A szegénység elleni küzdelemért kaptak idén közgazdasági Nobel-díjat

Hírek2019. okt 14.MTI

A globális szegénység enyhítéséért végzett munkájáért három közgazdász, az indiai Abhijit Banerjee, a francia Esther Duflo és az amerikai Michael Kremer kapta meg az idei közgazdasági Nobel-emlékdíjat.

Kiemelkedően fontos kutatásokért, a fejlesztési közgazdaságtanért és azon belül is a szegénység elleni küzdelemért ítélték oda az idei közgazdasági Nobel-emlékdíjat. Figyelemre méltó, hogy idén Esther Duflo személyében egy fiatal közgazdásznő is a kitüntetettek között van

– mondta Hegedüs Éva, a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) főtitkára, a Gránit Bank Zrt. elnök-vezérigazgatója az MTI-nek.

közgazdasági Nobel díjAbhijit Banerjee, Esther Duflo és Michael Kremer

A Svéd Királyi Tudományos Akadémia hétfőn jelentette be, hogy a globális szegénység enyhítéséért végzett munkájáért három közgazdász, az indiai Abhijit Banerjee, a francia Esther Duflo és az amerikai Michael Kremer kapta meg az idei közgazdasági Nobel-emlékdíjat.

Hegedüs Éva kiemelte:

a közgazdasági kutatás egyik legfontosabb feladata, hogy kutatásaival, elemzéseivel, megoldási javaslataival segítse a gazdaságpolitikusokat, hogyan terjedjen ki a jólét a világ vagy akár egy-egy régió szegénység által sújtott területeire. Ennek a problémának a megoldására tettek kísérletet, saját empirikus tapasztalataikat is felhasználva, az idei Nobel-díjasok.

Rámutatott: a díjazott kutatók elismerése indokolt, akkor is, ha világszerte még százmilliók vagy akár milliárdok élnek napi egy dollárnál kevesebből. Az ő felzárkóztatásuk, gyarapodásuk, az életminőségük javítása az egyik legkomolyabb kihívás. Különösen fontos ez azért is, mert a klímaváltozás okozta változások a világ számos, amúgy is szegény területén még tovább növelhetik az élelmiszerhiányt és a szegénységet.

Hegedüs Éva rámutatott:

az idei közgazdasági Nobel-emlékdíj kitüntetettjei ezen a téren, a világ legszegényebbjeinek a felzárkóztatása terén értek el nagyon ígéretes eredményeket. Bebizonyították, hogy a nagy globális programok helyett, vagy akár azokon belül helyi, lokális, kisebb fejlesztési programokkal, képzéssel, célzott segélyekkel hatékonyan és eredményesen lehet küzdeni hosszú távon is a szegénység ellen, és lehet jobb minőségű életet biztosítani a legszegényebbeknek is.

Kiemelte: ez a tapasztalat hasznos lehet nemcsak a legszegényebb afrikai vagy ázsiai országokban, de akár a mi régiónkban is. Nagyon fontos területe ez a közgazdaságtannak, a szakmának talán legszebb része, hogy mivel lehet “jobbá és igazságosabbá tenni a világot”.