Rosszul állnak az ukránok, ha nem változik a helyzet, új célok után nézhetnek az oroszok – térképen Szeverodonyeck ostroma

Nehezen indult be az orosz hadigépezet

Több mint három hónapja tart Ukrajnában az elmúlt évtizedek legnagyobb európai háborúja. A II. világháború óta nem látott intenzitással zajló harcok óriási pusztítást hagynak maguk után és emberek milliói kényszerültek az otthonuk elhagyására.

A február 24-én kirobbant háború váltakozó sikerekkel zajlott eddig, és a háború első hónapjában az orosz hadigépezet fogaskerekei csak nagyon nehezen indultak be, míg az ukrán védelem határozott szervezettséget mutatott. Az utóbbi hetekben azonban jelentősen megváltozott a helyzet és komoly orosz előretörésnek lehettünk szemtanúi.

Többszörös túlerő

Az orosz offenzíva március végétől kezdve fokozatosan egyre inkább a Donbasszra koncentrálódott, ahol az oroszok láthatóan rendezni tudták a soraikat és bár lassan, kilométerről-kilométerrel, de folyamatosan képesek voltak előrenyomulni.

Mostanra többszörös túlerőbe kerültek a térségben az ukrán véderőkkel szemben. Egyes becslések akár 7-10 szeres orosz túlerővel számolnak és négyszeres orosz tüzérségi fölénnyel. Hogy pontosan mekkora az orosz fölény, arról persze biztosat mondani lehetetlen, de annyi bizonyos, hogy a hadtudomány jelen állása szerint a támadónak legalább háromszoros túlerőben kell lennie ahhoz, hogy sikeresen meg tudjon szállni egy területet, ezzel pedig vélhetően rendelkeznek az oroszok.

A tüzérségi fölény egyébként döntő fontosságúnak bizonyul jelenleg. Az orosz csapatok támadását rendre brutális tüzérségi támadásokkal készítik elő és a támadás megindulását követően is jelentős az orosz tüzérségi támogatás (habár olyan hírek is érkeztek, hogy néha annyira túlzásba viszik az oroszok, hogy a sajátjaikra is lőnek és sok orosz- illetve szakadár katona baráti tűzben esik el).

Lépésről-lépésre készítették elő

Bárhogyan is, de az oroszok módszere eddig sikeres, ennek köszönhetően a Donbassz részét képező Luhanszk megye (körülbelül egy magyar tiszántúlnyi méretű terület) 95 százaléka orosz megszállás alá került. Valójában két szomszédos, Donyec-parti nagyváros, Szeverodonyeck és Liszicsanszk áll csupán az orosz offenzíva útjába, és azok megszállása után az egész megye orosz kézre kerülhet, illetve minden akadály elhárul az átfogó, Donyeck megye ukrán ellenőrzés alatt álló részei ellen indított offenzíva elől.

A háború előtt százezres lakosságú Szeverodonyeck ostromát fokozatosan heteken keresztül készítették elő. Lépésről-lépésre megszállták a környező településeket, majd csak ezekután indították meg az ostromot. Mivel így az orosz haderő mögött nincsennek ukrán egységek, az utánpótlási vonalakat most képesek biztosítani az oroszok, ami döntőnek bizonyulhat számukra, és így elkerülhetik azt a kudarcot, amit Észak-Ukrajnában elszenvedtek.

Harcok a Donyec-medencében; Forrás: saját gyűjtés

Orosz kézen a városközpont

Jelenleg Szeverodonyeck nagyrésze, többek közt a városközpont is már orosz kézen van. Most a város külső, a Donyec folyó felé eső részein zajlanak a harcok, ahol az ukránok hasonlóan Mariupolhoz ipari létesítményekbe vették be magukat. A városért így gyakorlatilag utcáról utcára küzdenek meg, de az ukrán védők kitartása ellenére az oroszok állnak nyerésre a településen.

Szeverodonyeck ostroma, az oroszok által megszállt területeket halvány piros szín jelöli; Térkép forrás: Google Maps; Forrás: saját gyűjtés

Nehezített terep

Szeverodonyeck ostromával kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy ezen a területen már a 2014-’15-ös háború során is súlyos harcok zajlottak, de akkor visszaszerezték az ukránok a települést és a mai szakadár köztársaságok határaiig szorították vissza az oroszok támogatta szakadár erőket. A térség azonban ezután is egy háborús tűzfészek maradt, ahol folyamatosak voltak a kisebb-nagyobb összecsapások a szakadárok és az ukránok között, emiatt az itteni nagyvárosokat és környéküket számos katonai védművel látták el az ukránok. Mondhatni évek óta készülnek rá, hogy szükség esetén megvédjék ezeket a városokat, a háború kitörése óta pedig nyilvánvalóan fokozták ezt a készültséget, így Szeverodonyeck nagyon nehéz terep, ezt figyelembe kell venni az orosz előretörés értékelésekor.

Hetekbe is telhet Liszicsanszk megszállása

Ha az oroszok megvetették a lábukat Szeverodonyeckben a következő lépcső a folyó túlpartján fekvő Liszicsanszk elfoglalása lesz. Ez rendkívül nehéz feladatnak ígérkezik, figyelembe véve, hogy át kell hozzá kelni a Donyec folyón, amin a hidakat már felrobbantották. Ezt nyilván az oroszok is látják, ezért több irányból is megindultak a folyó nyugati partján Liszicsanszk felé. Mostanra elég közel jutottak a városhoz, de körbezárniuk még nem sikerült. A Liszicsanszkot védő ukrán csapatok utánpótlásának a fő vonala a Bahmut városát Liszicsanszkkal összekötő autóúton keresztül fut. Az oroszok elsődleges célja amellett, hogy megszállják a Liszicsanszk környéki településeket, ennek az autóútnak az ellenőrzése, vagy Bahmut teljes megszállása. Az autóutat egyébként mostanra elérték az orosz csapatok egy ponton, így az ukrán utánpótlási vonalak működtetése valószínűleg egyre nehezebb lesz.

Liszicsanszk és Szeverodonyeck térsége, a bekarikázott városok orosz megszállás alatt állnak, a pirossal jelölt autóút az oroszok célpontja; Forrás: saját gyűjtés

Ez a feladat azonban nem könnyű és Szeverodonyeck ostromából kiindulva akár hetekig is eltarthat.

Forró pontok

A háborúnak persze emellett is vannak forró pontjai. Jelenleg Harkov és az orosz határ között zajlanak intenzívebb harcok. Itt gyengébb az orosz jelenlét és az ukránok sikeres ellentámadást hajtottak végre korábban. Jelenleg úgy tűnik kissé beálltak a frontok. Az oroszoknak ez a helyzet viszonylag kedvező, mert pillanatnyilag láthatóan nem akarnak komolyabb erőforrásokat Harkov térségére vesztegetni. Így ha egy helyben tudják itt tartani az ukránokat, számukra most az is elegendő, hiszen nem kell felaprózni az erőiket, viszont lekötik az ukrán hadsereg egy részét.

Hasonló a helyzet Mykolaiv és Herszon között. A sikeres ukrán ellentámadást az oroszok egy ponton megfékezték és azóta szinte állóháború alakult ki. Az oroszok nem fektetnek itt sem különösebb energiát az előretörésbe, ellenben komoly védműveket építenek ki Herszon térségében. Ez arra mutat, hogy itt is a cél jelenleg csupán az ukránok feltartóztatása.

Kissé más a helyzet Herszontól északra, a Dnyeper folyó nyugati partján. Itt az orosz offenzívát állította meg sikeresen az ukrán ellentámadás. Az orosz erők célja az volt, hogy a Zaporizzsja alatti víztározót megkerülve bekerítsék Zaporizzsját. Ezt egyelőre az ukránok megakadályozták. Az oroszok azonban ebbe a térségbe se fektetnek jelenleg különösebb energiát. A frontvonalak kissé itt is megmerevedtek.

Ennél komolyabb forrópont alakult ki Szlavjanszktól északra, Lymantól délre, kissé nyugatra. Itt van egy intenzívebb orosz csapatmozgás. Komolyabb sikereket eddig nem sikerült elérniük, de folyamatosan növelik ebben a térségben is az ellenőrzésük alatt álló területek méretét. Itt valószínűleg Szlavjanszk ostromát készítik elő.

Térkép az Ukrajnában zajló háborúról és a hozzá tartozó jelmagyarázat; Forrás: saját gyűjtés

Ha nem változik a helyzet, bajban lehet Ukrajna

Ez a helyzet pedig mindent összevetve jelenleg kedvezőtlen Ukrajna számára. Ha nem történik fordulat, magyarul továbbra is halad a lassú, de biztos orosz offenzíva a Donbasszban, miközben az ukrán csapatok nem tudnak áttörni a fent megjelölt forrópontokon, akkor csak idő kérdése és Donyeck megye is orosz kézre kerülhet Luhanszk oblaszty-hoz hasonlóan.

Ezután pedig az oroszok új célok felé fordulhatnak, ami akár Harkov; akár Zaporizzsja; akár Mykolaiv, majd utána Odessza is lehet (bár ez utóbbira addig kis esély van, ameddig Zaporizzsja és Harkov keleten tartja magát).

Az ukránok lehetőségei azonban egészen szűkösek. A hónapok óta tartó háború kezdi felőrölni a tartalékaikat és a mostani orosz sikerek valószínűleg a morálra is rossz hatással vannak.

Partizán akciókkal próbálkoznak

Emiatt az ukránok jelenleg partizán akciókkal próbálkoznak a háború elején orosz kézre került Melitopol térségében, valamint a nyugati fegyverszállítmányokban bíznak.

A partizán akciók nyilván megkeserítik az oroszok életét, de komolyabb sikerre eddig nem vezettek. Ellenben arról hallani, hogy a partizán tevékenység felszámolására brutális lépéseket tettek a helyi orosz erők, ezt pedig megsínyli a lakosság.

Időigényes egy fegyverrendszer integrációja

A nyugati fegyverszállítmányok eközben folyamatosan érkeznek, ami nagyon megnehezíti az oroszok dolgát, de kérdéses, hogy ezek a fegyverek megváltoztatják-e a háború kimenetelét, vagy csak elnyújtják azt. A nyugatról kapott öreg szovjet fegyvereket nyilván könnyen tudták integrálni a haderejükbe az ukránok, de kérdéses, hogy a modernebb nyugati fegyverrendszerek esetében ez mennyire lehet sikeres. Egy modern új tüzérségi eszköz, például az ukránoknak beígért (és hazánk által is megvásárolt) Pzh 2000-es nem csupán egy önjáró löveg, hanem egy komplex rendszer, és ahhoz, hogy a képességeit ki lehessen használni komoly kiképzés, különböző felderítő radarok, felderítő rendszerek, meteorológiai berendezések, tűzvezető rendszerek szükségesek, illetve egy olyan harcvezető rendszer, amibe integrálni tudják a fegyverrendszert. Mindezt beszerezni, kiépíteni, üzemeltetni nem kis munka és hosszú felkészülést igényel, ez pedig csak egyetlen példa, de más komolyabb, a vállról indítható rakétákon túlmutató fegyverrendszerekre is igaz. Nem véletlen, hogy egy komoly haderőfejlesztés esetén egy eszköz beszerzésekor, már az eszköz megérkezése előtt akár évekkel elkezdi az adott hadsereg a felkészülést az eszközök fogadására és az eszköz megérkezése után még további egy-két évbe telhet, mire elérik vele a teljes készültségi szintet.