Sok terrorista számára nyújt inspirációt Anders Breivik

2011. július 22.

2011. július 22-e sötét napként vonult be a norvég történelmébe. A Breivik által elkövetett terrorcselekmények a második világháború óta nem látott pusztítást hoztak az országba, a társadalom számára olyan jelentőséggel bírnak a vérfagyasztó események, mint az Egyesült Államokban szeptember 11-e, vagy a spanyolok számára a 2004-es madridi merénylet.

Breivik először bombát robbantott Oslo kormányzati negyedében, melynek következtében nyolcan vesztették életüket. Ezt követően a negyven kilométerre lévő Utoya szigetére vezetett, ahol akkor éppen a Munkáspárt fiatalsági mozgalmának éves nyári táborát rendezték. A szigetre rendőri álruhában jutott be, itt aztán lemészárolt 69 embert, az áldozatok közel fele, 32 kiskorú volt.

A tömeggyilkos hátrahagyta több mint 1500 oldalas kiáltványát, melynek utolsó részében stratégiai és operatív útmutatást nyújt azon „militáns nacionalisták” számára, akik hozzá hasonló nézeteket vallanak és készek ezen nézetek mentén ártatlan emberek életét elvenni.

Ebben egészen a különböző álruhák elkészítésétől a házi robbanószerek gyártásáig részletesen bemutatja, hogyan válhat valaki tömeggyilkossá.

„Az egyetlen igazi inspiráció Breivik volt”

2019. március 15-én egy ausztrál férfi, Brenton Tarrant az új-zélandi Christchurchben végzett 51 emberrel miután berontott két mecsetbe és ott lövöldözésbe kezdett. Tarrant elmondása szerint felvette a kapcsolatot Breivikkel a terrorakció előtt, azonban ez nem valószínű, a norvég tömeggyilkos ügyvédje szerint a börtön szigorúan ellenőrzi, kivel kommunikál az elítélt.

Ennek ellenére a cselekmény végrehajtásában felfedezhetünk számos arra utaló jelet, hogy Tarrant a 2011. júliusi terrorakcióból meríthetett ötleteket.

Ilyen például, hogy folyamatos mozgásban több célpontot is kiszemelt, a rendőrök egy harmadik mecset felé tartó úton tartoztatták fel a gyilkost. Breivikhez hasonlóan a lőfegyverek mellett Tarrant is készített robbanószerkezeteket, ezeket azonban nem sikerült felhasználnia. A felkészülésben is a norvég tömeggyilkos mintáját követte, edzőterembe járt, fejlesztette fegyverhasználati képességeit, álruhát viselt, valamint fegyvereire különböző szlogeneket vésett – akárcsak Breivik.

Európai kötődések

Habár a christchurch-i mészárlás a leghíresebb olyan terrorcselekmény, melynek során egyértelműen kimutatható Breivik hatása, számos eset történt Európában is – még ha ezek általában sikertelenek is voltak –, mely valamilyen formában kötődik a norvég tömeggyilkoshoz.

2012-ben egy 29 éves cseh férfit tartóztattak le a hatóságok, miután gyanús lett, hogy „Breivik” felhasználónéven osztja meg radikális nézeteit az interneten. A házkutatás során több házilag készített robbanószerkezetet és fegyvert is találtak nála, az, hogy ezeket hol és ki ellen akarta bevetni, nem derült ki.

Szintén 2012-ben egy lengyel vegyész, Brunon Kwiecien tervezett robbantásos merényletet elkövetni a lengyel törvényhozás alsóháza, a Szejm ellen. A támadást a költségvetési vita idejére időzítette volna, ekkor szinte minden neves politikus a parlamentben tartózkodott, melyet Kwiecien négy tonna robbanóanyaggal akart a magasba repíteni.

Ez volt az első olyan eset, melyben Breivik mintájára próbáltak meg állami intézmények ellen terrorakciót véghez vinni.

Egy ukrán tanuló 2013-ban megölt egy idős muszlim nőt, valamint számos bombát helyezett el több mecset körül napokkal azután, hogy Nagy-Britanniába érkezett. A fiatal Breivik megszállottja volt, noha módszereiben kevésbé hasonlított a norvégra.

Ezek mellett még számos terrorcselekmény esetében kimutatható volt Breivik inspirációja Belgiumtól kezdve egészen Litvániáig. 2016-ban például Németországban, a 2011. július 22-i mészárlás évfordulóján kezdett lövöldözésbe egy német-iráni férfi, ebben kilenc ember vesztette életét.

A terrorista ismerősei szerint rengeteget beszélt Breivikről.

Egyértelmű hatás?

Breivik fő motivációja a szerinte „áruló” norvég kormány elmozdítása volt, valamint egy új, az ő világképe szerint jobb vezetés pozícióba juttatása. Ebből a szempontból érdekes adat, hogy a 2011. júliusi támadást követően megnőtt azon terrorcselekmények száma, melyek állami intézmények, politikai szereplők ellen irányultak.

Azt is érdemes figyelembe venni – habár egyértelmű, bizonyítható kapcsolat nem áll fent – hogy a „magányos” terroristák száma is szinte ugrásszerűen megnövekedett Breivik ügyét követően.

Ezenkívül a legtöbb ilyen akció, vagy tervezett támadás a norvég tömeggyilkos tárgyalásának idejére, 2012-re és az utánra datálható.

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon jelen esetben is hozzájárulhat-e a Breivik meghallgatása körüli nagy felhajtás a jövőbeli hasonló terrorcselekmények motivációjához.

Látni kell azt, hogy azóta már sokan „túl szárnyálták” a norvég terroristát, például a christchurch-i mészárló, Brenton Tarrant élőben közvetítette az egész támadást a testére rögzített kamerán keresztül, ezzel pedig sokkal több emberhez eljutott, mint anno Breivik. Másrészt az, hogy a norvég áldozatainak közel fele kiskorú volt, kevésbé állítja be vonzó „példaképként” a tömeggyilkost sok szélsőjobboldali terrorista számára. Egy 2014-ben letartóztatott brit férfi, aki azért készült terrorakcióra, mert vörös haja miatt folyamatos elutasításban részesült, a következőt írta magáról egy jegyzetben:

„Nem akarok közönséges sorozatgyilkos lenni. Több vagyok egy egyszerű Anders Breiviknél”.

Ugyanakkor ezek nem zárják ki, hogy a nagy nyilvánosságot egyébként nézetei terjesztésére eddig remekül kihasználó Breivik meghallgatása miatt az elkövetkezendő időben sor kerüljön olyan terrorcselekményekre, ahol egyértelműen bebizonyítható a norvég gyilkos inspirációja.

Ez is egy olyan szempont – az áldozatok hozzátartozóinak lelki békéje mellett –, ami miatt fontolóra lehetne venni, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetekben a média ne biztosítson ekkora nyilvánosságot a megbánás leghalványabb jeleit sem mutató terroristák számára.