Kína már Grönlandon van - Új fordulóhoz érkezett a sarkvidéki sakkjátszma

Új szakaszába lépett a Grönland körüli geopolitikai huzavona, miután Donald Trump amerikai elnök és Mark Rutte NATO-főtitkár a davosi Világgazdasági Fórumon már egy „jövőbeli megállapodás kereteiről” beszélt az Északi-sarkvidék biztonságát illetően.Az egyezség „teljes és időben korlátlan amerikai hozzáférést” biztosítana az Egyesült Államoknak Grönlandhoz, miközben a NATO-szövetségeseknek fokozniuk kellene katonai jelenlétüket az orosz és kínai befolyás visszaszorítása érdekében. Az amerikai elnök Davosban igyekezett megnyugtatni a kedélyeket. Visszalépett a korábban belengetett vámfenyegetésektől, és kizárta a katonai erő alkalmazását Grönland megszerzésének forgatókönyvei közül. A piacok fellélegeztek, ám európai diplomáciai források szerint az új bizalom máris repedezni kezdett.

Arannyá változott jégmezők

A NATO-főtitkár szerint most a katonai vezetés feladata az, hogy gyorsan kidolgozza, milyen többletképességekre van szükség az északi sarkvidéken – akár már ez év elején. Sőt, már nem csak Grönland, hanem a teljes arktiszi térség is a fókuszba került: mind a hét, sarkvidéki területtel rendelkező államot be kívánják vonni a biztonsági architektúra megerősítésébe. A Guardian beszámolója szerint Rutte külön „munkafolyamatként” említette annak biztosítását, hogy Kína és Oroszország ne tudjon gazdasági vagy katonai befolyást szerezni Grönlandon.

Elmaradni látszik tehát az amerikai katonai megszállás, ami az elmúlt napokban - bármilyen meglepő, egyre inkább valószínű forgatókönyvnek tűnt. Rejtő után szabadon: minden jó, ha vége van? Nos, ez még korántsem biztos. De mégis miért lett hirtelen ilyen fontos ez a jég borította földdarab, és hogyan került a NATO eddigi legnagyobb belső feszültségének középpontjába?

Donald Trump már első elnöksége alatt megfogalmazta igényét a jelenleg Dániához tartozó, de nagyfokú önállósággal bíró Grönlandra

- idézi fel az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzése.

De mire fel ez a felhajtás egy 56 ezer lakosú, távoli sziget körül? Számos oka van, de az egyik legfontosabb kétségkívül az, hogy a globális felmelegedés következtében hajózhatóvá kezd válni az Északi-sarkvidék. Az elmúlt négy évtizedben 27 százalékkal csökkent az átlagos sarki tengeri jég kiterjedése. A nyári hónapokban már nem borítja jég a Jeges-tenger teljes felszínét, így új vízi útvonalak nyílnak. Ami korábban csak jégtörőkkel volt járható, ma egyre hosszabb ideig kereskedelmi hajóútként is működhet.

Tavaly ősszel például először ért kínai teherhajó Európába az oroszországi Északi-tengeri útvonalon keresztül, mindössze 20 nap alatt. Ez kevesebb, mint a fele a hagyományos tengeri útvonalaknak. Peking évek óta dolgozik a „Polar Silk Road” kiépítésén. Grönland ebben kulcsszereplő lehet: partjai mentén és légterében futnak azok az útvonalak, melyek összekötik az Atlanti-óceánt a Jeges-tengerrel. A Grönland–Izland–Egyesült Királyság (GIUK) tengerszoros régóta stratégiai átjáró: ez az egyetlen kapu, ahol az orosz északról kifutó hadihajók kiérhetnek az Atlanti-óceánra, illetve ahol a NATO ellenőrizheti az Atlanti-óceánon futó útvonalakat. Nem véletlen, hogy a hidegháború idején is hatalmas radarok és tengeralattjáró-figyelő hálózatok pásztázták e térséget. Grönland földrajzi elhelyezkedése tehát – Észak-Amerika és Eurázsia között félúton – aranyat ér.

Kína már megjelent a szigeten

Grönland megszerzésével az amerikai sarkköri kontroll a jelenlegi 5 százalék több mint háromszorosára bővülne, a kanadai arány szintjére. Ez a kiszélesedett kapu nagyobb lehetőséget teremt az Egyesült Államok számára, hogy részt vegyen az Északi-sarkért folyó gazdasági rivalizálásban. Emellett biztonságpolitikai szempontból is lényeges a Kína után második legnagyobb geopolitikai rivális, Oroszország szomszédsága miatt

- fogalmaz az Oeconomus tanulmánya.

Ráadásul Grönland nem csak stratégiai fekvése miatt vonzó, hanem a földjében rejlő kincsei miatt is. A sziget belsejében és partvidékén óriási, jórészt még érintetlen ásványkincsek találhatók. Ritkaföldfémek terén Grönland a világ élvonalához tartozik: becslések szerint mintegy 36 millió tonna ércet rejt a földje, ez a Föld nyolcadik legnagyobb tartaléka – és könnyen lehet, hogy további feltárásokkal Kína után a második legnagyobb lesz.

Grönland déli csücskén található a Kvanefjeld lelőhely, a világ egyik legnagyobb ritkaföldfém- és uránérc készletével. Emellett a sziget sok más stratégiai nyersanyagot is tartalmaz: réz, cink, vasérc, grafit, titán, platina. Ezek nagy része eddig a jég és az infrastruktúra hiánya miatt érintetlen. De a klímaváltozás paradox módon enyhíti ezeket az akadályokat: ahogy olvad a jég, úgy válnak elérhetővé eddig hozzáférhetetlen területek, és a hosszabb hajózási szezon is segíti a szállítást. Nem csoda, hogy Grönland a kritikus nyersanyagokért folyó versenyfutásában is célpont. A Nyugat szeretne függetlenedni a kínai ritkaföldfém-monopóliumtól, Grönland pedig az egyik ígéretes alternatíva ehhez.

A Grönland körüli hajcihő valójában a nagyhatalmak helyezkedése. Trump drámai bejelentései mögött ott húzódik Washington és Peking versengése. Kína évek óta próbál teret nyerni Grönlandon, nem véletlenül. 2018-ban a dán kormány amerikai nyomásra megakadályozta, hogy egy kínai állami vállalat finanszírozza Grönland új repülőtereinek építését. Pár évvel korábban Peking megpróbált megvásárolni egy elhagyott grönlandi haditengerészeti bázist is, sikertelenül. Ezzel együtt is figyelemre méltó: 2012 és 2017 között a kínai befektetések Grönlandon az éves GDP 11 százalékát tették ki – messze nagyobb arányban, mint bármely más sarkvidéki országban. Kína elsősorban bányászati és infrastrukturális beruházásokkal próbált beférkőzni a szigetre. Grönland pedig bizonyos fokig nyitott volt erre, hiszen gazdasági fejlődést és nagyobb önállóságot remélt a kínai pénztől.

Európa stratégiai felelőssége

Másfelől Oroszország már évek óta készül egy esetleges sarkvidéki versengésre. Katonai erődítményrendszere a Barents-tengertől Csukotkáig húzódik, és új fegyvereket – például víz alatti nukleáris drónt – is rendszerbe állított a régióban. Grönland ebben a képletben is fontos. Ha egy konfliktus éleződne ki a nagyhatalmak között, az orosz csapásmérő erők legrövidebb útja Észak-Amerika felé a sarkvidéken át vezet és az orosz stratégiai bombázók is gyakran keringenek a Jeges-tenger felett. Egy amerikai kézen lévő Grönland például rakétasilók és elfogórakéta-ütegek telepítését jelenthetné egészen közel az orosz Északi Flottához.

A nagyhatalmi játszmában Európa kisebb szereplőnek tűnhet, de sok a veszítenivalója. Grönland hivatalosan az Európai Unión kívül van – 1985-ben népszavazás után lépett ki az akkori Európai Közösségből –, így Brüsszelnek nincs közvetlen szava a sziget ügyeiben. Mégis, Grönland de facto Európa stratégiai felelőssége is, hiszen egy EU-tagállam, Dánia része. Az elmúlt években azonban az EU inkább csak a partvonalról figyelt.

Ám az elmúlt hetekben ismét nagyot fordult a világ. A tisztségét pontosan egy év óta betöltő Trump elnök fennen hirdetett (és Venezuela esetében részben meg is valósított) ambíciói egy új világrend kontúrjait látszanak megelőlegezni

- mutat rá az NKE Európa Stratégia Kutatóintézet elemzése hozzátéve, mostanra már

nem csupán az euroatlanti szövetség, az ez alatt értendő amerikai katonai háttér látszik megkérdőjeleződni, hanem egy barátból egyre inkább ellenséggé átalakuló Amerika fenyegető képe rajzolódik ki a szemünk előtt.

Mindez egyre egyértelműbbé teszi, hogy voltaképpen a világpolitika egy olyan fázisba lépett, amelyet a globális vezető szerepért vívott küzdelem jellemez. És ebben a küzdelemben Európának új szerepet kell vállalnia. Itt pedig – anakronisztikus történelmi párhuzamok felidézése nélkül is – elmondhatjuk, hogy a történelem bizony most is ismételni látszik önmagát.