Több milliárdnyi arany várja, hogy valaki megtalálja

Csupán egyetlen szavába kerülne és elhagyhatná a börtönt, a hetven éves Gregory Thompson azonban inkább makacsul hallgat. Immáron hét éve gubbaszt a rácsok mögött és minden egyes újabb napért, amit hallgatással tölt kap egy ezer dolláros büntetést. A bírságok 2015 vége óta alaposan feltorlódtak: együttesen több mint 2,1 millió dollárt tesznek ki.

Thomson azzal húzta ki a gyufát, hogy a csapatával annak idején rátalált az egyik legnagyobb kincsre, amely az óceán mélyén feküdt.

Az SS Central Americát Aranyhajónak is szokták hívni. Amikor odaveszett az 1850-es években kis híján az egész amerikai gazdaság bedőlt. A katasztrófa miatt mintegy három tonna arany merült el a habokban. Hogy Thompson a roncsok közül mennyi kincset hozott fel a felszínre az máig nem világos, mindenesetre hiába akarnak számon kérni rajta 500 érmét, ő inkább vállalja a börtönt, mint hogy kiadja a titkát.

Mint a példáján is látszik a modern kincsvadászok élete nem könnyű. Csak azért mert valaki rátalál egy "aranybányára", az nem jelenti, hogy meg is tarthatja a kincset.

Az ENSZ becslései alapján világszerte úgy három millió felfedezetlen hajóroncs fekszik a tengerek és az óceánok fenekén. Közülük legalább száznál a rakomány értéke meghaladja az 50 millió dollárt vagyis a 18 milliárd forintot. Van egy-két egészen nagy zsákmány, amelyre még senki nem tudott lecsapni:

például az 1694-ben elsüllyedt HMS Sussex 3,1 milliárd dollár értékű arannyal együtt tűnt el a Gibraltári-szoros közelében.

Hogy egy-egy megfeneklett fregatt mai áron mennyit ér arról ritkán nyilatkoznak a szakértők, mivel félnek tőle, hogy kincskeresők garmadája indul útnak, ha meghallják, hogy mekkora értékek lapulnak a vízfelszín alatt és tönkreteszik az értékes leleteket.

A koronavírus járvány alatt eleve reneszánszát élte az illegális kincsvadászat: Törökországban ezrével kezdték el keresni a pandémia alatt az értékes értéktárgyakat. Bár akik megkerülik a törvényeket azok általában földbe ásott kincseket keresnek. A tengeri kutatások kevésbé vonzóak mivel roppant költségesek.

A finanszírozásuk milliókba kerül: míg a szárazföldön néha elég egy fémdetektor és egy jó ásó is, addig a vízen felkészült búvárokra, radarokra van szükség, és a roncsok kiemelésénél már az acélkábelek sem elég jók.

Helyette speciális magas szakítószilárdságú Dyneema kábeleket használnak.

Amerikában erre a területre specializálódott vállalatok foglalkoznak a nyílt vízi kincskereséssel, viszont aki abban gondolkodik, hogy esetleg beszállna egy hasonló társaságba annak most szólunk: ez egy borzasztó üzlet. A kincskereső cégeknél kevés rosszabb helyre tudjuk tenni a pénzünket.

A Columbus-America Discovery Csoport például Dél-Karolina partjaitól nem messze hiába hozott a felszínre 40 millió dollár értékű aranyat, végül ahogy egy befektető elmondta: a pénzük teljes egésze elment a pereskedésre.

Az amerikai és brit társaságok, akiknek a jogelődjei 135 éve biztosították az aranyat ugyanis kikövetelték maguknak a kincset.

Mindez majdhogy nem a megszokott eljárásnak számít. Az egész ágazat legnagyobb szereplője az 1994-ben megalapított Odyssey Marine Exploration vállalat is néha tilosban járt, csak hogy nagyobb hasznot tudjon lekanyarítani magának.

Volt hogy miután rátaláltak egy roncsra, benne 500 millió dollárt érő arannyal és ezüsttel, nem voltak hajlandó megmondani, hogy pontosan melyik hajóból származik a nagy fogás, helyette elkezdték feltölteni a felhozott kincsekkel a raktáraikat.

Csakhogy a spanyolok megneszelték, hogy mindez őket illetné.

Jól is sejtették: a csillogó érméket és rudakat eredetileg a Nuestra Señora de las Mercedes nevű spanyol fregatt szállította, amely Portugália közelében veszett oda még 1804-ben.

A pereskedés végül oda vezetett, hogy az Odyssey vállalatnak nem csak hogy át kellett adnia a felhozott kincseket Spanyolországnak, de ráadásul még egy 1 millió dolláros büntetést is a nyakukba varrtak.

Mindezek fényében talán nem is annyira meglepő, hogy pár hónapja az amerikai cég bejelentette: teljesen felhagynak a kincskereséssel.

Mivel nem éri meg felhozni, az a sok dollármilliárdokat érő arany, amely a tengerek és az óceánok fenekén fekszik, minden bizonnyal még igen sokáig ott is fog maradni.