Meddig szárnyalhat Közép-Ázsia „kis Szaúd-Arábiája”?

Kazahsztánban a reál GDP-növekedés az idén várhatóan meghaladja majd a 6 százalékot. Ezzel a tavalyi 5 százalékot is sikerül túlszárnyalni - írja az IMF elemzése. Impozáns számok ezek, a német kormány alighanem a felének is örülne, és bizony mi sem húzhatjuk ki magunkat e tekintetben a kazahok mellett. De mi hajtja a közép-ázsiai ország gazdaságát? A tanulmány szerint a növekvő olajkitermelés és az élénk belföldi kereslet.

Csakugyan, Kazahsztán olajkitermelése kiemelkedően magas: 2024 első tizenegy hónapjában a Tengiz mező 25,9 millió, a Kashagan pedig 15,8 millió tonna olajat adott. A teljes éves termelés 2024-re mintegy 87,8 millió tonnára becsülhető, idén pedig további bővülés jött: a kormány 96–97 millió tonnával kalkulál, ami azt jelenti, hogy mintegy 2 millió hordó a napi átlag. Középtávon, a jövő évtől már évi 100 millió tonna feletti kitermelés sem kizárt.

Csővezeték Kína felé

A kőolajexport a kazah kivitel több mint felét adja: 2024-ben 42,9 milliárd USD folyt be ebből a termékből. Ez az összeg a teljes exportbevétel 52,5 százalékát jelentette. A legfontosabb külpiacok Kína és Oroszország voltak, de jelentős vevőkör található máshol is Európában (elsősorban Olaszország, Hollandia, Franciaország, Görögország, Románia irányában). Az export zömét a Caspian Pipeline Consortium (CPC) vezetéken át szállították: 2024-ben itt 54,9 millió tonna olaj ment át (ez az export közel 80 százaléka). Emellett alternatív útvonalakat is építenek – például a BTC-csővezetéket Azerbajdzsánon és Grúzián át, valamint az Atasu–Alashankou vezetéket Kína felé.

Az olaj mellett más kazah exportcikkek is akadnak, még ha nem is ennyire jelentősek: 2024-ben például a vasötvözet 3,5 milliárd dollárt, az urán 2,7 milliárdot, a réz pedig 1,3 milliárdot hozott az országnak, de ezek mértéke jóval elmarad az olajból származó bevételtől.

Olajra alapozott növekedés

A kazah háztartások fogyasztására nem lehet panasz, amit az emelkedő reálbérek és a bővülő hitelkínálat is támogat. Az építőipar látványosan bővül: 2025 első felében 18,4 százalékkal haladta meg az előző év azonos szintjét, főként állami infrastrukturális beruházások hajtják. Az olajbevételek jelentős részét a kormány költi el: 2024-ben 12,1 milliárd USD folyt be a Nemzeti Alapba, ebből 10,8 milliárd közvetlenül a költségvetésbe került, élénkítve ezzel az állami kiadásokat és fogyasztást. Mindezek összességében az erős hazai keresletet táplálják.

A növekedés motorjai tehát nagyrészt az olaj- és építőipar szereplői, miközben az állami költekezés is élénkíti a gazdaságot. Kockázatot jelent viszont a hullámzó, volatilis olajár és az exportútvonalak korlátozottsága. A világbank szerint az infláció idén 7,5–8 százalék közé mérséklődik, viszont az év végén jelentős lehet a drágulás, a magas árszint pedig később lassíthatja a fogyasztást. Emellett a nemzeti olajvállalat stratégiai fejlesztésnek tekinti az olajfinomítást és a petrolkémia bővítését (új műanyag- és karbamidüzemek létesítésével), amellyel a nyersanyag-export helyett a feldolgozott termékek kivitelét erősítenék.

Magas szinten maradhat az infláció

A növekedés 2026-ban várhatóan erős marad, mielőtt középtávon mérséklődne. A belföldi kereslet továbbra is élénk lesz annak ellenére, hogy a fogyasztási hitelek növekedése várhatóan lassul, és az olajkitermelés stabilizálódik. Ennek eredményeként Kazahsztánban a reál GDP jövőre mintegy 4,5 százalékkal bővülhet. A gazdasági aktivitás ereje, az áfa- és társasági adókulcs emelése, valamint a közüzemi tarifák újbóli növekedése az inflációt 2026-ban is magas szinten, körülbelül 11 százalékon tarthatja. Középtávon az infláció fokozatosan csökkenhet a Kazahsztáni Nemzeti Bank (NBK) 5 százalékos célértékéig, ahogy az adóreform egyszeri hatásai kifutnak, és a gazdasági növekedés fenntartható – mintegy 3,5 százalékos – szintre mérséklődik

- fogalmaz az IMF tanulmánya azt sem rejtve véka alá, hogy a jövőbeni kockázatok nagyrészt külső eredetűek: ilyenek az alacsonyabb olajárak vagy a Kaszpi-tengeri Kőolajvezeték Konzorciumhoz (CPC) kapcsolódó súlyos és tartós exportzavarok. A belföldi kockázatok közé tartoznak az infrastrukturális projektek és a fiskális konszolidáció késlekedése, továbbá az infláció vártnál gyorsabb növekedése, ami további monetáris szigorítást tehet szükségessé. Az államilag támogatott nagy infrastrukturális beruházások felgyorsítása ugyanakkor bíztató a növekedésre és az inflációra nézve – állapítja meg a valutaalap.