Vesztegetés, zsarolás, halál a konklávén – 6 elképesztő történet a pápaválasztások múltjából

A pápaválasztás ma viszonylag egyszerű, tisztaságában nem megkérdőjelezhető eseménynek tűnhet, de a történelem során többnyire Európa sorsát meghatározó hatalmi játszmák színhelye volt. Birodalmak csaptak össze a háttérben, bíborosok éheztek, zsaroltak vagy éppen súlyos összegeket fogadtak el – mindezt azért, hogy végül - gyakran igen hosszú idő után - kiderüljön, ki ülhet Szent Péter trónjára. A következőkben hat olyan konklávét gyűjtöttünk össze, amelyek jól mutatják: a Vatikán falai mögött nem mindig csak az isteni sugallaté volt az utolsó szó.

1. Amikor évekig nem tudtak megegyezni

Az elmúlt bő 100 évben a konklávék viszonylag rövidnek tekinthetők voltak. A 20. század eleje óta tíz pápát választottak a Vatikánban, a pápaválasztó konklávék időtartama 2-5 nap között mozgott, XVI. Benedeket 2005-ben mindössze 26 óra és 4 szavazás alatt választották meg, míg Ferenc pápát 2013-ban 36 óra és 5 szavazás eredményeként ruházták fel ezzel a nemes tisztséggel. Ugyanakkor nem volt ez mindig így.

A katolikus egyház történetének leghosszabb pápaválasztása 1268–1271 között zajlott Viterbo-ban. Ez alapján nem nehéz kiszámolni, hogy a konklávé majdnem három évig tartott.

Az akkor megszokott rend szerint 1268-ban IV. Kelemen pápa halála után húsz bíboros kezdte meg a szavazást, de a politikai pártütközések miatt kiélezett patthelyzet alakult ki. A város polgárai végül megelégelték az időhúzást, és először bezárták a pápai palota ajtaját, majd a bíborosokat kenyeres-vizes diétára fogták, végül a ránk maradt anekdoták alapján a tetőt is eltávolították az épületről, hogy gyorsabb döntésre ösztökéljék a testületet. A hosszan elnyújtott folyamat során három bíboros el is hunyt, ami szintén nem tette egyszerűbbé a helyzetet​. Végül X. Gergelyt (Tedaldo Visconti) választották Szent Péter utódjául, aki pontifikátusa alatt - okulva saját megválasztásának nehézségeiből - bevezette a zártkörűség szabályát. Így éppen a pápaválasztások eme szélsőséges epizódjából származik a "konklávé" kifejezés, amely a latin cum clave - "bezárva" szóból ered. Hasonlóan hosszú volt a 1314–1316-os (két és fél éves) konklávé Lyonban, illetve az 1415–1417-es (másfél éves) konstanzi választás, amelyik a nyugati schizmát (egyház szakadás) zárta le. Mindkettő oka a bíborosi csoportok közti megosztottság volt.

2. Pillanatok alatt is születhetett döntés

A legrövidebb konklávé 1503. november 1-jén kevesebb mint 10 órát vett igénybe, melynek során Giuliano della Rovere bíborost választották pápává II. Gyula néven​. Az erős jelölthöz a bíborosok gyors konszenzusa vezetett. Nem elhanyagolandó tény persze, hogy Giuliano bíboros ekkor már negyedik alkalommal mérette meg magát jelöltként a pápaválasztáson. II. Gyula egyike volt a híres reneszánsz pápáknak. Mai szemmel kissé furcsa lehet, de sikereit nem csupán egyházi méltóságának, de kiváló hadvezéri képességeinek és persze előkelő származásának is köszönhette. Érdemes kiemelni, hogy IV. Szixtus néven már a nagybátja is pápa volt, akinek utódját VIII. Incét már Giuliano bíboros, a későbbi II. Gyula juttatta hatalomra, így a Szentszéket már ekkor is ő irányította a háttérből. Ellenfelei machinációinak következtében azonban a pápai szék elől fő riválisai a Borgiák kétszer is kiütötték mielőtt pápa lehetett.

A második és a harmadik legrövidebb pápaválasztás már a XX. és XXI. századra esett. 1939. március 1–2. között Pacelli bíborost már az első nap délutánján egyértelmű többséggel választották meg XII. Pius néven, így a konklávé csupán egy napig tartott​. Pacelli régóta favoritnak számított az előkészületek során. Végül, de nem utolsósorban említhetjük a nemrég megválasztott Ratzinger bíborost, aki 26 óra, illetve négy szavazás után XVI. Benedek pápa néven vált a katolikus egyház fejévé.

3. A legnagyobb megvesztegetés

Ez az eset is a reneszánsz pápák korához kötődik. A már említett Giuliano della Rovere bíboros (II. Gyula) fő ellenlábasának Rodrigo Borgia-nak az 1492-es pápává választását a legtöbb krónika és forrás szerint hatalmas vesztegetési botrányok kísérték. Borgia a források szerint ígéretekkel, és rengeteg pénzzel vásárolt szavazatokat a bíborosoknál​, hogy kiüsse ellenfelét Giuliano della Rovere-t akivel a pápasága alatt is viszálykodott, ebbe a viszályba pedig a francia uralkodó is bevonódott. Rodrigo  Borgia a „Sistine-kápolnában köttetett megállapodások” után így VI. Sándor néven került a trónra. Az eset felhívta a figyelmet a szimónia (kánonjogi vétség, egyházi javak/tisztségek megszerzésére vonatkozik anyagi javadalmazás révén) veszélyeire, és később szigorúbb szabályozás született az ilyesfajta befolyásolás ellen.

4. Nagyhatalmak fogságában

III. Pál 1549-ben bekövetkezett halálát követő konklávén Európa nagyhatalmai – főként II. Henrik francia és V. Károly német-római császár – aktívan próbálták formálni az eredményt. Kérdés volt többek közt a tridenti (trentói) zsinat újranyitása és a Parma-Piacenza hercegségek sorsa. A konklávé ebben az esetben is rendkívül hosszan elhúzódott és a német, illetve francia oldal mellett harmadik erőként megjelentek az elhunyt pápa emberei is. A franciák első jelöltje vélhetően mérgezés áldozata lett, így nyílt meg az út Giovanni del Monte előtt, akit a franciák és a volt pápa hívei is támogatni tudtak, a legfőbb előnye pedig az volt, hogy V. Károllyal határozottan rossz viszonyt ápolt. Az 1549–1550 között hosszan elhúzódó választás végén kompromisszumként Giovanni del Monte került ki győztesen, III. Gyula néven.

5. A zsarnok pápa

A pápai udvartartást Avignonból Rómába visszaköltöztető XI. Gergely halála után ismét úgy tűnt, megerősödhet a francia befolyás a Szentszék fölött. Hiába volt azonban franciapárti többség a konklávén, a feldühödött római nép félelmet keltve követelte, hogy olasz születésű legyen az új pápa. Az ideges bíborosok a városi tömeg által gyakorolt nyomás hatására kompromisszumként választották Bartolomeo Prignano nápolyi érseket, aki 1378-ban VI. Orbán néven ült Szent Péter trónjára​. Ő volt az utolsó, nem bíboros (és nem kardinalis) pápa a történelemben. Orbán azonban hamar őrültnek, zsarnoknak bizonyult, bántalmazta a bíborosokat, akik közül néhányan nem meglepő módon érvénytelennek kiáltották ki a korábbi pápaválasztást. A kiábrándult bíborosok egy új konklávén, Fondiban Robert de Genève-t (VII. Kelemen antípápát) választották meg, ami hosszú időre megosztotta a keresztény Európát és elhozta a nyugati katolikus egyház szakadását.

6. Az uralkodói vétó eltörlése

Az 1903. július 31. és augusztus 4. között tartott pápaválasztó konklávé során Giuseppe Sarto bíborost választották meg pápának XIII. Leó utódjaként, aki július 20-án hunyt el, 25 évig tartó pápaság után. A 64 bíborosból 62 vett részt a szavazáson. A konklávé érdekessége, hogy Ferenc József osztrák császár élt azzal a joggal, amelyet bizonyos katolikus uralkodók követeltek maguknak, hogy vétót emelhetnek egy pápajelölt ellen, és ezzel megakadályozta a legesélyesebb jelöltnek számító vatikáni államtitkár, Mariano Rampolla bíboros megválasztását. Sarto a hetedik szavazási fordulóban nyerte el a szükséges többséget, és X. Piusz néven lépett trónra. Ferenc József az ősi jus exclusivae jogával élt, amikor megvétózta az esélyes Mariano Rampolla bíboros kandidálását. Ez volt az utolsó alkalom, amikor egy világi uralkodó vétóját érvénybe léptették. Érdekesség, hogy ezt a gyakorlatot maga X. Piusz pápa tiltotta be a későbbiekben. X. Piusz egyébként rendkívüli pápának bizonyult. Sokat tett az egyház és a hit tisztaságának megőrzéséért és többek közt ő szüntette meg az Egyesült Államokban a misszós rendszert és 11 amerikai egyházmegye alapítása hozzá köthető. Fontos magyar vonatkozású cselekedete a Hajdúdorogi görögkatolikus egyházmegye kanonizálása. X. Piusz pápát később Boldoggá, majd Szentté avatták.