Retteg a háborútól? - A pszichiáter szerint ez normális

Most, hogy a járványtól való szorongás végre alábbhagy, kezdenénk fellélegezni, és még a tavasz közeledte is optimistábbá tenné a hangulatunkat, egy másfajta szorongás lesz úrrá rajtunk: a háborútól való félelem. Ez a legtöbb ember számára ismét csak egy ismeretlen dolog, hiszen generációk nőttek fel békében Európában.

A pandémia és a háborús helyzet sok szempontból hasonló – magyarázza Mészáros Gergely. Mindkettőre a történések feletti kontrollvesztettség a jellemző, az embereken eluralkodik a bizonytalanság érzése, nem tudjuk, hogy mivel is nézünk szembe, magunkat és szeretteinket is veszélyben érezhetjük. Mivel az egész helyzet új és ismeretlen, nincsen bevált megküzdési stratégiánk, eszközeink a stresszkeltő eseményekkel szemben.

A háború potenciálisan ugyan a járványnál komolyabban veszélyezteti az egzisztenciánkat, a jólétünket, az egész ismert világunkat, ugyanakkor, ha – mint ahogyan ezt reméljük – a helyzet nem eszkalálódik, a mindennapi életünket tovább tudjuk élni úgy, ahogyan megszoktuk.
Ebben a helyzetben teljesen természetes, hogy szorongunk, az lenne a furcsa, ha nem szoronganánk – mondja a szakember. Ez az érzés önmagában nem kóros,

az aggodalom mértéke azonban nagyon nem mindegy: hogy mennyire utalja az életünket, a mindennapjainkat, mennyire tudjuk a hétköznapi feladatainkat ellátni, és hogy összességében milyen a szubjektív hogylétünk.Ennek érdekében azonban sokat tehetünk. A hírforrások megválogatása, az álhírek tudatos szűrése, a hírfogyasztási idő behatárolása minden stresszkeltő életeseménynél, így most is nagyon fontos – mutat rá Mészáros Gergely.

Ha a mindennapunkba be tudunk iktatni kétszer 10 percet, amikor kizárólag olyasmivel foglalkozunk, ami érzelmileg feltölt, már sokat tettünk a lelki egészségünk megőrzéséért.A pszichiáter szerint teljesen természetes, hogy – miként azt a járványban tettük –, a háborús eseményeket is megpróbáljuk értelmezni, hiszen a megértésre való törekvés az emberi működés egyik alapvető mozgatórugója.

Ezért is lett az elmúlt időben annyi virológus, most pedig válnak sokan külpolitikai szakértőkké. Információval agyonterhelt világunkban azonban elengedhetetlen, hogy az elméletek olvasása és esetleg a sajátok gyártása közben saját magunkra is figyeljünk. Arra, hogyan érint minket, milyen érzéseket kelt bennünk mindaz, amit látunk, olvasunk, tudjuk, hogy a félelem, a harag, esetleg a gyűlölet vagy a bizonytalanság természetes érzések. De mindenképpen lassítsunk le, és nézzük meg, hogyan vagyunk, és mit tehetünk saját magunkért.

Mészáros Gergely azoknak a reakcióit is teljesen természetesnek tartja, akik szerint nincs itt semmi probléma. A tagadás ugyanis lehet a gyász folyamatának az első lépcsője is, amit nem csak akkor élhetünk meg, amikor elveszítünk egy számunkra fontos embert, vagy magunk kapunk halálos diagnózist. Ugyanezen a folyamaton megyük át akkor is, amikor valakinek vagy valaminek az elvesztésétől félünk, például attól szorongunk, hogy a háború alapjaiban rengetheti meg, sodorhatja veszélybe az életünket.

Ez esetben is lehet az első érzelem a tagadás, majd jöhet a düh, a depresszió, végül pedig a megbékélés, a továbblépés és feldolgozás. A végső stádiumhoz pedig akkor is eljuthatunk, ha elhúzódó lesz a háborús helyzet, és meg kell birkózni esetleg azzal, hogy ezzel tartósan együtt kell élnünk. Az, hogy egyesek egészen sötét jövőképet vizionálnak, szintén érhető a szakember szerint.

Mészáros Gergely szerint most, amikor várhatóan rengeteg menekült fog érkezni hozzánk,

a szorongás legyőzésének az egyik jó módja, ha valamilyen segítésbe fordítjuk a rossz érzéseinket. A részvétel a humanitárius akciókban akár személyesen, akár anyagi hozzájárulással jó érzéssel tölthet el, akár átmenetileg is.