Terror Budapesten! – Így látta a magyar forradalmat a nyugati sajtó

Voltak külföldi tudósítók, akiknek mondhatni szerencséje volt: a New York Times bécsi riportere John MacCormac már azelőtt Budapestet tartózkodott, hogy megindult volna a Rádió ostroma. A külföldi újságírók többségének viszont napokat kellett várnia a bejutásra. A közlekedést nehezítette, hogy a harcok miatt a közlekedési infrastruktúra összeomlott.

"Csak azok méltók a szabadságra, akik készek harcolni és meghalni érte. A magyar nép mindenütt elnyerte a szabad emberek csodálatát azzal, hogy bebizonyította: megfelel ennek a szigorú próbának" – írta lelkes soraiban a New York Times, amely a forradalom legelején az egyik beszámolójában kiemelte:

ha a szovjet tankok nem lennének Budapesten a kommunista kormányzat 10 perc alatt összeomlana.

„A forradalmat a munkásosztály fiataljai és diákok csinálták" – írta meg '56-ban  a Daily Herald, amely később külön értekezett egy kislány esetéről, aki azután halt meg, hogy molotov koktélt dobott az orosz teherautókra. Mint a lap beszámol róla: „Testét magyar zászló és sok virág borította. A zászlóra tűzött cédulán ez állt: Itt halt meg egy magyar lány, 14 éves, de nem hiába. Egész Magyarország csatlakozik a halálának gyászához. Halál az oroszokra, halál a kommunistákra”.

A nyugati újságokban néha téves rémhírek is elterjedtek: a brit sajtóban például megjelent egy olyan értesülés, miszerint a híres magyar futballista Puskás Ferenc meghalt.

Néha az információ áradattal még azok se tudták tartani a lépést, akik kint voltak a helyszínen. Ahogy Kecskés D. Gusztáv „Franciaország és a magyar forradalom, 1956” című könyvében felhívja rá a figyelmet: a Le Monde például október 26-án még a felkelés leveréséről értekezett, ám rá egy napra már a forradalom terjedéséről cikkeztek, 30-án pedig bejelentették a szabadságharcosok győzelmét.

A Nagy Imre-kormány a fennállása alatt egyébként egyetlen sajtótájékoztatót tartott november 3-án a Parlamentben. Az eseményen vegyesen voltak magyar és külföldi újságírók, akik együtt úgy százötvenen lehettek.

A nyugati sajtó túlnyomó része teljes vállszélességgel kiállt a magyar forradalmárok mellett. A New York Herald Tribune a lapjain kérte az olvasóit, hogy adakozzanak a szabadságharcosok részére, hozzátéve, hogy: „nincs azaz összeg, amellyel kárpótolni lehetne a hős magyarokat a szenvedéseikért és a fővárosuk pusztításáért. Bármi is legyen ennek a konfliktusnak az eredménye mi és minden szabad ember a világon örökké az adósuk lesz” – jelent meg a Herald Tribune hasábjain.

A Le Monde elemzője Maurice Duverger viszont november 3-án már arra jutott, hogy a forradalom könnyedén véget érhet.

Ha az oroszok akarnák, elpusztíthatnák a magyar forradalmat. […] Bármit is terveznek, a nyugati demokráciák csak plátói módon, elítélõ beszédekkel segíthetnének, mivel a beavatkozás más formája világháború kitöréséhez vezethetne. Gyakorlatilag a Szovjetunió véres gyõzelmet arathat.

idézi a francia lap sorait Kecskés D. Gusztáv könyve. A szovjet támadás után a Le Figaro már döbbenten írta: „némák vagyunk a rémülettől...Sztálin feltámadt...törvényét újra felállították”.

Ám ha csak kis számban is, de voltak nyugati lapok, amelyek az oroszoknak drukkoltak. Az amerikai kommunista párt lapja a Daily Worker például a CIA-t hibáztatta a magyarországi zavargások kipattintásával.

A szabadságharc leverése után több nyugati lap szerkesztőségében azt gondolták, hogy a harcok újra ki fognak újulni.

A New York Herald Tribune elemzője Walter Lippmann december 28-án jegyezte le a következő sorokat:

Kádár János és a szovjet harckocsik nem remélhetik a magyar gazdasági élet újraindítását. A jelenlegi körülmények között bizonyosnak látszik, hogy az országban hamarosan kétszázezer munkanélküli lesz. A munkanélküliség könnyen a forradalom újabb erőszakos kitöréséhez vezethet. Egy ilyen fordulat veszélyesebb lehet minden eddiginél és nagyszabású partizánháborúval végződhet…