Súlyos koronavírus-járvány esetén sem állnának le a nagy hazai élelmiszercégek

Elemzések2020. márc 9.Növekedés.hu

Kötelezően biztosítania kell a kormánynak a meghatározó hazai élelmiszeripari vállalatok működését abban az esetben is, ha az ország egy-egy nagyobb települését vagy régióját karantén alá kellene helyezni a koronavírus megjelenése miatt. Ezért a stratégiai szempontból fontos élelmiszergyártó cégekben a termelés nem állna le akkor sem, ha Magyarországon súlyosabb fertőzési hullám alakulna ki.

Rendkívüli események idején gondoskodnia kell a kormánynak arról, hogy a hazai élelmiszerellátás szempontjából nagy jelentőséggel bíró élelmiszeripari vállalatok működése folyamatos maradjon. Ezt egy 2012-ben elfogadott törvény írja elő, amely a „létfontosságú nemzeti rendszerelemek és létesítmények” védelméről szól.

A jogszabályt annak érdekében alkotta meg a parlament, hogy súlyosabb körülmények között is meg lehessen teremteni az élet és az anyagi javak biztonságát, illetve fenn lehessen tartani az alapvető szolgáltatásokat.

Ilyen kritikus helyzet lenne, ha a koronavírus Magyarországon nem csak szórványos megbetegedést okozna, hanem - a kínai Vuhan város, vagy az észak-olaszországi régió esetéhez hasonlóan - nagyobb településeket vagy körzeteket kellene karantén alá helyezni a járvány eszkalálódása miatt.

Ilyen szituációban előfordulhatna, hogy jelentős élelmiszeripari vállalatok is a karantén zónába esnének, vagyis szigorú közlekedési korlátozásokkal kellene szembesülniük.

Ezek végső soron termelésüket és termékértékesítésüket is ellehetetleníthetnék, de a kormánynak a törvényi felhatalmazás alapján állami és katasztrófavédelmi eszközökkel el kellene érnie, hogy a hazai lakossági ellátás szempontjából meghatározó cégek továbbra is működhessenek.

A törvényhez készített végrehajtási kormányrendelet egyértelműen meghatározza, mely élelmiszercégek minősülhetnek létfontosságúaknak. 

A jogszabály alapvetően azokat a társaságokat sorolja ide, amelyek húsokat, tejet, gabonát, zöldségeket és gyümölcsöket dolgoznak fel.

Az ilyen vállalkozások azonban nem automatikusan kerülhetnek be a létfontosságú cégkörbe, hanem akkor, ha tevékenységük elér egy bizonyos méretet.

Az emlősöket – így például sertéseket, szarvasmarhákat vagy juhokat – vágó vállalkozásoknál a létfontosságú státus elnyeréséhez legalább napi 450 számosállat-egységnek megfelelő állat feldolgozását írják elő, a baromfiipari cégeknek pedig olyan vágókapacitást kell felvonultatniuk, amely naponta minimum 50 ezer broilercsirke, 7 ezer pulyka vagy 4 ezer víziszárnyas vágását teszi lehetővé. Ha egy vállalat húskészítményeket gyárt, legalább napi 150 tonnás kapacitással kell működnie, míg a tejtermék-előállításnál napi 100 tonnás kapacitás a limit.

A növényi termékekkel foglalkozó iparágak közül a zöldség- és gyümölcsfeldolgozásnál a cégeknek évi 50 ezer tonnás kapacitással kell rendelkezniük, míg malomipari tevékenységnél az előző évi termelésnek el kell érnie a 60 ezer tonnát. A sütőiparban pedig ennél is nagyobb, 100 ezer tonnása előző évi termelési átlag a limit.

Az élelmiszerelosztásnál az a vállalkozás számíthat nemzeti szempontból létfontosságúnak, amely minimum 40 milliárd forint éves nettó árbevételt bonyolít le és legalább 75 kereskedelmi létesítményt lát el élelmiszerekkel.

Szintén a létfontosságú kategóriába sorolják a napi 10 ezer adagnál több ételt készítő főzőkonyhákat, illetve azokat a konyhákat, amelyek kijelölt kórházak élelmezésében játszanak szerepet.

Bár az elmúlt hetekben a koronavírus-járvány a hazai élelmiszerpiacot is felzaklatta, iparági szakértők szerint egyáltalán nem indokolt, hogy a lakosság körében élelmiszerfelvásárlási pánik törjön ki.

A törvényi szabályozás ugyanis biztosítékot jelenthet arra, hogy akkor se alakuljanak ki ellátási zavarok, ha olyan körzeteket kellene lezárni, ahol fontos élelmiszeripari cégek működnek.

Az utóbbi időszakban ugyanakkor az élelmiszergyártók is tapasztalták, hogy a hazai lakosság az alapvető élelmiszerekből a szokásosnál nagyobb tartalékokat halmozott fel. Szélsőséges példák szerint az is előfordult, hogy egyes fogyasztók személyi kölcsönt vettek fel annak érdekében, hogy háztartási élelmiszerkészleteiket felduzzaszthassák.

Mások pedig még a rövid eltarthatósági idejű péksüteményekből is több száz darabot vásároltak, és azok lefagyasztásával próbálták hosszabb távra bebiztosítani magukat.

A Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége szerint az élelmiszeripari cégek raktárkészleteikből az átmenetileg megugró keresletet is ki tudják elégíteni, illetve képesek ellátni áruval az élelmiszerüzleteket.

Ha pedig szükség lenne rá, második vagy harmadik termelési műszakokat is beindítanak, hogy a fokozott kiskereskedelmi megrendeléseknek eleget tehessenek.

Az élelmiszerkereslet növekedése rövidtávon kedvez a gyártóknak, de a cégek azzal is számolnak, hogy az előrehozott vásárlások később visszavethetik a keresletet, amíg a felhalmozott háztartási készletek kifogynak. A vállalkozások egyúttal arra is felhívják a figyelmet, hogy az otthoni betárolással a fogyasztók nagy kockázatot vállalnak, mert a szavatossági idők lejárhatnak, a legtöbb háztartásban pedig eleve nincsenek megfelelő feltételek az élelmiszerek tartós raktározásához.

Ezért fennáll a veszélye annak, hogy a készletezett termékek jelentős része tönkremegy, így a felhalmozás végső soron felesleges és tetemes pénzkidobáshoz vezet.