Újabb őrült csúcsokon az áramár

December 20-án az év utolsó kereskedési napjaira fordult rá a hazai áramkereskedelmi piac. Eleve nem volt egy könnyű év, hiszen a magas gázárak nyomában a villamos energia ára is elszállt az égbe, ám ami az év végén történt, azt már nyugodtan nevezhetjük „összeomlásnak”, kis túlzással „világvégének”.

Soha nem látott árak

Ha valaki ekkor ránézett a Hungarian Power Exhange, vagyis a HUPX hazai áramtőzsde áraira akkor 300, vagy akár 400, de még 500 euró/MWh feletti árakat is látott a másnapi áramra.

Aki még emlékszik a korábbi drámai hangvételű cikkekre, amelyek azzal foglalkoztak, hogy milyen reménytelenül összeomlott egy-két ágazat (pékségek, műtrágyagyártók, téglagyárak) üzleti modellje a magas áramárak miatt, nos, azok a cikkek még 100-150 eurós árak mellett születtek, ehhez képest érdemes elképzelni az újabb kétszeres-háromszoros ugrást.

Nem ez számít, de mégis

Fontos azért rögzíteni, hogy a tőzsdei áramárak nem azt jelentik, hogy aktuálisan mindenki ilyen áron kapja az áramot.

A cégek, az intézmények, vagy főleg a lakosság most még kevesebbet fizet, hiszen előbbieknek jellemzően van valamilyen hosszabb távú szerződése, utóbbiak pedig hatósági rezsiáron kapnak áramot, de ezek a számok még így is vészjóslóak.

Aki ugyanis követi az energiahivatal, vagyis hivatalos néven a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) havi jelentéseit, azt láthatja, hogy a hivatal arról szokott beszámolni, hogy egy év alatt 80-100 euró/MWh-val nőtt az átlagár, elsősorban a magyar piacot meghatározó német piacon.

Ha innen napok alatt újabb 100-200 eurós árugrás következett be, akkor el tudjuk képzelni, hogy ez milyen exponenciális drágulás.

Az okok

Sajnos már az év negyedik negyedévében sokszor igaz volt, de december végére tényleg csak ez hajtogatható: minden összejött. Képzeljünk el egy szűk keresztmetszetekkel rendelkező, hasító európai gazdaságot, amelyik rohamléptekben haladna a megújuló energiaforrások felé, de erre megérkezik az a ronda, sötét és csendes hideg, amit hidegpárnának is szokás nevezni, se szél, se nap, nem termelnek a megújulók.

Eközben egész Európa abban reménykedik, hogy végre rendeződik a földrész gázellátása, ám sem az orosz-ukrán helyzet, sem az új német kormány nem a megoldás felé vezet, hanem inkább nehezíti a megállapodást, az Északi Áramlat 2 üzembe helyezését.

Az orosz fél pedig dehogyis akarja megoldani addig Nyugat-Európa problémáját, ameddig ő még jól is keres a magas gázárakon.

Minden drágul

Akkor ezt próbáljuk összeadni! Nincs elég gáz, mert az oroszok nem adnak, nincs elég atom, mert azt zöld programok mentén kivonja Európa a termelésből, nem süt a nap és nem fúj a szél, hát, így azért eléggé leszűkülnek a lehetőségek, tombol a pánik, a kétségbeesés uralkodik.

Nagy szégyen, de égetjük újra gőzerővel a szenet, és közben Európa legmeghatározóbb változó tényezője, a német szélerőművi termelés minimálisra apad. Ettől óriásira ugrik a német áramár és a magyar pedig az úgynevezett összekapcsolt piacok miatt megy utána.

Néha van, aki segít, ha Romániában fúj a szél, ha sok eső esik és a vízi erőművek többet termelnek, de mostanában nincsen segítség.

A magyar következmények

Azért olykor jön egy jó hír, az oroszok majd rendezik a soraikat és többet szállítanak, de Magyarország tényleg nincs jó helyzetben, fogyasztásának negyedét, olykor harmadát importálja, és ahonnan veszünk (inkább északi irányból) ott most tényleg elég drága az áram.

A Paksi Atomerőműben vannak olykor leállások, a gáz pedig annyira drága, hogy a piaci árakon megvett gázzal még ilyen magas áramár mellett sem érdemes termelni.

A Magyar Nemzeti Bank az inflációs jelentése során is közölte, a magas energiaárak már nagyon fájnak, emelik az inflációt, hiszen a drága áram mindenbe beépül, rontják a cégek jövedelmezőségét (hiszen ki tudja áthárítani a háromszoros-négyszeres költségemelkedést a fogyasztókra), és az sem öröm, hogy gyorsan romlik Magyarország cserearánya.

Gondoljunk csak bele, ha egyetlen MWh importáramért 30 eurós árnál 30 kilót kell leszállítani a szabolcsi almából, akkor 120 eurós áramárnál 120 kilót kell, 300 eurós áramnál pedig már 300 kilót. Magyarország külkereskedelmi szerkezete ennél persze jóval bonyolultabb, de ez az egyszerű példa jól szemlélteti, hogy amennyiben egy ország importra szorul energiából, akkor mit él át mostanában.

Nem marad így

A szakemberek mindig elmondják, hogy most extrém helyzet van. Hamarosan korrigálhatnak az árak, mert majd rendeződik minden. Jobb lesz az időjárás a megújuló energiatermeléshez. Ha ilyen drága a gáz, akkor többen is beruháznak majd, jönnek máshonnan is a gázmolekulák. Főleg akkor, ha Oroszország nem hajlandó kiszolgálni az igényeket. Esetleg Moszkva is csak rájön majd, hogy amennyiben nem segít most, még a tervezettnél is gyorsabban alternatív energiaforrások után nézhet a Nyugat.

A baj csak az, hogy azért az sem reális, hogy a régi 20-30 eurós áramárak visszatérnek.

Amennyiben a zavar tartós, akkor több lesz az áldozat. Mert Magyarországon már vannak olyan cégek, amelyek a magas áram miatt most éppen nem termelnek. Vannak olyan kereskedők, akik becsődöltek, és feladták, helyettük átmenetileg ki kell jelölni valakit. Vannak olyan ügyfelek, akár cégek, akár önkormányzatok, akár távhőszolgáltatók, akik most kénytelenek új kereskedőt találni, és csak magas áron tudnak újraszerződni. Minél tovább tart a zavar, annál jobban fog fájni.