A magas inflációt mindig sokba került letörni: az elmúlt száz év hiperinflációit vették górcső alá
HírekA Hitelintézeti Szemle új kiadásában neves hazai és külföldi szerzők az inflációs hullámokat vették górcső alá az 1924 óta meghatározó korszkok alatti jegybanki politikák alapján.
A monetáris politika és az infláció jegybanktörténeti és regionális tapasztalatait megvitató panelbeszélgetés során mutatták be a Hitelintézeti Szemle új számát a jegybank felújított épületében. A beszélgetés résztvevői Nagy Mohácsi Piroska, a London School of Economics and Political Science vendégprofesszora; Reiner Martin, a Szlovák Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója; Szapáry György, az MNB elnöki főtanácsadója, valamint Virág Barnabás, az MNB alelnöke, a Hitelintézeti Szemle Szerkesztőbizottságának elnöke, az MKT Versenyképességi Szakosztályának elnökségi tagja voltak.
Harold James, a Princeton Egyetem történelem és nemzetközi ügyek professzora kifejtette: kutatásai során az első és második világháború utáni német, osztrák és lengyel hiperinflációs szakaszait is tekintette át. Mint mondta, a 2022-2023-as inflációs hullám távolról sem nevezhető hiperinflációnak, a járvány utáni inflációhoz képest még az 1970-es évek vége, és az 1980-as évek eleje is nagyobb inflációt hozott.
Kiemelte, hogy a járvány utáni inflációs hullám is rengeteg kárt okozott a gazdaságnak.
Magas inflációt mindig jelentős fiskális korrekciónak kell letörnie, ahhoz, hogy letörhessék a magas inflációt. Vagy kívülről, mint például Németországban az amerikaiak kérésére, vagy belső, saját gazdaságpolitikai döntés alapján.
Ez kiadáscsökkentés, közalkalmazottak elbocsátása, és adóemelés formájában történhet, ahogy Magyarországon is lezajlott az első világháborút követő esztendőkben Népszövetség. Mindig nagyon nagy árat kell fizetni a magas infláció letöréséért.
A fiskális konszolidációt ráadásul a háborús kártérítések kifizetése is nehezítette például a második világháború után. Előadásában példaként utalt az amerikai választások eredményére is: a magas infláció mindig a veszteség érzését erősíti meg a fogyasztóban, ami az infláció társadalmi kárára mutat rá.
Mint mondta, a Szovjetunió és Jugoszlávia szétesésében is erős szerepet játszott az inflációs hullám által okozott társadalmi feszültség, bár nem ez volt a szétesés elsődleges oka.Fontosnak nevezte az árfolyamok stabilizációját az árstabilitás elérésében.
Paul Volcker korábbi Fed-elnök példájára utalva Szapáry György, az MNB elnöki főtanácsadója kifejtette, hogy a jegybankokon mindig van politikai nyomás. A Fed korábbi elnökét például tízszer is behívatták a szenátusba, de például Franciaországban is nagy volt a nyomás a jegybankon Charles DeGaulle idején.A Hitelintézeti Szemlében írt cikkében Matolcsy György jegybankelnök úgy fogalmazott, hogy a kiadávány tisztelgés a Magyar Nemzeti Bank eddigi története előtt, amely immár száz éve a magyar gazdaság ár- és pénzügyi stabilitásának megteremtésén és fenntartásán, valamint fenntartható növekedésének támogatásán munkálkodik. A kötetben arra keresték a választ, hogy mit mutat a magyar gazdaság elmúlt száz éve jegybanki szemmel.Kitértek az 1924 óta meghatározó korszakokra, felölelve a két világháború közötti időszakot, a második világháború után kiépült szocialista gazdasági rendszert, majd a rendszerváltást követő korszak mérföldköveit.
Az elemzés fő célja, hogy a történelmi tanulságokon keresztül irányt mutasson a jelen kihívásaihoz.
A történelmi korszakokból kirajzolódik az a fontos követelmény, miszerint az ár- és pénzügyi stabilitás elérése és fenntartása, továbbá a gazdasági fejlődés támogatása, valamint a jövő kihívásaira – például a zöld átállásra – felkészülés érdekében meg kell őrizni a jegybank függetlenségét, és össze kell hangolni a gazdaságpolitika ágainak a tevékenységét
- véli Matolcsy György.
