Trump újabb fegyverhez nyúl Kína visszaszorítására

Donald Trump április 2-án kihirdetett büntetővámjai különösen érzékenyen érintették a kelet-ázsiai partnereket. A Trump-adminisztráció több ízben is egyértelművé tette, hogy szövetségesei, elsősorban Japán és Dél-Korea úgy szerezhetnek mentességet a vámok alól, ha befektetnek egy régóta dédelgetett alaszkai LNG-projektbe.

A terv a kereskedelmi deficit csökkentésén kívül geostratégiai célokat is szolgálna: Délkelet-Ázsiába irányuló reexportálás és új energiafüggőségek révén csökkentené Kína befolyását az Ázsia-csendes-óceáni térségben.

A Trump-kormányzat energiaügyi zászlóshajója azonban nem véletlenül nem valósult meg idáig, kockázatossága és kétséges nyereségessége miatt pedig a kelet-ázsiai befektetők sem sorakoztak fel a projekt mögött. Washington azonban eltökélt abban, hogy vámpolitikára és az amerikai biztonsági garanciára alapozva nyomást gyakoroljon Japánra, Dél-Koreára és Tajvanra, és a projekt révén domináns szerepet szerezzen a globális energiapiacon.

A délkelet-ázsiai energiapiac geopolitikai színtér, Kína egészpályás amerikai letámadásának fontos helyszíne lesz. A jelenlegi Trump-adminisztráció energiapolitikájának sarokköve Washington április 2-án büntetővámokat vetett ki az USA-ba érkező exporttermékekre aszerint, hogy az exportáló országgal szemben mekkora a kereskedelmi deficitje az USA-nak.

Ez különösen negatívan érinti Amerika kelet-ázsiai partnereit: Japánra 24, Dél-Koreára 25, Tajvanra 32 százalékos vámtarifát szabott ki. Trump több ízben kifejezésre juttatta, hogy a vámok elkerülésének egy módja van: ha csökkentik a fennálló kereskedelmi deficitet azáltal, hogy befektetnek egy grandiózus alaszkai energiaprojektbe, amely révén aztán hatalmas mennyiségű amerikai LNG-t importálnak.Ezt az elvárást támasztotta Trump Japán felé Isiba miniszterelnök washingtoni látogatása alkalmával is, megemlítette március 4-i kongresszusi beszédében, és az sem véletlen, hogy Alaszka kormányzója, Mike Dunleavy közvetlenül a vámok életbe lépése előtti héten utazott Kelet-Ázsiába, ahol Tokióban, Tajpejben és Szöulban igyekezett meggyőzni a döntéshozókat és üzleti szereplőket a projekt támogatásáról - sokkal inkább de facto energiadiplomáciai különmegbízottként, semmint kormányzóként szerepelve. A beruházás költségeit jelenleg 44 milliárd dollárra becsülik, és amennyiben megvalósul, az egyik legnagyobb energiaügyi befektetés lenne az Egyesült Államok történetében.

Az alaszkai gázkitermelés

tervek szerint az Alaszka északi részén található Prudhoe-öbölben kezdenének gázkitermelésbe, ahonnan aztán egy 1300 kilométer hosszú, Alaszkát függőlegesen átszelő csővezetéken keresztül szállítanák a földgázt az állam déli részébe, ahol cseppfolyósítanák, majd tankerhajókkal Japánba, Dél-Koreába és 2 Tajvanra szállítanák a gázt.

Az elképzelések szerint Japán és Dél-Korea a hatalmas mennyiségben importált amerikai LNG-t regionális elosztóközpontokként reexportálnák Délkelet-Ázsia országaiba, ezzel csökkentve Kína súlyát gazdaságukban és visszaszorítva befolyását a térségben.

A hivatalos dokumentumokban „ellen-BRI-nak” is nevezett projektnek ezért geostratégiai dimenziója is van, és a trumpi külpolitika fő célkitűzésének, Kína visszaszorításának is fontos eleme lenne az Ázsia-Csendes-óceáni régióban.

A lendület új, az aggályok a régiek Nem véletlen azonban, hogy a projekt nem valósult meg eddig. A Wood Mackenzie energiaügyi tanácsadócég 2016-ban a világ egyik legkevésbé versenyképes projektjének nevezte az alaszkai LNG-tervet, amelynek kivitelezése egyszerűen túl drága ahhoz, hogy profitábilis legyen.

Bár 2024- ben módosították elemzésüket – eszerint a projekt első fázisa, a csővezeték kiépítése az alaszkai gázkereslet növekedése miatt megtérülhet –, a cég számításai rámutatnak, hogy az építkezés a tőkeintenzivitása és a földrajzi és éghajlati adottságok miatti nehézségek mellett a kereslet, helyesebben annak hiánya a kulcsa a projekt veszteségességének. A kereslet az alaszkai gázra elsődlegesen Alaszkából ered, az állam energiaellátását biztosító Cook Inlet gázmedence ugyanis kimerülőben van. Hosszú távon gazdaságosabb megoldás lehetne és alacsonyabb energiaárakat eredményezhetne az államban egy észak-déli irányú gázvezeték kiépítése, de csak amennyiben a kitermelt gázt exporton is tudják értékesíteni. Alaszkai politikusok és vállalati szereplők ezért már korábban is igyekeztek befektetőket találni és szerződéseket nyélbe ütni Kelet-Ázsiában – idáig sikertelenül.

A tervek profitabilitásának kérdésességét mutatja az is, hogy a projektben még az amerikai energiavállalatok sem köteleződtek el tartósan, és bár több ízben megpróbálkoztak a felélesztésével, a gázárak fluktuációjával a befektetői kedv is változott, a vállalatok pedig mindannyiszor kihátráltak a projektből.

A kelet-ázsiai partnerek szempontjai Trump és büntetővámjai révén exponenciálisan nőtt a politikai nyomás a kelet-ázsiai partnereken, elsősorban Japánon, Dél-Koreán és Tajvanon, hogy komolyan fontolóra vegyék az eddig lesöpörhető üzleti tervet.

A projektben való részvétel legnagyobb előnye természetesen Trump azon ígérete lenne, hogy a befektetéssel és alaszkai LNG vásárlásával mentességet kaphatnak a vámok alól, az országok ezért nem vethetik el mint alkualapot, a kereskedelmi deficit csökkentésének lehetséges eszközét.

Az alaszkai LNG egyéb előnyökkel is szolgálhatna, például rövid, 7-9 napos szállítási idővel, az energiaimport diverzifikálásával és ezáltal az energiabiztonság növelésével. Emellett nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a megnövekedett energiaimport révén Amerika még inkább érdekeltté válna szövetségesei védelmében – ez az aspektus a tajvani döntéshozók körében merült fel leghangsúlyosabban, és egyedül Tajpejből tudott kézzelfogható, bár jogilag egyáltalán nem kötő erejű eredménnyel hazatérni Dunleavy kormányzó.

Itt az állami tulajdonban lévő CPC Corporationnel szándéknyilatkozatot sikerült aláírni, miszerint a jövőben vásárolhatnak és potenciálisan be is fektethetnek az alaszkai energiaprojektbe.

Japán és Dél-Korea is készségesnek mutatkoztak a tervekkel kapcsolatban, és szimbolikus gesztusokkal igyekeztek érdeklődésüket demonstrálni, ugyanakkor egyelőre egyik kelet-ázsiai partner vagy vállalat sem döntött szerződéses elköteleződés mellett. A 3 büntetővámok azonban konkrét lépésekre sarkallják a partnereket, melyekben feltehetőleg Japán fog élen járni. Tokió a világ legnagyobb LNG-újraexportőre, energiastratégiájának eddig is elemét alkotta a cseppfolyósított földgáz újraeladása a délkelet-ázsiai országoknak, kihasználva gazdaságaik növekvő energiaigényét. 

Japán számára továbbá az is vonzóvá teszi az amerikai LNG-t, hogy csökkentheti általa az orosz gáz részarányát energiamixéből. Az erős washingtoni nyomást és a politikai és kereskedelmi előnyöket a gazdasági racionalitás ellensúlyozza.

A projekt magas kivitelezési költségei biztosak, a profit azonban nem. Az Alaszka LNG körül még sok a bizonytalanság, csak számítások vannak a várható költségekről, importálható men - nyiségekről és az alaszkai LNG jövőbeli eladási áráról. Utóbbi a kitermelés költségessége miatt valószínűleg nem lenne versenyképes, márpedig az alaszkai LNG-nek a közel-keleti, ausztrál, és egyéb amerikai beszállítókkal szemben kellene jobb alternatívát kínálnia.

A legnagyobb probléma azonban, hogy nehéz előre látni, hogy mekkora lesz a kereslet LNG-re 2031 után – a legoptimistább számítások szerint ekkortól indulhatna meg az LNG-export, reálisabb becslések szerint azonban egy évtized is kellene a leszállítások megkezdéséhez. Az energiaellátási trendek és karbonsemlegességi célok fényében azonban inkább csökkenést lehet vizionálni, a nemzetközi gázárak pedig az előrejelzések szerint egyébként is csökkenni fognak a mostaniakhoz képest.

Stratégiai kétértelműség a kedvezőbb vámalkuk érdekében A kelet-ázsiai szövetségesek részvétele avagy kimaradása a projektből stratégiai döntés lesz, amely gazdasági, diplomáciai és biztonsági érdekek kiegyensúlyozásából fog összeállni.

A politikai nyomás ellenére a legfontosabb tényező a gazdasági racionalitás marad, ez alapján pedig inkább azt prognosztizálhatjuk, hogy a kelet-ázsiai partnerek a stratégiai kétértelműséget választják.

Nem utasítják el kimondottan a projektet, sőt, szimbolikus, nem kötő erejű gesztusokkal – szándéknyilatkozatokkal, közös munkacsoporttal vagy akár kisebb beruházásokkal támogatják a kezdeményezést, de nem köteleződnek el hosszú távon és nem kötnek évtizedes LNG-szerződéseket az alaszkai gáz lehívására. Az alaszkai LNG-projekt Trump szélesebb, globális energiadominanciára törekvő stratégiájának fényében inkább szimbolikus jelentőségű.

A hosszú konstrukciós idő, a bizonytalan kivitelezési körülmények és a terv versenyképességének kérdésessége miatt valószínűbb, hogy politikai és üzleti érdekeiket szintetizálva a kelet-ázsiai partnerek egyéb amerikai államokból, biztosabb és gyorsan leszállítható LNG nagy mennyiségű importjával és befektetésekkel csökkentenék az USA-val fennálló kereskedelmi deficitet és növelnék Amerika részesedését energiamixükből.

Japán szerepe

Donald Trump nagyobb, stratégiai céljai így az alaszkai projekt konkrét kivitelezése nélkül is teljesülhetnek, ezért ha a kelet-ázsiai partnerek elegendő mennyiségű amerikai LNG leszállítására tesznek konkrét lépéseket, jó eséllyel kedvezőbb vámfeltételeket alkudhatnak ki maguknak. Az amerikai LNG-felvásárlások, befektetések élén Japán járhat majd. Tokió nagy valószínűséggel politikai és üzleti szereplők érdekeiknek összeegyeztetésével kidolgoz egy átfogó javaslatcsomagot, amelynek nagy mennyiségű amerikai LNG leszállítása is a része, és akár konkrét részvételi ajánlatokat tartalmaz az Alaszka LNG-ben (évtizedes LNG-szerződések kötése nélkül).

Ezt az ajánlatcsomagot pedig Ishiba kilátásba helyezett washingtoni látogatása alkalmával mutatják majd be Trumpnak a 4 büntetővámok megszüntetése végett. Tokiónak egy minél hamarabb megkötött kereskedelmi megállapodás az érdeke a gazdasága motorját alkotó japán autógyártók védelmében. A nagy mennyiségű amerikai LNG vásárlása összhangban van Délkelet-Ázsiába irányuló LNG-exportőri szerepének, regionális jelentőségének növelésével, a kínai befolyás régióbéli visszább szorításának céljával, Japán pedig továbbra is bebiztosíthatja szerepét mint Washington legfontosabb kelet-ázsiai szövetségese.

A büntetővámok lealkudása mindemellett belpolitikai tőkét is jelentene a bizonytalan helyzetben kormányzó Ishibának a nyári felsőházi választások előtt.

A tárgyalási folyamatban leginkább Dél-Korea fog lemaradni, amely még hónapokig nem fog elég erős politikai vezetéssel rendelkezni egy ilyen nagy projekt felkarolásához.

A június 3-i előrehozott választásokat megnyerő elnök számára elsődleges prioritás lesz majd, hogy megállapodjanak a büntetővámokat illetően, minden bizonnyal kitérve az amerikai LNG-import növelésére is. Szöulban addig pedig figyelik a történéseket, elsődlegesen Japán Trumppal folytatott tárgyalásainak fejleményeit és sikerességét. Ami pedig a délkelet-ázsiai országokat illeti, az amerikai energia nagyobb térhódításával a japán újraexportálás révén diverzifikálhatnák energiamixüket, egyensúlyozva Peking és Washington között, a kiegyensúlyozottabb energiaellátást ugyanakkor nem fogják az amerikai energiafüggésre lecserélni.

A délkelet-ázsiai energiapiac geopolitikai színtér, Kína egészpályás amerikai letámadásának fontos helyszíne lesz.

A szerző a Magyar Külügyi Intézet kutatója.