, Libéria történelme mégse egy sikertörténet.

A tragikus állapotok részben visszavezethetőek az 1989-ben kitört polgárháborúhoz, amely után pár év alatt a GDP rekordgyors zuhanást produkált: hat esztendő alatt a gazdaság a tizedére zsugorodott. Azóta a nyugat-afrikai állam olyan gödörbe került, amelyből azóta se találják a kiutat.

A bevételeik nagymértékben függnek az olyan értékes erőforrásoktól, mint amilyen a vasérc is, ám a termelés túlnyomó része külföldi vállalatok ellenőrzése alatt áll.

Libériában az idősek anyagi támogatására GDP-arányosan kevesebbet költenek, mint bármelyik másik szub-szaharai országban.