Újra támad a hetvenes évek réme – Sikerül-e kivédeni?

Sokszor hallottuk az elmúlt időszakban a stagfláció kifejezést. Ez a jelenség a gazdaságban akkor alakul ki, amikor a magas infláció lassú növekedéssel – vagy akár recesszióval – illetve magas munkanélküliséggel jár együtt. A múlt század hetvenes éveiben láttuk már ezt a jelenséget, és aki átélte, az egész biztosan nem akar vele újra találkozni.Jelenleg számos olyan jelenséggel találkozhatunk a mindennapokban, amelyek stagflációs kockázatokat hordoznak. Ilyen a bizonytalanság a gazdaságban, a világkereskedelmi sokkok, a termelékenység alakulása. A GDP és az infláció között nyíló olló is stagflációra utaló jel, de valóban a legrosszabbra kell felkészülnünk? Erre a kérdésre keresték a választ a közgazdászok az idei, veszprémi vándorgyűlésének e témával kapcsolatban szervezett panelbeszélgetésén a makrogazdasági elemzők.

Balatoni András, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) igazgatója rámutatott, a hetvenes évek nagy stagflációja elsősorban az angolszász országokra volt jellemző, mivel jobban függtek az olajáraktól, illetve a bajt hosszú és nagy mértékű bérnövekedés előzte meg. A szakember szerint az akkor még ismeretlen jelenséget kezdetben félrekezelték. Nixon elnök például számos árkorlátozó intézkedést vezetett be, és akkor a szakértők többsége is ebben látta a megoldást. Egyedül Milton Friedman iskolájának képviselői hívták fel a figyelmet arra, hogy ez így nem fog menni. Az MNB igazgatója arra is rámutatott, hogy még a legutóbbi csúcson, 2022-2023-ban sem ment olyan magasra az inflációs ráta, mint a hetvenes években, és mára kialakult egy hiteles intézményi rendszer, amely kezelni tudja a problémát.

Madár István, a Portfolio.hu vezető elemzője arra hívta fel a figyelmet, hogy a stagfláció nagyon különleges helyzet, a hetvenes években ehhez minden együtt állt. Most a covid járványon nagyjából túl vagyunk, de nem jött vissza a régi világ: maradt az infláció, elindult a háború. Jelenleg az USA jegybankjának szerepét betöltő Fed is egy stagfláció közeli helyzettel néz szembe, a kérdés az, hogy ez mennyire lesz rendszerszintű.

Nyeste Orsolya, az Erste Bank vezető elemzője arról beszélt, hogy a hetvenes években kevésbé voltak hitelesek a jegybankok, előtte az európai gazdaságok a fénykorukat élték, nagyon impresszív volt a növekedés, nem volt jellemző az infláció, ezért volt annyira sokkoló az új helyzet.

Választani kellett, a növekedés segítik, vagy az inflációt kezelik. Az amerikai jegybank végül az utóbbit választotta, de sokáig nem hitték el az emberek, hogy sikerülhet. A hitelesség hiánya miatt nagyon magas kamatszint kellett, végül a gazdasági szereplők elfogadták, hogy a Fed képes kezelni a helyzetet. Az angolszász stagfláció jellemzője volt az is, hogy a munkanélküliség is növekedett.

Ma ezen a területen nem látunk olyan nagy vészhelyzetet - tette hozzá Nyeste Orsolya.

Suppan Gergely szerint ötven éve az iráni forradalom volt az utolsó tőrdöfés, aminek hatására megtriplázódott az olajár. A Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára úgy látja, a stagflációs helyzet leküzdésének egyetlen módja jelenleg a termelékenység növelése.