Útkeresés a tajvani konfliktus árnyékában – Kína és az USA közé szorult Délkelet-Ázsia
ElemzésekMiközben a nyugati világ a karácsonyt ünnepelte, Peking látványos erődemonstrációt hajtott végre. A keleti hadműveleti parancsnokság nagyszabású hadgyakorlatot indított Tajvan körül, válaszul az amerikai fegyverszállításokra és politikai lépésekre. De hogy reagálnak a térség országai a tektonikus geopolitikai átrendeződésekre? Egy friss elemzés érdekes változásokra hívja fel a figyelmet.
A Tajvani-szoros egy kis időre ismét a világ egyik legveszélyesebb geopolitikai gócpontjává vált. Kína körbezáró hadgyakorlattal figyelmeztetett: aki Tajvant felfegyverzi, az a fegyveres konfliktus kockázatát növeli.
A Kínai Külügyminisztérium már korábban közölte, hogy az Egyesült Államok Tajvannak szánt nagyszabású fegyvereladásait durva beavatkozásként kezeli Kína belügyeibe. Peking határozottan elítélte és ellenezte ezt a lépést. Tiltakozást nyújtott át az amerikai félnek, december 26-án pedig szankciókat is bevezetett az érintett amerikai katonai vállalatokkal és vezető tisztségviselőkkel szemben.
A szankciós listán szereplő 20 vállalat – többek között a Northrop Grumman Systems Corporation, az L3Harris Maritime Services, a Boeing St. Louis-ban működő egysége, a Gibbs & Cox, az Advanced Acoustic Concepts, a VSE Corporation, a Sierra Technical Services, a Red Cat Holdings, a Teal Drones, a ReconCraft, a High Point Aerotechnologies, az Epirus, a Dedrone Holdings, az Area-I, a Blue Force Technologies, a Dive Technologies, a Vantor, az Intelligent Epitaxy Technology, a Rhombus Power és a Lazarus Enterprises – valamennyi ingó és ingatlan vagyonát, valamint más típusú eszközeit Kína területén befagyasztják. Emellett minden kínai szervezet és magánszemély számára megtiltják, hogy ezekkel a cégekkel tranzakciót, együttműködést vagy egyéb közös tevékenységet folytassanak.
Washington már kevésbé számít
A tavalyi esztendő az indo–csendes-óceáni térségben az átmenet és az alkalmazkodás időszaka volt. A régiót egyszerre rázta meg az Egyesült Államok és Kína közötti konfliktus, ugyanakkor a térség szereplői nagyobb önállóságot mutattak, mint az elmúlt évtized során bármikor - mutat rá az Observer Research Foundation elemzése. Bár Donald Trump elnök üzenetei és lépései nem vezettek az Egyesült Államok hirtelen kivonulásához, arra késztették a térség államait, hogy kevésbé támaszkodjanak Washington biztonsági garanciáira, és inkább külön együttműködési hálózatok kiépítésére törekedjenek.
Ettől persze az Egyesült Államok hagyományos szövetségi struktúrái nem omlottak össze. A Japánnal, Ausztráliával, Dél-Koreával és a Fülöp-szigetekkel fennálló hagyományos biztonsági partnerségek fennmaradtak, részben a Kínával kapcsolatos stratégiai aggályok és az amerikai katonai képességek jelentőségének józan felismerése miatt. Az együttműködés tempója és kiszámíthatósága gyengült, ami sokatmondó a törékeny regionális helyzetben. Bár a formális szövetségek továbbra is számítanak, politikai jelentésük átalakult: a partnerországok egyre kevésbé hajlandók teljesen Washingtonra bízni a jövővel kapcsolatos stratégiáikat, és inkább önállóan igyekeznek alakítani a folyamatokat.
Szaporodó kettős kötöttségek
Ez volt talán a legfontosabb fejlemény: a térség országainak egyre nagyobb önálló mozgástere a rendszerszintű bizonytalanságra adott válaszként. A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) esetében ez a minta tovább erősítette a „kettős kötődést”. A délkelet-ázsiai fővárosok egyszerre mélyítették gazdasági kapcsolataikat Kínával, miközben stratégiai projekteket indítottak, közösen nyugati partnereikkel.
A kétoldalú együttműködések kiépítése – például Indonézia és Franciaország között – jól mutatta, hogy a középhatalmak több kapcsolódási pontot építenek ki, hogy egyszerre mérsékeljék a túlzott függést Washingtonhoz és Pekinghez is. Ezt egészítette ki Vietnam védelmi kapcsolatainak elmélyítése Indiával (különösen a tengeri kapacitásépítés és haditengerészeti kiképzés terén), a Fülöp-szigetek nyitása az Egyesült Államok mellett Japán, India és Dél-Korea felé, valamint Malajzia egyidejű közeledése Kínához és az EU-hoz. Mindez új típusú „biztonsági stratégiák” megjelenését mutatja.
A „nagyok” is építik a kapcsolatokat
Kelet-Ázsiában eközben Japán és Dél-Korea az amerikai partnerség mellett a regionális összekapcsolódás aktív formálóiként is beazonosíthatók. Tokió az amerikai elköteleződés fenntartását sürgeti, miközben saját beruházásait növeli az ASEAN-térségben, és bővíti védelmi-stratégiai együttműködését is. Tajvan a regionális önállóság törékenységének jelképe lett: Tajpej gazdasági kapcsolatait bővítette, „puha biztonsági” garanciákat keresett, és finoman, árnyaltan alkalmazkodott az átalakuló rendhez.
Eközben India is erősítette és bővítette kapcsolatait Délkelet-Ázsia több országával: Thaifölddel, a Fülöp-szigetekkel, Vietnammal, Szingapúrral és Indonéziával. Az együttműködés a védelemtől a megújuló energián, a kritikus technológiákon és a tengeri biztonságon át a kereskedelemig és technológia-transzferig terjedt. Mindez azt jelzi, hogy Új-Delhi indo–csendes-óceáni szerepvállalása 2025-ben proaktívabb, intézmények tekintetében beágyazottabb és regionálisan is erőteljesebb volt, mint korábban - mutat rá az elemzés.
